Vannak drága játékok. Ezek közül van, ami megéri az árát és van, ami nem. Sajnos ez elég szubjektív dolog, mert lehet, hogy valaki a korábban már ismertetett Star Wars Carcassonne-ért adna ki annyit, amennyibe az Imperial Assault kerül, nem pedig fordítva, mint például én. De mitől fogja egy drága játék megérni az árát?

Erre sincs egyértelmű válasz. Van, aki a gyártási költségből számolná az árat. Tehát ha valamit könnyű előállítani, akkor az legyen olcsó. Van, aki a a szabályok összetettségéből számol: csak akkor fizet sokat egy játékért, ha elég bonyolultak a szabályai. Végül van olyan is, aki a játékkal eltölthető időt veszi alapul: akkor éri meg az árát a játék, ha sokat játszottunk vele. Én valahol az első és az utolsó között foglalnék állást, vagyis ami nekem egy játék esetében számít, az a tartalom.

Ez azért is fontos, mert a most górcső alá vett Imperial Assault nem olcsó. Átlépi a lélektani tízezres-, a lélektani tizenöt-, húsz-, és huszonötezres árkategóriát is és alulról megközelíti a lélektani harmincezrest is. Ennyi pénzért már kell valamit nyújtania. Ha a fönti megközelítésekkel élünk, akkor szerencsére könnyű dolgunk van. A dobozban van tartozék, némi összetettség és játékélmény. Vagyis tartalom.

Az Imperial Assault egy dungeon crawler, vagyis (közmegegyezés alapján magyarosítva:) kalandozó-felfedező játék, sok mutatós figurával és színes térképekkel. A történet szerint az első Halálcsillag pusztulása után járunk az időben. A lázadók folytatják háborújukat a Birodalom ellen, munkájukat pedig több (ismeretlen eredetű) jedi is segíti. A tervezők választása minden bizonnyal azért esett erre az időszakra, mert kellően kidolgozatlan ahhoz, hogy bármit bele lehessen pakolni, ami megdobogtatja a rajongók szívét.

Mi van a dobozban?

És szerencsére bele is pakolták! Van itt Darth Vadertől elkezdve, a rohamosztagosokon és a második részből ismert Nexun át egészen az impozáns AT-ST lépegetőig minden, ami csak a fröccsöntő gépből kifért. Többszáz kártya és token, valamint rengeteg térképdarab lapul még a doboz alján, persze mind a filmhez köthető motívumokkal.

Ez utóbbi térképdarabokból épül majd föl a pálya. A tervezők a kevesebb nagy elem helyett a több kicsi mellett tették le a voksukat. Ennek az előnye, hogy igen változatos és sokféle térképet lehet belőlük összerakni, a hátránya viszont, hogy a lapkák közötti keresgélés bizony sokáig tart. Ez egyébként vonatkozik a karakterlapokra és felszereléskártyákra is, úgyhogy aki szeretné lerövidíteni az amúgy igen combos összekészítési időt, az jól teszi, ha már a kibontáskor próbál valami rendszert vinni a tárolásba.

Hogy kell játszani?

A Doom megvan? És az Odalent? Akkor ismered ezt is, kérlek, fáradj a következő fejezetre.

Ha nincs, akkor íme egy rövid összefoglaló. Az Imperial Assault aszimmetrikus kalandjáték, vagyis egy ember irányítja a Birodalom összes egységét, a többiek pedig egy-egy hőst a lázadók oldalán. A hősök célja valamilyen küldetés teljesítése, az egyedülálló játékosé (akinek neve lehet keeper, overlord, mesélő, stb) pedig ennek megakadályozása.

A játékosok figuráikkal lépkednek a táblán, kockadobásokkal megküzdhetnek egymással és kártyákat játszanak ki a különleges képességeik előhívásához. Maga az alapszabály nem annyira bonyolult, de a kezdőknek (különösen, ha keeper szerepre vállalkoznak) érdemes szigorúan betartani a szabálykönyv ajánlását és először egy egyszerűsített, oktató küldetést lejátszani.

Minden küldetéshez külön térkép tartozik, amiből a hősök csak a terepet és az ajtókat láthatják előre, a birodalmi játékos füzetében viszont minden fel van tüntetve a csapdáktól kezdve a legutolsó kis dobozig. Ha minden készen van, a birodalmi játékos felolvassa a küldetés bevezetőjéül szolgáló hangulatkeltő szöveget, kipakolja az első pár harcosát és indulhat a szeletelés/lövöldözés.

A küldetés a játék elején még csak nagyvonalakban ismert a hősök előtt (pl. "keress meg valakit", a vége felé viszont egészen konkrét formát ölt, ahogyan a történet kibontakozik ("ne engedd, hogy a szövetségesed meghaljon és éld túl három körig Darth Vader támadásait"). 

Bizonyos események, például egy ajtó kinyitása vagy egy adott ellenfél legyőzése beindíthat további eseményeket, ami továbbgördítheti a sztorit és némi plusz katonát adhat a birodalmi játékosnak. Neki egyébként ez lesz az egyik legnagyobb előnye: a létszámfölény. A játékosok legfeljebb négyen lehetnek, neki pedig szinte korlátlan mennyiségű (vagy ha nem is korlátlan, de legalább kétszer annyi) katonája lehet, akiket ráadásul időről időre föltámaszthat. Cserébe ezek jellemzően gyengébbek és a harcban sem jeleskednek annyira.

Hogyan lehet még játszani?

A kooperatív-aszimmetrikus mód helyett létezik még egy úgynevezett skirmish opció is. Ez használatba veszi a dobozban lévő további, kb. egy féltégla méretét kitevő kártyákat és egy taktikai wargame-et varázsol az Imperial Assaultból.

Ezt legfeljebb két játékos játszhatja. Először mindenki épít magának egy sereget a rendelkezésre álló figurákból és kártyákból, majd pedig egy csatát játszhatnak el, az ellenfél haderejének teljes annihilálásáig. Ha valaki tényleg sok időt akar beleölni a játékba, akkor a kampány kipörgetése után ezzel a móddal még jócskán megdobhatja a játékidőt, főleg, hogy masszívan érkeznek hozzá a kiegészítők is.

Jó-e?

Igen.

Nem tökéletes, de jó. A figurák csodálatosak, minden rajongó szívét megdobogtatják majd. A gigászi AT-ST lépegető a csúcsa a készletnek...éppen ezért lelombozó, hogy elrontották. Magával a figurával nincsen gond, viszont összeszereléskor az elülső ágyúját képtelenség bepattintani a helyére. Mi hárman próbáltuk, sikertelenül és a tesztpéldányon éktelenkedő fehér törésvonal arra engedett következtetni, hogy másnak is voltak gondjai vele. Utánaolvasva a neten azt tapasztaltam, hogy senki nem tudta gond nélkül beilleszteni, ezért reszelőhöz vagy hajszárítóhoz nyúltak.

Mindenkinek jó-e?

Nem.

Először is tudni kell, hogy angol nyelvű a játék és annyira szövegcentrikus, hogy szinte értelmetlen mindent kicetlizni benne. A szabálykönyvet kiszótárazni (vagy letölteni magyarul) egy dolog. Felcímkézni vagy beindexelni a benne lévő többszáz kártyát meg egy másik - szerintem értelmetlen dolog. Úgyhogy kellő nyelvtudás híján ne próbálkozzatok vele, vagy várjátok meg, hátha kijön magyarul (he-he).

Apropó szabályok. A játékhoz négy(!) szabálykönyv tartozik: egy az alapoknak, egy a kampányoknak, egy a kétszemélyes módnak és egy a szabályok gyors eléréséhez. Mint említettem, a játék nem bonyolult, de a kevésbé tapasztalt játékosoknak időbe telhet hozzászokni és a négy nagy füzet bizony elrettentő lehet.

Amit még fontos hangsúlyozni, hogy ez bizony dungeon crawler a javából. Kockacsörgés, sok szerencse, némi taktikázás, de a gondolkodást senki nem fogja túlzásba vinni. Az összetettebb stratégiák kedvelői tehát inkább kerüljék, mert valószínűleg nem ez lesz a kedvencük.

Most akkor kinek jó?

Aki szereti a figurás játékokat.

Aki szereti a Star Warst.

Aki jól tud angolul.

Aki meg tudja fizetni az árát.

És akinek még legalább egy ilyen barátja van.