Bár terveztem egy ameritrash vs eurogame szösszenetet ide a blogra, végül elvetettem azt, hiszen a társasjátékos fórumokat, weboldalakat böngészve kismillió hasonló írást találhattok, valamint bármelyik kolléga szívesen előadja nektek a tíz percbe sűrített véleményét a témában, ha megkéritek rá valamelyik rendezvényen

Az ezerszer elpuffogtatott frázisok helyett tehát inkább abba szeretnék belemerülni, hogy jót tesz-e egy játéknak, ha erősen tematikus, esetleg valamilyen népszerű film vagy játék alapján készült.

Először is tudomásul kell venni, hogy egy téma mindig támadható felületet nyújt. Legyen az fantasy, steampunk, történelmi vagy rendőrségi, mindig lesz olyan, aki utálja az adott kort és tematikát és vérig van sértve, hogy már megint nem az ő érdeklődési körének megfelelő játék készült. Éppen ezért, ha szeretnénk új embert bevezetni a játékok világába és tematikus darabot választanánk, mindenképpen tudjuk meg, hogy mi az adott játékos kedvence, mert hiába tesszük le elé mondjuk a Legend of Drizz't-et, ha a hideg rázza Salvatore alkotásaitól. Ez persze fordítva is elsülhet, tehát mindenki szívesebben játszik valami olyannal, ami amúgy is az ő érdeklődési köréhez passzol.

Másrészről, a tematika nyújthat kapaszkodót is. A különböző absztrakt gondolkodós játékok megértése sokkal könnyebb lehet, ha egyszerű bábuk helyett mondjuk katonákat vagy versenyzőket látunk. Ez különösen gyerekeknek fontos, ezért is jelenik meg sok játékból junior verzió, minimális módosítással és színes figurákkal.

Sajnos a témát sokan nem tartják többre egy reklámfogásnál. Van egy középszerű ötlet, erre ráhúzzuk, hogy mondjuk az Alien világában játszódik és máris garantáltan többen fogják levenni a polcról (és sajnos megvenni is), mintha fakockákkal és jelölőkkel árulnánk. Pedig a téma, ha ügyesen használjuk, nem csak az eladhatóságot növeli, hanem a hangulatot is. Ha szigorúan nézzük, minden társas játszható lenne kockás négyzetrácsos papíron, post-itekkel és pöttyös kockákkal. De pont a figurák, a grafika és a hangulatkeltő szövegek teszik azzá, ami. Milyen lenne a Mansions of Madness hangulatkeltő szövegek és grafika nélkül? "Mozgasd a tokenedet hat mezővel arrébb, majd dobj a kockával. Ha hatnál nagyobb, akkor a figurádat átmozgathatod a fekete csíkon. Ha nem, nem." Borzalmas. Ám a valóságban... "...a kulcs minden bizonnyal a fürdőszobában van. Belépsz a fürdőbe és reménykedsz, hogy az orrodat megcsapó bűzbe vegyülő vérszag csak a paranoid képzeleted játéka. Az ajtó nyikorogva kinyílik és te meglátsz valami sötét alakot megmozdulni a szoba sarkában.... Az nem lehet, hogy még egy van a házban ezekből a borzalmakból! Ha még egy szörnyeteg van az ajtó mögött, neked véged! Dobj akaraterő próbát, hogy eldöntsd, be mersz-e lépni a szobába." ...máris jobban hangzik, még akkor is, ha nem ismered a játékot, nem igaz?

Pontosan ezért lenne jó, ha a fejlesztők képesek lennének a tematikát a helyén kezelni és adott esetben elvetni azt. Vegyünk mondjuk egy filmet vagy egy képregényt. Ahhoz, hogy átültessem társasjátékba, először is meg kell vizsgálnom, hogy át lehet-e egyáltalán ültetni társasjátékba. Vajon a játéknak az egész cselekményt fel kell karolnia, vagy csak egy kevésbé hangsúlyos részt a történetből? Egy Batman társasjáték például lehet nyomozós, verekedős, esetleg a kettő keveréke. Az biztos, hogy a rajongókat ki kell szolgálni. Egy Batman rajongó látni akarja majd a játékban Jokert, Robint, a kocsit, a barlangot és mindent, ami miatt ő szereti Batmant. Tisztában vannak ezzel a társasjáték készítők is, ezért igyekeznek mindent belerakni a játékba, ami csak oda passzolhat. Persze egy adott univerzum túl nagy ahhoz, hogy az egészet le lehessen modellezni egy játékban. Kénytelenek lesznek ezért szelektálni. Ha viszont eljutottak arra a pontra, hogy már majdnem az összes fontos momentumot kiszórták és a játék még mindig nem játszható/élvezhető, akkor el kell gondolkodni azon, hogy alkalmas-e a világ arra, hogy játékba ültessék.

Mint azt fentebb említettem, a tematika alapvetően meghatározza a stílust. Egy Gotham Cityben játszódó stratégia, amiben a rendőri egységeket kell irányítani, már lehet, hogy nem lenne az az igazi Batman élmény és még a rajongók is csak arra panaszkodnának, hogy csak a kedvencük nevével próbálnak lenyomni a torkukon valami szemetet. Ellenben lehet, hogy az adott játék csak szimplán rendőrségi témával abszolút megállná a helyét.

Konklúzió. Mindenből lehet társasjátékot csinálni. De ez nem azt jelenti, hogy kell is.

UI: Tudom, hogy van Batman társasjáték, és még nem játszottam vele.