Nem egy egyszerűen beszerezhető darab a Draco, ráadásul sok időbe is telik, amíg ideér a nagykerből, ha éppen sehol nincs raktáron. Szívesen írnám, hogy a hosszas várakozásért kárpótol a kimagasló játékélmény, de sajnos ez csak részben igaz.

A játék viszonylag kicsi (dupla Citadella) méretű dobozban érkezik, benne három különböző törpével és egy levadászásra ítéltetett sárkánnyal. A figurák egész jó minőségűek, a játék értékének megfelelőek. Egyedül a fejek kidolgozásával lehetett gondban az illető szobrász: a sárkány kissé csirkefejű, a főtörp arca pedig olyan, mintha valamilyen óriási fém maszk takarná.

A sérülésjelzők és a karakterlapok, valamint a tábla mellett sajnos nem sikerült megtalálnom a beígért angol nyelvű játékszabályt, ezért kénytelen voltam a neten keresgélni fordítás után, amit rendkívül igényes kivitelben itt meg is találtam.

Az angol szabálykönyv hiánya egyébként csak hab a tortán. Ha a játék minősége arányban állna a kiszolgálás minőségével, akkor nemhogy szabály, tábla sem lett volna az dobozban. A helyes értékesítési stratégiáról és az olyan alapszolgáltatásokról, mint az ún. "köszönés", majd egy másik posztban...

Amint azt a szabályban szereplő kétoldalas novella is előrevetíti, a sárkány és a törpék küzdelmét kell majd lejátszanunk, méghozzá két fővel, aszimmetrikus módon. A hexákra osztott térképen elhelyezzük a figurákat, majd mindenki kap néhány lapot. Minden játékosnak két akciója van egy körben, ami lehet laphúzás, vagy egy kártya kijátszása. A figurákat a kijátszott kártyákon szereplő szimbólumokkal irányíthatjuk, lehet köztük támadás, mozgás (vagy ezek duplán), védekezés vagy speciális támadás.

A törpék előnye a sárkánnyal szemben, hogy hárman vannak, bizonyos lapokkal duplán cselekedhetnek, az egyikük tud lőni a számszeríjával, a másik hálót dobhat a sárkányra, a harmadik pedig egy sérülés árán plusz akcióhoz juttathatja a játékosát.

A sárkány előnye a törpékkel szemben, hogy nagyot harap, tud repülni és tüzet fújni (kvázi lőni, csak egyszerre több törpére is hatással van), és az, hogy a törpék életereje egyenként elég kicsi. Az óriáshüllő  karakterlapján minden képességhez adott pontnyi sebzés tartozik, ha ezeket a törpék mind leütötték, a sárkány adott képessége kikapcsol, ezzel akár teljesen mozdulatlanná is tehető.

Értelemszerűen az nyer, aki előbb feltrancsírozza a másikat, lehetőleg még az idő letelte előtt (ha elfogynak a kártyák, a sárkány nyer). Sajnos a viszonylag arányosan kidolgozott harcrendszer gyakran hajlamos visszafelé elsülni, ami rányomja a bélyegét az egész játékra. A sárkány taktikája ugyebár minél hamarabb kicsinálni a hálós törpét, hogy a többiek kénytelenek legyenek közel kerülni hozzá, míg a törpék taktikája az ellenfél gyors lebénítása, hogy aztán biztonságos távolból sérülés veszélye nélkül kivégezhessék.

Sajnos a taktika sikeressége nem csak a játékosok leleményességén múlik, hanem a húzott lapokon is. Hiába sikerül például a padlóhoz szögezni a sárkányt, ha addigra már nincs nyilas kártyánk, megette a fene az egészet. Hasonlóképp, ha sikerül is rábírnunk a törpéket a rossz helyezkedésre, semmi nem garantálja, hogy be fog esni egy tűzokádós lap is, amivel ezt azt előnyt kihasználhatnánk.

A legrosszabb viszont az, ha mindkét fél taktikája sikerül (tehát ha a sárkány béna és már nem él a nyilas törpe). Ekkor ugyanis patthelyzet alakulhat ki, ami pedig végtelenített csapkodás-védekezés láncolatba fajulhat, ami addig tart, amíg valakinek elfogynak a védekező lapjai. Kifejezetten irritáló jelenség és sajnos nagy az esély rá, hogy kialakuljon a játék végén.

Pontosan ez az, ami miatt nem fogom sokszor levenni a polcról a Drakót. Kívülről kicsit összetettebb taktikai lehetőségekre számítottam, így inkább amolyan félig-random lapdobálássá változik az egész. Elsősorban fiatalabbaknak vagy kezdőknek ajánlott, mielőtt leültetnénk őket egy összetettebb szerepjátékos társas elé. Ami minket illet, végre megvannak a figurák, amiken szabadon lehet a festést gyakorolni.