Szeretettel üdvözöl mindenkit a blog új posztsorozata, a Sárkánysor. Ebben a rovatban minden héten egy sárkány tematikájú játékot fogunk kielemezni. Legyen az euro vagy ameritrash, ha van benne sárkány, akkor itt a helye. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden sárkányorientált játékot be fogok itt mutatni, mert abból végtelen van, az én időm pedig véges, de igyekszem minél szélesebb körből meríteni a hüllőrajongók kedvéért.
Valamiért az istennek se akartam leülni megírni az ajánlót a Mount Dragóról. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy én meg vagyok győződve róla, hogy ez a játék sokkal szebb, mint jobb, mások viszont állítják, hogy messze nem olyan borzalmas, mint az általam igencsak kedvelt Camel Up (tény, hogy ez utóbbiban nincsen sárkány).
A Mount Drago az a játék, amit bármelyik szerepjátékos azonnal kiszúr bármelyik zsúfolt társasjátékbolt roskadásig rakott polcán, annyira jellegzetes az elején a sárkány. Ez az ismeretség aztán pillanatokon belül kíváncsisággá, majd szerelemmé fokozódik, ami hamar kiváltja az agyban a "meg kell venni"-érzést. Aki olvasta már a DnD Szörnyek könyvét és megnézi a játék dobozát, az szerintem megérti, miről beszélek. Az illusztrátorok munkáiból itt és itt lehet többet látni.
A szép fedő alatt tehát lapul egy hasonlóan gyönyörű tábla, egy lenyűgözően megrajzolt, színes sárkányokkal teli pakli és egy tucatnyi, az előbbiekhez képest kiábrándítóan egyszerű, pici fasárkány. Sajnos ezek olyannyira elütnek a dizájn többi elemétől, hogy óhatatlanul is azon kezd el gondolkozni az ember, mivel tudná helyettesíteni őket - annak ellenére, hogy a konkrét játékhoz viszont kifejezetten jól jönnek a rikító színeket használó, apró bábuk.
Mesevilág/Tündérország/Középfölde/stb. legmagasabb hegyén versenyre készülnek a vidék legjobb sárkánylovasai. Ezek az ifjú sportolók annyira ügyesek, hogy menet közben is lazán ugrálnak át egyik sárkányról a másikra, egy másodpercig sem tartva attól, hogy egy félresikerült manőver következtében akár porrá is zúzhatják magukat a sziklákon (ez a lehetőség amúgy igencsak megnövelné a játék nyolcpluszos korhatárát).
Senkinek nincs tehát saját sárkánya, hanem mindenki irányíthatja mindegyik hüllőt a kezéből kijátszott lapok segítségével. Amelyik sárkányt éppen megmozgattuk, arra rögtön át is ülünk, kivéve, ha már ül rajta valaki. Ennek akkor lesz jelentősége, amikor valaki kék vagy zöld színű "értékelő mezőre" lép. Minden mezőn van ugyanis egy szám, és ha valaki egy sárkánnyal értékelő mezőre lépett, akkor mindenki annyi pontot kap, amennyi a saját sárkánya alatti mezőn szerepel. Létezik kis értékelés és nagy értékelés is, tehát nem mindig kap mindenki pontot, jellemzően azok járnak többször jól, akik alacsony pontszámú mezőn állnak. A végén az nyer, aki ilyen módon a legtöbb pontot gyűjtötte össze. Ezt egyébként fa zsetonokkal jelöljük a tábla körül.
Sajnos a fentiek ellenére a játék nem sok taktikai lehetőséget rejt magában. Van a kezünkben pár lap, azokból kell kihoznunk a lehető legtöbbet. Mivel a lapokat teljesen random húzzuk fel, és mindegyikből csak egy van, kifejezetten sokszor fordul elő, hogy valaki jobb ötlet híján egyszerűen csak lök egyet az egyik sárkányon mindenféle koncepció nélkül, abban reménykedve, hogy a kijátszott kártya helyébe kerülő új lap majd több hasznot hajt neki. Az igazi taktikázás a játék vége felé indul be a durva pontszámokat (-2 és +8 között) hozó utolsó mezőkön, de ez a rész hamar véget ér és sokat kell várni, mire elérkezik.
Pontosan ez a bajom ezzel a játékkal. Hiába van a táblának két oldala, amiket a játékosszámtól függően kell használni, már játék közben egyhangúvá válik a rakosgatás és nem lesz kedve az embernek újrajátszani, pláne nem még több játékost gyűjteni hozzá. Kevés az olyan pillanat, amikor izgulunk, hogy mit lép az előttünk lévő, mert annak függvényében játszunk ki valamit a két eltervezett lehetőség közül. A tábla egyszerű és nagyon megbocsátó. Látszik, hogy arra tervezték, hogy viszonylag gyorsan végig lehessen szaladni rajta, komolyabb csalódások nélkül. Szerintem ami hiányzik ebből a játékból, az a negatív számokat tartalmazó mezők jelenléte. Ezekből összesen egy van oldalanként, az is a végső szakaszban, de egyértelműen mindenki arra volt rákattanva már a játék eleje óta, hogy milyen jól meg fogja szívatni velük a másikat. Ha legalább még három-négy ilyet elszórtak volna a táblán, sokkal izgalmasabb lett volna a sárkányverseny.
Így nálam eléggé a feledhető kategóriába esik, de ne hallgassatok rám, mert mindenki más azt mondja, hogy ez a játék jó. Próbáljátok ki, aztán meglátjuk.
