Kicsit régebben érkezett egy felajánlás a társasjátékos Facebook csoportba, miszerint ingyen és bérmentve megkaphat egy játékot az, aki később ír róla egy beszámolót. Tekintve, hogy én pont azzal foglalkozom, hogy játékokkal játszom és írok róluk, kaptam is ezen a remek lehetőségen - vállalva azt is, hogy utána továbbadom a játékot. Ez a játék volt a Fief 2, ami az impozáns történettel bíró játéksorozat második kiadása.

Kis guglizás után megtudtam, hogy a Fief gyökerei egészen 1981-ig nyúlnak vissza. Az akkor kiadott játék legalább három újrakiadást (köztük a legutolsó 2015-ben jelent meg) és egy rajongói kiegészítőt élt meg. Ez utóbbi egyébként a Song of Ice and Fief címet viseli és nem meglepő módon a Trónok Harcával ötvözi a játékot - hogy ez mennyire eltalált ötlet, az később kiderül.

A cím, mely úgy hangzik, mintha egy kétéves megpróbálná kimondani az aktuális kormánypárt nevét, hűbérbirtokot jelent. A játék a középkori Franciaországban játszódik, ahol az ember életének értéke megegyezett a családneve értékének és a birtokolt vagyonának összegével. Mi ebben a nem túl vidám környezetben rivalizáló családokat fogunk alakítani, akik igyekeznek a saját embereik közül minél többet fontos pozíciókba lökdösni, abban a reményben, hogy előbb-utóbb valakiből király lesz.

Látvány

A doboz, életkorából eredően nem volt túl jó állapotban, de a komponensek, csodával határos módon egy-két darab híján még megvoltak. A tapasztalat-, vagy a pénz hiánya azért hamar szembetűnt, amikor megláttuk, hogy a kártyákat kivéve MINDENT ugyanolyan 5*5 milliméteres papírdarabkákra nyomtattak ki. Így a katonák, a szélmalmok, a kastélyok, a király, a királynő és minden, ami a táblán állna az pici, fehér kartonpiszok, pici fekete ikonnal a közepén. Ráadásul ezek mind a doboz közepébe voltak ömlesztve, úgyhogy az első ismerkedés a játékkal egy fél órás szortírozó üléssel kezdődött. A végére úgy voltam vele, hogy visszasírom a fakockákat, csak ne kelljen több kartonmütyűrt rendezgetnem.

Sajnos látványban a kártyák sem kárpótolnak. Koruknak megfelelően a monopolys papírpénzek és szerencsekártyák állagát és mintázatát követik, csak a pénz itt florin, a kártyák meg középkorra jellemző illusztrációkat tartalmaznak. Nem egy mai darab, na.

Meg kell azért jegyezni, hogy a játék becsületesen törekszik a nyelvfüggetlenségre. Mindent képekkel oldottak meg, a nemesi címeket pedig (ahol elkerülhetetlen volt a szöveg) öt különböző nyelven is a kártyákra nyomtatták. Mondjuk kicsit mókásan hat a Duc-Duca-Duke-Duque-Herzog szócsoport egy lapon,de az igyekezetet értékelem.

Játék

A Fief szimulálja a középkori Franciaország - igazából bármelyik ország - politikai intrikáit, némi csatározással megfűszerezve. Két mód közül választhatunk. Az elsőben a cél, hogy három fiefet (vagyis tartományt) birtokoljunk, közben pedig a mi családunkból származzon a király és a királynő vagy szövetkezzünk egy másik játékossal, birtokoljunk összesen négy fiefet és a mi családjainkból származzon a király és a királynő. Ez az intrikusabb, furmányosabb játékmód. A második mód gyakorlatilag egy Rizikó sok-sok henteléssel. Lényege, hogy adott kör után vége a játéknak és az nyer, aki a legtöbb pénzzel (tulajdonképpen elfoglalt dologgal) rendelkezik.

Minden forduló elején van egy kártyás fázis, ami gyakorlatilag meghatározó eleme a játéknak. Itt lehetőség van különböző eseményekkel (járvány, gyilkosság, a gyilkos legyilkolása...) megkeseríteni a többiek életét, illetve vezetőket toborozni a családunk számára. Ezek a vezetők lesznek a játék későbbi kulcsfigurái. Ők ugyanis nemesi címeket vásárolhatnak maguknak, ezek birtokában pedig esélyük van királlyá válni.

A játékosok ezek után beszedik az adót az elfoglalt területeik után, majd megindulnak a seregeikkel még több területet elfoglalni, hogy aztán még több adót szedhessenek be. Itt jegyezném meg, hogy a katonák vezető nélkül nem indulnak el semerre, a vezetők viszont kifejezetten gyorsan tudnak elhullani - érdemes tehát a megfelelő kíséretet biztosítani.

A forduló végén jön az intrikázás, ahol a vezetők (akiket a forduló elején toboroztunk) királyt választhatnak maguk közül. A királysághoz kell legalább három szavazat és egyszerű többség - tehát az sajnos nem megy, hogy mindenkit legyilkolsz magad körül, aztán ellenszavazat nélkül megválasztod magadat. Majd a szavazás után indul egy második kör, ahol a királynak el kell érnie, hogy legalább két püspök (vagy egy kardinális) támogassa őt. Püspökök szintén a vezetőkből lesznek, tehát királynak lenni jó szociális érzékeket kíván.

Látom kezded már kapizsgálni, hogy itatja át a játékot a hideg és nedves... 

...Politika

Most biztos azt kérdezed, hogy hogyan lehet szavazatokat szerezni. Mi az, ami megengedett játék közben annak érdekében, hogy szimpatikus legyél másoknak.

M-I-N-D-E-N-!

Zsarolás, vesztegetés, hazugság, hátbatámadás, szövetség, házasság, átverés, kihasználás és még minden, ami egy átlagos politikus eszköztárába belefér. Ez a játék annyira táptalaja a szemétkedésnek, hogy ha jobban elterjedt volna, nem a Monopoly lenne a barátságok darabokra törésének szimbóluma. A tárgyalások és alkudozások annyira részét képezik a játéknak, hogy a szabály külön kiköti, hogy fordulónként max tíz percet tölthetnek vele a játékosok.

Csak egy példa, hogy éreztessem a dolog súlyát. Ahhoz, hogy valaki áthaladjon egy területeden, be kell lépnie a kastélyodba az egyik bejáraton, majd kilépni onnan egy másikon. Minden jogod megvan hozzá, hogy az áthaladást megtagadd, illetve ahhoz is, hogy átengedd őt. Igen ám, de a kastélyodon áthaladás kétlépéses folyamat. Először is be kell menni oda, majd ki kell jönni onnan. Te pedig dönthetsz úgy, hogy miután beengedted őt, nem engeded ki onnan! Hasonlóképp, ő is dönthet úgy, hogy ha már beengedted, inkább nem távozna (lásd Buda 1541)!

Ez elég komoly! Veszekedősebbek inkább ne játsszák, mert még a végén ez a szép játék (vagy pár baráti kapcsolat) látja kárát.

Fejlődj vagy fordulj fel!

Érdekes játék tehát a Fief és olyan lehetőségeket is boncolgat, amiket más játékok eddig nem nagyon - bár kérdés, hogy szükség van-e ilyen lehetőségekre. Azért pár dolgot összeszedtem, amikkel én javítanám az élményt.

Sajnos a későbbi kiadások nincsenek meg, így nem tudom ellenőrizni, hogy beváltak-e, de ha valaki olvassa ezt és játszott már XXI. századi Fieffel, legyen szíves és kommentálja ide, hogy mi jött létre ezekből később.

• Kis papírkockák helyett Rizikó-szerű műanyag figurák az egységeknek, vagy szélsőséges esetben tokenek. Ha az épületekből meeple-k nem is lesznek, legalább fakockák jelöljék őket.
• A vezetők legalább karton standee-ket érdemelnének. Egyszerűen annyi minden történik ha besűrűsödnek az események, hogy muszáj kiemelni az egészet a két dimenzióból.
• Player mat és player aid a vezetők és címeik rendezésére, valamint egy áttekintés a játékos előtt álló lehetőségekről - sajnos a monokróm kártyák nem segítik elő a könnyebb memorizálást.
• Színes kártyák, jobban megkülönböztethető piktogramokkal.
• Király hatalmának visszafogása. Most, ha valaki király lesz, technikailag még nem nyert, de a gyakorlatban már bőven. A megtisztelő cím mellé ugyanis iszonyatos bevétel, valamint egy kb. két játékosnak megfelelő királyi testőrség jár. Ezzel már igazán nem nehéz összeszedni egy valamire való feleséget.

Nem könnyű végszót írni a Fiefhez, ahogy a játékot sem egyszerű megemészteni - na meg beszerezni sem, főleg, ha pont ez a kiadás kellene. Én most el is tekintek ettől. 

Rétegjáték. Nagyon.