Csápszakasz III. - Mansions of Madness
2015. október 28. írta: PixelDrake

Csápszakasz III. - Mansions of Madness

Emlékszem, hogy amikor az Arkham Horrorral megismerkedtem - pontosabban, amikor először bemutatták nekem a játékot - pont aznap jött velem szembe a Mansions of Madness trailere is, az Arkham pedig jó időre kiíródott az emlékezetemből.

A Mansions of Madness (továbbiakban MoM), szintén a Fantasy Flight Games üdvöskéje, mely talán a legjobban, ha nem a legjobban mossa össze a társasjátékok és a szerepjátékok világát. Technikailag egy csapat játékos (a nyomozók) játszanak a szörnyeket irányító keeper ellen. Bár a keeper úgyszintén igyekszik megnyerni a játékot, gyakran átlényegül a szerepe kalandmesterré.

Történet

A történet mindig az aktuális küldetéstől függ, de jellemzően valamelyik Lovecraft novella átdolgozása játszható formába (pl. Herbert West, az újjáélesztő házát kell átkutatnunk).

A játékosok kapnak egy nagyjából féloldalas előtörténetet a keresett személyről és az eltűnésének körülményeiről, majd behatolnak a házba. Itt a keeper által irányított őrülteken és szörnyeken átverekedve magukat kell megoldaniuk a rejtélyt, ami rendszerint több nyom megtalálásából áll. Minden nyom egy kicsit hozzátesz a sztorihoz és egyben hozzásegít a következő megtalálásához is.

Az utolsó nyom felfedése egyben megismerteti a nyomozókkal és magával a keeperrel is a végső célt. Ez lehet egy tárgy megszerzése, egy szörny megölése, túlélés bizonyos ideig, stb. Ha ez meghiúsul, akkor a keeper nyert, ha sikerül, akkor a játékosok megismerik a sztori végét és ők győztek.

A rendszer

Mindez kellően bonyolult, kvázi-szerepjátékos rendszerben zajlik. A nyomozók mozoghatnak és akciókat hajthatnak végre a táblán, mely általában vizsgálódás vagy támadás. Ha valamilyen próbára van szükség, azt a tízoldalú kocka segítségével lehet megtenni, aládobva a karakter adott tulajdonságának. Természetesen minden szereplő egyedi történettel, tulajdonságokkal és képességekkel rendelkezik.

A harc elég egyedi narratív modellt követ. A harcpakliból addig kell húzni lapokat, amíg olyat nem találunk, ami pontosan lefedi az adott helyzetet (pl. "nyomozó távolsági fegyverrel támad emberszerű szörnyet"). Ekkor a keeper egy mondatban felolvassa a kártyáról, mi történik. Ez közel sem mindig ugyan az, és gyakran már azt is a szerencse dönti el, hogy tényleg azt teszi-e a karakterünk, amit mi akartunk.

Lehet, hogy a nyomozó "kimérten a lény szeme közé céloz és meghúzza a ravaszt" - ekkor bónuszt kapunk a támadásra vagy a sebzésre. Lehet, hogy "pánikszerűen lövöldözni kezd, remélve, hogy sikerül eltalálni valamit" - ekkor nem is a fegyveres harc, hanem a szerencse érték számít, sikertelen próba esetén pedig akár el is veszíthetjük a fegyvert (hiszen kiürül). Természetesen a próba eredményéhez is tartozik kísérőszöveg ("a golyó ártalmatlanul elsüvít a lény feje mellett"), ami nagyon megdobja a hangulatot.

A keeper a szörnyeket és az egyéb balszerencsés eseményeket kártyák formájában zúdíthatja a játékosokra, melyeknek költsége is van, ráadásul egy részük csak akkor játszható ki, ha a nyomozók már kellő állóképesség vagy épelme pontot vesztettek. Figyelnie kell az időre is: rendszerint négy kör elteltével mindig történik valami a házban, ami előrébb viszi a sztorit és/vagy a nyomozóknak rosszabb lesz tőle.

Látvány és hangulat

A látvány sokszorosan csillagos ötös. Minden tematikus játéknak legalább ilyen jól kellene kinéznie. A táblák kellően részletesek ahhoz, hogy megadják az alaphangulatot, de nem válnak átláthatatlanná. A figurák mind részletesen kidolgozottak és csak arra várnak, hogy kifessék őket.

A hangulat hasonlóképpen páratlan. Minden kártyán, legyen az támadás, őrület, vagy bármi, ott a hangulatkeltő szöveg, ami segít beleélni magunkat a játékba. Persze minden angolul van, úgyhogy ha valaki nyelvfüggetlen szórakozást keres, itt nem fogja megtalálni: a MoM-hez sajnos nélkülözhetetlen a nyelvismeret.

Kezdetben az ismeretlen felfedezése okozza a feszültséget, az üresnek tűnő helyszínen, aztán megjelennek a szörnyek, a végére pedig átcsap a hangulat pánikba, ahogy az egy jó Lovecraft sztorihoz illik. 

Szerencsére nem csak mászkálás és hentelés van terítéken, hanem puzzle-k is. Bizonyos ajtókat csak úgy lehet kinyitni, ha megoldunk egy hozzá tartozó kirakós játékot (ahol a karakter intelligenciája sokat segíthet vagy ronthat a helyzeten), persze segítség nélkül.

Nehéz a dolga a keepernek...

Persze ebben fontos szerepet játszik a keeper is, aki itt inkább egy szűkebb lehetőségekkel operáló kalandmester, mint játékos. Ő irányítja a szörnyeket, figyeli az időt és "bünteti" a játékosokat, ha azok megsérülnek, vagy épelmét veszítenek. A pontos célt ő sem tudja a játék elején, így akkor még az időhúzásra megy rá, később már taktikusan hátráltathatja a nyomozókat.

Mindez sajnos nem egyszerű. A keepernek folyamatosan követnie kell minden táblán zajló eseményt, figyelnie kell a saját kártyáit, gazdálkodnia a saját erejével, ráadásul közben egyetlen hibát sem véthet, mert a játékosok bizony azonnal a torkának ugranak. Szerencsére megkap minden támogatást a játéktól, hogy a többieket (szó szerint) az őrületbe kergesse. A beragadó pisztoly, az instant öngyilkosság és a tárgyak indokolatlan eldobása - persze a kritikus pillanatban - csak egy kis ízelítő a keeper eszköztárából.

Indulhat a rettegés!

Ez utóbbi az, ami sokaknak nehezebben emészthető lehet. A nyomozókat pont ugyanolyan mértékben szívatja a játék, mint mondjuk egy Elder Sign vagy Arkham Horror esetében, ám itt egy az asztal másik oldalán ülő ember mozgatja a szálakat, ami néha kellemetlen tud lenni.

A játék hosszú, alsó hangon két óra. Ehhez még hozzájön a nagyjából egy órás kipakolási idő, amiben ráadásul a játékosok nem is tudnak segíteni a keepernek, hiszen a nyomok és tárgyak helyzetét ők nem láthatják. Érdemes tehát lélekben felkészülni egy szó szerint egész estés kalandra.

Mit tudok még felhozni ellene? Semmit! A Mansions of Madness az egyik legjobb Cthulhu játék, ami eddig a témában megjelent. Tény, hogy nem olcsó, nem rövid és nem is egyszerű, de ha ezeken sikerül túllépni, az izgalmas szórakozás garantált.

Felkeltettem az érdeklődésedet? Megnéznél közelről egy Shoggoth figurát? A 2016-os Arkham Night ideális választás lehet ismételten!

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr18021683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása