Kolosszus Aréna - Minótaurusz üti az amazont
2014. szeptember 17. írta: PixelDrake

Kolosszus Aréna - Minótaurusz üti az amazont

kolosszus_arena.pngTeljesen véletlenül akadtam rá a Kolosszus Arénára. Már éppen távozni készültünk a boltból, kezemben a frissen megvett Concepttel, amikor észrevettünk a polcon egy kicsi dobozt, rajta egy minótaurusszal. Mivel a bika igencsak kedvelt állat a családban (a sárkány mellett), ezért úgy döntöttem, hogy egyszer élünk, jöjjön velünk ő is.

Akkor még nem tudtam, hogy milyen nagy múltra tekint vissza. Az eredeti játék 1996-ban jelent meg Grand National Derby néven a Piatnik gondozásában. Nevéből eredően itt egy lóversenyre kellett fogadni, mindennemű különleges képesség vagy speciális kártya nélkül. Később megjelent egy feldolgozás, a fantasy környezetben játszódó Titan: the Arena, illetve egy sci-fi változat Galaxy: The Dark Ages néven. Ezek után jött ki az aktuális verzió, a Fantasy Flight Games gondozásában, a Kolosszus Aréna.

Nem fiatal játékkal állunk tehát szemben, ez meg is látszik a játék stílusán, de a FFG minőség még évekkel ezelőttről is érezhető. Egy középkori fantasy világ arénájában járunk, ahol gladiátoroknak befogott lények mérkőznek meg egymással életre-halálra, a nézők (vagyis a játékosok) pedig arannyal fogadhatnak a győztesre, pontosabban az utolsó három túlélőre.

Mindenki adott számú fogadás-zsetonnal kezd, ezeket bármikor felhasználhatja, de értelemszerűen minél közelebb vagyunk a játék végéhez, annál kisebb a várható nyeremény (hiszen annál nagyobb az esély a jó tippre). Minden lényhez tartozik tizenegy harckártya (0-10-ig), amivel erősíthetjük, illetve gyengíthetjük őket.

Minden játékos a körében egy harckártyát rakhat le, amivel felülírhatja az előzőt. Például valaki fogad a sárkányra, és ezért rátesz egy tizes lapot, erősítve őt. A következő játékosnak viszont nem áll érdekében, hogy a sárkány nyerjen, ezért rárak egy hármast, jelentősen lehúzva a harci erejét. Egy forduló addig tart, amíg minden lényen van legalább egy harci kártya és ezek között van egy legkisebb: ő lesz az adott forduló vesztese, a játékból kieseik, minden rárakott tét elveszik. 

kolosszus01.jpg

Ez addig folytatódik, amíg csak három lény marad talpon. Ekkor a téteket összeszámolják és az nyer, aki a legtöbb pénzt nyerte a fogadásaival, tehát az általa tippelt lények közül legalább egy-kettő életben maradt.

Persze ez nem ilyen egyszerű. Ha itt vége lenne az ismertetőnek, akkor az tökéletesen lefedné az eredeti, lovas változat szabályait. Ami a Titant, illetve a Kolosszus Arénát megbolondítja, az a lények képessége. Minden lény valamilyen egyedi speciális tulajdonsággal bír, amit az hívhat elő, aki a lény támogatója, vagyis a legtöbb pénze van benne. Ez rögtön megálljt parancsol az ész nélküli laprakosgatásnak, ugyanis a fogadás is komoly stratégiai szerephez jut. Lehet például, hogy egy lénynek kevés az esélye a túlélésre, viszont a képességével segíthet egy másikat (ilyen például az unikornis). A jó lények ezért hamar támogatottá válnak, ezzel együtt pedig rögtön a többiek célpontjává is: senki nem szereti, ha egy erős lény nem őt szolgálja.

Kellemesen agyalós, de mégis könnyed játék a Kolosszus Aréna, ami az első két döcögős próbajáték után kellően be tud gyorsulni akár 25-30 perces menetekre is, szemben az eredeti 40 perccel. Mivel egy játékban mindig 101 kártya van, ebből pedig egy ember egyszerre nyolcat használhat, a szerencse szerepe tagadhatatlan, de egy közepesen rossz lapjárást jó taktikával – és még jobb blöfföléssel – simán föl lehet javítani közepesre.

Colossal_Arena02.jpg

Negatívumok? Először is a szabályok a könyvben kissé kuszán vannak leírva, nekem két nekifutásra esett csak le a játék lényege (pedig nem szokott ilyen előfordulni). Kényelmetlen továbbá, hogy a kártyák nagyon egyformák és magunk előtt tartva őket csak a harci erejük látszik, a lény neve nem. Ha mindegyik lapot teljes egészében -vagy legalább félig - látni akarjuk, kénytelenek vagyunk nagyon széles legyezőbe nyitni őket, ettől viszont a fogásuk válik problémássá.

Ami viszont sokaknál kiverheti a biztosítékot az az, hogy borzalmasan sok idő bekészíteni a Kolosszus Arénát. Megkockáztatom, hogy majdnem annyi, mint lejátszani. Van tizenkét lény a pakliban, ebből ki kell venni véletlenszerűen nyolcat, kiválogatni a hozzájuk tartozó tizenegy harckártyát és az „üres” lapokat, valamint a tizenegy néző és három bíró lapot. Ezek után pedig nagyon meg kell keverni a kártyákat, ha nem akarunk rém egyoldalú játékot játszani. Kissé hosszadalmas a folyamat, főleg ha az előző parti után gyorsan össze lett dobálva minden lap és nekünk ebből kell válogatni. Tanács: ne ez legyen egy hosszú társasjátékos nap utolsó játéka, mert a fáradt szervezet ennyi válogatás után már nem fog tudni koncentrálni.

Összegezve tehát jó játék a Kolosszus Aréna, fantasy kedvelőknek különösen ajánlom. Egyszerűségéből kifolyólag kezdők is tehetnek vele egy próbát. Belépő játéknak talán nem a legjobb, de második, vagy harmadik szintnek ideális.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr16697897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása