Nem is olyan rég tettem egy olyan kijelentést, hogy ha új játékmechanikákat keresünk, akkor a vérgőzös eurókról érdemes a figyelmünket a családi játékok világa felé fordítani. Egy családi játéknak nincs annyira pontosan belőtt célközönsége (persze van, de ez sokkal szélesebb, mint mondjuk egy dungeon crawleré) éppen ezért nem is úgy készítik őket, hogy kiszolgálják annak a pontosan belőtt igényeit.

Szóval itt szinte mindig találkozok valamilyen - ha nem is forradalmi, de - friss és kreatív ötlettel. A most bemutatott Potion Explosion sem fogja megváltani a világot, viszont roppantmód szórakoztató. Ezt a tulajdonságot valahogy mindig is tudtam értékelni egy játékban.

Párkereső

A match-3 játékok valószínűleg egyidősek az emberiséggel. Szerintem akinek volt már okostelefon a kezében, az már legalább egyszer játszott ilyet. A Candy Crush, a Marvel Puzzle Quest és az összes barátjuk mind Jay Geertsen 1989-es klasszikusából, a Columnsből eredeztethető valamilyen módon.

A minijátékok hasonlóan addiktív válfaját képezik a színesgolyó-lövöldözős játékok, mint a Bust-a-Move vagy a Zuma. Az elv itt is ugyan az: ha azonos színű kristályok/golyók/cukorkák/szimbólumok/gyümölcsök/gereblyék kerülnek egymás mellé, akkor azok eltűnnek. Ha az eltűnés miatt megint azonos színű kristá..... tárgyak kerülnek egymás mellé, azok is eltűnnek. A sok-sok eltüntetés pedig pontot ér.

Evidens volt tehát, hogy a színesgolyós mechanikát előbb-utóbb átülteti valaki társasjátékba is. Ez meg is történt a Potion Explosion személyében. A szerencsés kiadó a Cool Mini or Not volt. Valószínűleg a legnehezebben emészthető dolog ebben a játékban a kiadó személye. Ugyanis a számolatlan Kickstarter kampány után kicsit morbidnak érzem, hogy egy dobozban nincs legalább 23.447 minifigura, mégis ott virít rajta a CMON logó.

Golyózuhatag

Van viszont benne sok-sok üveggolyó, amik csak arra várnak, hogy kiöntsük őket a csúszdába és induljon is a móka. Szerencsére azt a készítők is belátták, hogy a kicsi gördülési súrlódási tényezővel rendelkező golyók még jobban hajlamosak eltűnni, mint a tokenek, ezért bőségesen elláttak minket tartalékkal.

A játékosok bájitaltant tanuló diákokat alakítanak, akik éppen most vizsgáznak. A feladat adott időre minél több varázsital elkészítése. Az elkészült vizsgamunkákat elfogyasztani egyáltalán nem tilos, sőt, a siker érdekében kifejezetten ajánlott.

Minden játékos kap pár bájital receptet, ezek mutatják meg, hogy milyen színű golyókra van szükség az adott ital elkészítéséhez. A soron következő játékos kivesz egy golyót a csúszdából (lásd a képet!), amitől az összes fölötte lévő legördül egyet. Ha emiatt két azonos színű golyó koccan össze, akkor a játékos azokat is kiveheti. Ha az újabb kivétel miatt legördülő golyók között megint két azonos színű koccan össze, akkor a játékos azokat is megkapja, és így tovább. Ezt nevezik láncreakciónak, ami a játék lelkét képezi.

Ha a játékos összeszedett annyi és olyan golyót, ami az egyik italához kell, elkészítheti azt. Ha nem, akkor valamennyi golyót elraktározhat és jön a következő versenyző.

Az elkészült italok pontokat érnek és saját körben meg is lehet őket inni, ami egy kis extra előnyhöz juttatja a fogyasztót: több golyót szedhet ki a csúszdából, lophat az ellenfél tartalékából, figyelmen kívül hagyhatja a golyók színét, stb.

Szerelmi bájital

A fentiekből is látszik, hogy a PE nem túl nehéz játék. Ha megnézted a képeket, akkor valószínűleg már akkor tudtad a szabályok felét, ha még el sem olvastad őket. 

Pont ezért a kis golyókat mindenki imádni fogja. Alig pár perc szabálymagyarázat után máris lehet szedegetni a gyöngyöket és vágni az önelégült arcokat egy hosszabb kombó után. Ami azt illeti, ha szabály sem lenne a PE-hez, akkor is poén lenne játszani a csúszdával.

Ahogy oly' sok játéknál, itt is igaz, hogy két fővel jóval dinamikusabb és egyszerűbb a játék. Elvégre ha csak egy kört kell várnod két húzásod között, jóval kisebb eséllyel borul a terved, mintha hárman húznának előtted.

Komoly stratégia nincs, teljesen nyelvfüggetlen és egy parti pedig fél óra alatt megvan. Közben mégsem érzed azt, hogy fölöslegesen pusztulnak az agysejtjeid, mint mondjuk egy olcsó gyerekjáték közben.

Túl sokat ragozni nincs értelme. A Potion Explosion tökéletes példája a kellemes családi játéknak. Nagyon könnyű vele megbarátkozni, az árával viszont kevésbé. Sajnos valamiért 16 ezerig szaladt föl a játék ára, ami már bőven túllépi a kellemes családi játékok értékhatárát. Pont ezért ez a játék inkább a használt/kölcsönzött piac nagy sztárja lesz. Ez egyébként nagy kár. Ha még kicsit lejjebb tudták volna nyomni az árát, szerintem még egy magyar kiadást is megélt volna.