Grant Rodiek, a Hyperbole Games tervezője (aki többek közt Az Idő Hullámai és a Legacy: The Testament of Duke de Crecyért is felelős) igen érdekes gondolatot fogalmazott meg nemrég egy interjúban. Az elmúlt években az igen megtisztelő Kidobó Ember, Törlő Ember, Őrült és egyéb hangzatos címeket aggatták rá a kollégái és a leendő partnerei. Ennek oka, hogy (látszólag) gondolkodás nélkül vágja a szemétbe a hozzá küldött ötleteket és játék prototípusokat.
Ráadásul ezt nem is tagadja. Elmondása szerint minden héten kap legalább egy prototpust valakitől és minden héten legalább egy "köszi, de nem érdekel" választ küld el. Egészen pontosan 2012 óta minden évben egyetlen egy játék csúszott át a szűrőjén. Az összes többit (több, mint ötven játékról van szó évente) még korai stádiumban elkaszálta.
Az egészben a legszebb, hogy szerinte a kiszórt játékok mind működőképesek lettek volna.
Ez egyébként igencsak egybecseng azzal a 2014-es Társasjátékok Ünnepén elhangzott kijelentéssel (hogy kitől származik, arra sajnos már nem emlékszem), miszerint rengeteg játékötlet születik és ezeknek az ötleteknek a nagy része jó. Viszont nem elég jó ahhoz, hogy kiadják.
Sokszor elkészítették már a Catant, a Tikalt, a Rizikót és bármelyik wargamet. Éppen ezért értelmetlen lenne őket megint kiadni, csak azért, mert most egy kicsit jobb. Ennek ellenére folyamatosan megteszik - a különböző 2nd edition és egyéb változatok apropóján - de a koppintásokra rendszerint különösen érzékeny a fogyasztó közösség.
Nézzük meg egy kicsit 2015 legsikeresebb játékát. Akárhogy is nézzük, ez bizony a Pandemic Legacy lesz. Hónapok alatt gyakorlatilag átgázolt az egész Board Game Geek mezőnyön, bezsebelte az első helyet, még most is ott van és ott is marad.
Mi lehet ennek az oka? Hype? Igen, kétségtelen, hogy van benne hype is. De ennyi nem elég. Rodiek úgy fogalmazott, hogy "elég volt a működőképes prototípusokból. K.rvára nem lesz elég. Mutass valami különlegeset. Amibe beleborzongok".
A Pandemic Legacyba pedig beleborzong az ember. Olyan elemet hoz be a játékok világába, ami eddig nem nagyon volt jellemző: a döntések végleges következményeit. Itt egy döntés nem egy elvesztett játékot eredményez, hanem a kampány végéig befolyásolja minden egyes további parti kimenetelét. Lapokat kell eltépnünk, matricákat ragasztgatnunk a táblára vagy össze kel firkálnunk azt. És ebbe aztán bele lehet borzongani. Tényleg eltépjem a lapot? És ha ezen volt a jó megoldás, akkor én voltam az, aki széttépte? Vajon mi vár a következő zacskóban? Nem fog nagyon megszívatni a következő parti alatt?
A sokat ismételgetett újrajátszást a PL hírből sem ismeri. Nem, nem újrajátszható. Feltéve, ha letoltad vele azt a 12-24 partit, ami a végigjátszáshoz kell. Ennél többször manapság ritkán kerül elő játék. De itt nincs is rá szükség. A játékosoknak van egy konkrét céljuk, amit tényleg elbukhatnak. Ennek a megszerzése vagy elvesztése a teljesség érzését adja, nincs szükség újabb játékra.
A Legacy játékok nagyot mertek álmodni. Ha kiadó lettem volna, és hozzám hozták volna az ötletet, biztos, hogy elküldtem volna őket jó messzire. Ekkora marhaságot senki nem fog megvenni. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Működik.
De vajon mit mondott rá Rodiek?, a Törlő Ember? Ő is imádta? Őt is borzongatta játék?
