Tegnap jött velem szembe egy cikk a Geek&Sundryn, ami egy magyar grafikus vizsgamunkáját, a Rumcsempész nevű társasjátékot és annak készítését mutatta be. Ki is linkeltem, majd a közösségi nyomásnak engedve úgy döntöttem, hogy lefordítom nektek a cikket, mivel sajnos csak angol nyelven érhető el bármilyen információ is a játékról.
Fontos 1: A cikk teljes egészében a Geek & Sundry tulajdona, azon belül Teri Litorco munkája. Ez itt egy fordítás és egy átdolgozás egyben. Ahol úgy láttam jónak, kivágtam belőle a redundáns részeket.
Fontos 2: A játék és az illusztrációk mind Gilicze Gergő tulajdonát képezik, akinek Tumblr oldalát itt találjátok.
Fontos 3: Amint az elhangzott korábban és később is el fog, ez a játék egy vizsgamunka. Vagyis még csak egy koncepció. Kereskedelmi forgalomban nem kapható jelenleg. Később, lehet, hogy lehet majd, de ha elolvasod a cikket, rájössz majd, hogy fölösleges megkérdezned, hogy mikor.
Így készült a Rumcsempész, avagy Hogy mutatja meg egy egy ember készítette kalózjáték a remek grafika és tervezés bonyolultságát
Gilicze Gergő magyar grafikus, a Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatója. Szakdolgozatához egy társasjáték grafikai arculatának megtervezését készítette el. Ám ahelyett, hogy egy létező játékot rajzolt volna újra, Gergő inkább megalkotta a saját játékát, a Rumcsempészt.
A játék története egyszerű. Gergő saját elmondása szerint "a Rumcsempészben egy csapat csirkefogó próbál rumot csempészni a kikötőkbe, miközben a király emberei megpróbálják még idő előtt megfosztani őket a rakományuktól. A csempészeknek meg kell küzdeniük a tenger minden veszedelmével: szörnyekkel, zátonyokkal, szellemhajókkal és nem utolsó sorban a részegséggel."
A végeredmény egy gyönyörűen kidolgozott játék lett, ami ilyen állapotban már mehetne is Kickstarterre.
Gergő szerencsére a tervezési folyamat legtöbb részébe betekintést engedett, így aki saját társasjátékon gondolkodik, sokat tanulhat belőlük. "A játék címe a doboz három oldalán is fel van tüntetve, így akkor is látható, ha a kisebbik végével kifelé tárolják a boltok polcain." Ez egyértelműnek tűnik, de amikor a szenvedélyes játékosok nekifognak társast tervezni, a csomagolás és terjesztés kérdését gyakran elhanyagolják, annak ellenére, hogy ezek hihetetlenül fontos tényezők, ha végül el akarják adni a játékot.
Hasonlóképp, a komponensek elhelyezése és a doboz végső méretének megválasztása is következményekkel jár. A nagy dobozok, nehéz komponensek megdobják a játék gyártási és kiadási költségeit is. A játékosoknak az árcédulát nézve eszébe sem jut, hogy az nem csak a gyártási költséget és a hasznot tükrözi, hanem a szállítást is, akár a világ másik végéről. A nagy dobozok szállítása drágább, ráadásul több polchelyet foglalnak el - ezzel nagyobb befektetést igényelnek az áruházaktól a tárolás miatt. A nagy doboz viszont jobban vonzza a figyelmet és komplexebb élményt (és magasabb árat) sugall.
Az egyedi, vászonra nyomtatott térképnek két célja is van. Egyrészt így jobban hasonlít egy "igazi" kincsestérképre, másrészt így föl lehet tekerni, hogy kisebb helyet foglaljon.
A grafika a valósághű elemek és a vicces, aranyos rajzok stílusos keveréke. A tábla a régi térképeket idézi azzal, hogy minden sziget és épület madártávlatból látható rajta. A szigeteket a közép-amerikai élővilág állatai népesítik be, de a víz sem lakatlan: halak, bálnák és tengeritehenek úszkálnak elszórtan. Az útvonalak megrajzolása is tudatos döntés eredménye. Először egyenes vonalak voltak, de aztán a tengeri áramlatok és a mágneses vonalakra utalva ívesebbek lettek - így az összkép sokkal dinamikusabb lett.
A legnehezebb kihívást a fa komponensek (a hajók és hordók) legyártása jelentette. Már csak azért is, mert szakdolgozatról lévén szó, szoros volt a határidő. Itt a családja segített neki. A hordókat az apja műhelyében készítette el fenyőből, a hajókat pedig a testvére faragta ki neki kézzel, amarantfából.
A sok munka ellenére a játék még mindig nincs kész, Gergő tovább dolgozik a szabályokon. "Be kellett látnom, hogy nem lesz időm a szabályok részletes kidolgozására és az ellenfelek kiegyensúlyozására" - mesélte Gergő - "Azt tudom, hogy be akarom fejezni a játékot és azt is, hogy hogyan, csak azt nem, hogy mikor."
A fordító megjegyzései
A Rumcsempész csak egy enpluszegyedik cikk volt a hírfolyamomban. Azért ragadta meg a figyelmemet a szokásos 0,5 másodpercnél több időre, mert polip volt a képen. Aztán feltűnt, hogy a játék címe magyar, a cikké viszont angol. Ekkor kattintottam és ismerkedtem meg ezzel a remek sztorival.
A Rumcsempész jó példa arra, hogy mennyire sokat hozzá tud tenni a jó grafika egy játékhoz. Jelenleg úgy is szívesen kipróbálnám, hogy még egy mondatot sem láttam a szabálykönyvből. Remélem, hogy minél előbb megvalósul, és olyan nagyszerű kivitelezésben játszhatunk vele, ahogy azt a tervezője megálmodta.
