Bár társasjátékok terén nem vagyok válogatós, komoly indok kell ahhoz, hogy olyan játék elé üljek le, amiben nincs sárkány vagy varázslat vagy szörnyek vagy legalább kardozás. Éppen ezért idegenkedtem a Szénre feltől. Elvégre kinek jut eszébe élőholtak levágása helyett csákánnyal a falaknak esni, ha egyszer már eljutott egy földalatti alagútba?

Szerencsére kellemesen csalódtam. A Szénre felben bár nincs harc, sem démonok, legalább annyira érdekes, mintha barnakőszén helyett sárkányok belsőségeit kellene elszállítani.

Érdekesség, hogy a magyar címmel (Szénre fel!) szemben a német verzió a sokkal adekvátabb Glück auf! (Szerencse fel!) nevet viseli. Ez a bányászok himnuszának első és utolsó sora (ami egyébként egyben a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karának himnusza is). Angolul a Coal Baron - Szénbáró címet kapta a játék.

Munkásmozgalom

Tehát szénbányász vállalkozást üzemeltetünk, a célunk pedig minél több pénzt összeszedni a különböző megrendelésekből. A játékhoz tartozik egy nagy központi tábla. Ide küldhetjük a munkásainkat dolgozni és itt vehetünk föl megrendeléseket is. Minden játékos előtt a saját bányája hever. Innen bányászhatunk szenet, amit egy jópofa kartonlifttel szállíthatunk föl a felszínre, valamint innen nyithatunk újabb tárnákat is, amik újabb kibányászható szenet jelentenek.

A Szénre fel a munkáslehelyezős játékok táborát erősíti. Mindenkinek tizenpár munkás áll rendelkezésére, akiket a városba küldhet dolgozni. A városban található épületek jelentik a tulajdonképpeni akciókat. Nyithatunk új tárnákat (pénzért), amikből azonnal bányászhatunk is szenet. A bankból értelemszerűen pénzt tarhálhatunk, az ebédlőben pedig a nem használt munkások pihennek majd. A városban kell majd felvennünk a megrendeléseket is, amik a tulajdonképpeni küldetések lesznek.

Ezek random kártyalapokon érkeznek és természetesen mindig bizonyos mennyiségű és típusú szén kitermelését jelentik majd. Ha sikerült teljesíteni egy megrendelést, akkor le is kell szállítanunk azt. Ehhez a szén mennyiségétől függően szállítóeszközt kell bérelnünk (ami lehet ló, talicska, vonat vagy teherautó), ami szintén egy akcióba kerül.

A csavar az egészben, hogy a worker placementekkel ellentétben egy akciót többen is használhatnak, feltéve, ha több munkást visznek oda, mint amennyi előtte ott volt. Tehát például ha valaki odaküld egy munkást a "hat pénz kikérése a bankból" akcióra, akkor az még elérhető másnak is, de legalább két munkást kell odavinnie - a következőnek már hármat, stb. Így már rögtön nem is olyan sok az a tizenpár munkás.

A kitolás faktor azért itt is megjelenik. Ha azt látjuk például, hogy az egyik ellenfelünk éppen készül egy jó zsíros megrendelést teljesíteni és azt lovaskocsival leszállítani, mi befoglalhatjuk előle azt, ezzel jól megdrágítva - vagy akár el is lehetetlenítve - a helyzetét. Az ilyen piszkos húzások főleg a játék utolsó harmadában szoktak igazán kellemetlenek lenni.

Ha mindenkinek elfogytak a munkásai, egy forduló véget ér, és kiosztanak pár extra győzelmi pontot a kitermelt szenek és teljesített megbízások alapján. Három forduló után vége a játéknak, megint bónusz osztás, majd pontlevonások az elbénázott lépésekért és jöhet a győztes kihirdetése.

Bányarém

A Szénre fel sajnos kevésbé szép játék. A játékosok saját táblája még csak-csak rendben van és itt kivételesen a fakockák jelenléte is indokolt. A tábla maga viszont már nem üti meg annyira a mércét. Ami pedig végképp vállalhatatlan, az a pénz. Érthetetlen számomra, hogy az időtálló tokenek vagy lapkák helyett miért kellett a sérülékeny és ráadásul ízléstelenül ronda Monopoly-szerű papírpénzt pakolni a dobozba. Nem vagyok tisztában az árakkal, de annyival biztos nem olcsóbb, mint amennyivel rondább.

Szénre fel!

Rondasága ellenére a Szénre fel! kifejezetten szórakoztató játék. Worker placementektől szokatlan módon az interakció faktora is igen magas. Mivel minden információ nyílt mindenki előtt, tudhatjuk, hogy mire játszik a másik és lehet neki jól keresztbe tenni. Egy-egy jól elhelyezett munkáscsoport komoly pontveszteségeket tud okozni, főleg a játék végén.

Egyszerűsége folytán belépő worker placementnek is ideális (belépő játéknak azért nem) és a holtidő sem olyan veszélyes. Teljesen nyelvfüggetlen (de amúgy is kapható magyar nyelven...), úgyhogy ha sikerül túltenni magunkat a csúfságán, mindenképpen megfontolandó választás.