Cyclades - Görögtűz
2017. május 02. írta: PixelDrake

Cyclades - Görögtűz

Hmm, mit is írtam anno a Cycladesről, már nem is emlékszem. Valamiért nem találja a kereső. És a Google sem. Az nem lehet, hogy... ezt nem hiszem el, lehetséges, hogy még nem írtam a Cycladesről???!!! Márpedig úgy néz ki, hogy tényleg nem írtam még róla. Pedig a görög istenek marakodása instant nagy kedvencem lett az első próbajáték után. 

A Cyclades (ami ugye a Kükládok szigetcsoport angol neve) területfoglalós, licitálós stratégia a konfrontatívabb fajtából, nagyon eltalált látványvilággal. A cél, hogy a mi városállamunk legyen a legfejlettebb a szigeteken, természetesen csak az istenek akaratával megegyezően.

Mielőtt belekezdenénk, szeretném elmondani, hogy a cím helyes kiejtése kikládesz esetleg kükládesz és nem szikladísz.

A leghatásosabb nevelés, ha egy gyerek szép dolgokkal játszhat

A Cyclades szép játék. Kiváló példája annak, hogy a gyönyörű látvány - és a minőségi minik - nem jelentik automatikusan a játékmenet egyszerűségét. A Cyclades a minik és az illusztrációk nélkül is nagyszerű lenne, de szerencsére a Matagotnál ügyeltek arra, hogy játék közben kellemes látvány táruljon a szemünk elé.

A dobozban találunk két darab kétoldalas táblát, amiket ennek megfelelően négy különböző módon rakhatunk össze a játékosok számától függően. Kapunk még egy paravánt, ami mögé elrejthetjük a pénzünket, néhány istentáblát, kártyákat és természetesen minden játékosnak jut saját hajóflotta és hadsereg is. Itt szeretném megjegyezni, hogy az egyes seregek nem csak színükben, hanem kinézetükben is különböznek egymástól, ami mindenképp dicséretes. Ezen kívül még pár szörnyfigura is helyet kapott a dobozban, ők fognak majd beleavatkozni a küzdelembe, ha elég áhítatot (értsd: aranyat) mutatunk az isteneink felé.

Szóval igen, a játékban vannak minik, ráadásul nagyon jó minőségűek, "nagyon festhetőek" is, de jelen esetben a funkciójuk inkább technikai jellegű -jobban elférnek a kicsi szigeteken, mint a tokenek és átláthatóbbá is teszik a játékot. A készítők egyébként gondoltak a reménytelenül dekadensekre is és a szörnyek figurája helyettesíthető tokenekkel.

...nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon és minden más jó az ember számára

A célunk tehát, hogy megszerezzük a szigetcsoport feletti uralmat, két város (metropolisz) felhúzásával. Ezt háromféleképpen tehetjük meg: vagy elfoglalunk egyet attól, akinek már van, vagy felépítünk négy különböző épületet (ekkor ezek megsemmisülnek és metropolisszá válnak) vagy a birodalmunkba hívunk négy filozófust, akik felhúznak nekünk egyet. A sok lehetőség ellenére egyáltalán nem könnyű várost építeni, kettőt pedig főleg nem, tekintve, hogy mindenki más is erre pályázik. Négy játékossal 1-1,5 óra alatt kényelmesen lehet győztest hirdetni.

Minden körünk elején egy isten segítségét kell kérnünk. Az, hogy ki segít nekünk az adott körben, fogja meghatározni a lehetőségeinket és az akcióinkat. Tehát:

  • Ha Árész segítségét kértük, akkor szerezhetünk katonákat és mozoghatunk is velük.
  • Ha Poszeidón van velünk, akkor fejleszthetjük és irányíthatjuk a hajóflottánkat (amik a katonáknak segítenek átkelni a vízen).
  • Zeusz templomot épít nekünk és papokat küld, akik olcsóbbá teszik az istenek ajándékait.
  • Athéné filozófusokat (lásd fönt) ad nekünk.
  • Apollón termékennyé tesz egy szigetet, ami így több bevételt ad minden körben.

A csavar az, hogy minden alkalommal csak egy isten segítségét kérhetjük és egy isten csak egy embernek segít. Tehát ha hajókat vettünk Poszeidóntól, akkor azzal csak a következő körben vihetjük át a katonáinkat egyik szigetről a másikra. Ha filozófust vettünk Athénétól, akkor arra a körre le kell mondanunk a hadászati akciókról, stb. És, hogy hogyan dől el, hogy ki melyik istent választhatja egy körben?

Kíméletlen licitálással.

Egyetlen nézeteltérés sem éri meg az idegeskedést

Az istenek akkor segítenek nekünk, ha mi adjuk értük a legtöbb aranyat. A felkínált összeget a táblájukon jelezhetjük nekik. Túllicitálni a másikat lehet, ilyenkor nem is adhat nagyobb ajánlatot ugyanarra az istenre, mindenképpen  egy másikhoz kell mennie. Az eredeti elképzeléséhez csak akkor térhet vissza, ha az új helyéről is kitúrták. Könnyen előfordulhat tehát, hogy valakit a többiek körökre elvágnak egy akciótól, így mondjuk nem tud megindulni a gigászi seregével. Vagy nem tudja megszerezni a negyedik filozófust.

Ráadásul ez még nem minden. Minden körben három mitológiai lény várja, hogy - szintén pénzért - a szolgálatunkba szegődjön, még több borsot törve a többiek orra alá. Néhány aranyért a Kraken gyomrába küldhetjük az ellenség hajóit, átrepíthetjük a seregeinket Pégaszosz hátán, de Medusza és Minótaurosz is mellénk állhat. Összesen tizennyolc szörnyből válogathatunk, ebből egyszerre mindig három áll rendelkezésre. Figurája egyébként nincs mindegyiknek, csak annak, akinek valamiért fontos a pozíciója a táblán (pédául a Minótaurosz nem mindegy, hogy hol aprítja a katonákat).

Tudom, hogy a Kraken nem a görög mitológia része, hanem a skandinávé. De a játékba kellett egy tengeri szörny. Szkülla és Kharübdisz meg ugye nem mozognak sokat...

Szóval a Cyclades erősen konfrontatív játék. Mégpedig azért, mert ha akarjuk, ha nem, keresztbe kell tennünk a másiknak. Hiszen nem csak egy ember akarja majd elvinni Árészt egy körben, de csak egyvalaki fogja elvinni - simán lehet, hogy nem is az, akinek a legnagyobb szüksége lett volna rá. A szigetek ráadásul kicsik és közel vannak egymáshoz, szinte belekényszerítve a játékosokat abba, hogy ha terjeszkedni akarnak, akkor rohanják meg egymást. Ennek ellenére igen kevés csatával kell számolni a játékban.

Csak a halott látja a háború végét

Na igen, a csata. Kedves wargame barátok, most egy kicsit ne figyeljetek ide, mert ez a rész nagyon fog fájni nektek.

A csata sajnos végtelenül egyszerű (vagy inkább primitív?), amolyan Rizikó fílinget ébreszt. A harcoló felek dobnak a kockával, majd az eredményhez hozzáadják a harcban résztvevő katonáik számát. Aki nagyobb eredményt kap, az megöl egy katonát a vesztes oldalon, aztán jön a következő kör, amíg valaki vissza nem vonul, vagy nem kap ki végleg.

Jó, ez tényleg nem túl összetett. És az sem segít rajta, hogy a környező barakkok adnak némi bónuszt a katonáknak, vagy fölfogadhatunk egy szörnyet is a csapatba. Szerencsére, mint említettem, csatából kevés van és viszonylag könnyen ki lehet iktatni a véletlenfaktort túlerővel. Mi egy játékot négyen megúsztunk 3-4 összecsapással. A Cyclades konforntatív játék, de a valódi harc nem a katonákkal zajlik, hanem a istenekért folytatott licittel.

Az öröm a bűn kerítője

Szóval ha egy szóval kellene összefoglalnom, akkor a Cyclades király. Vagy inkább isteni. Kellően változatos és fordulatos ahhoz, hogy ne lehessen hamar ráunni, de nincs annyira nagy szerepe a szerencsének, hogy ne lehessen eleget taktikázni benne. Tökéletesen működik két játékossal is, nyelvfüggetlen (csak a szabályt kell lefordítani) és nem mellesleg nagyon szép is.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti görög mitológiát-, a háborús stratégiát és a kicsit elvontabb megoldásokat, valamint nem idegenkedik a konfrontációtól.

A bejegyzés trackback címe:

http://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr512435731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.