A Tabletoptribe még régebben közölt egy listát a tizenhárom legrosszabbnak vélt társasjátékos embertípusról. Én úgy döntöttem, hogy kihagyom a cikkből az értékítéletet és leveszem belőle a "legrosszabb" szót - így is elég kimerítő a lista. Úgyhogy dobókockát elő és lássuk, kivel hozhat össze a sors a játékasztal mellett - és, hogy mi a teendő, ha össze is hoz!

1. Az Őrjöngő - Amint rájön, hogy nem nyerhet, összeszűkül a pupillája, kidagad a homlokán egy ér és bezöldül a bőre (ez utóbbi nem minden esetben történik meg). Kártyák, tokenek, a tábla, de néha még az asztal is a levegőbe repül, közben a többiek fejéhez olyan sértéseket vág - az előbb említett dolgok mellett -, mint "játék közben találtok ki szabályokat" és "miattad nem nyertem".

Taktika ellene: A Tabletoptribe szerint érdemes ráhagyni, vagy nyerni hagyni. Szerintem viszont a társasjáték túl drága hobbi ahhoz, hogy ilyen emberrel játsszak. De ha nem félted a dolgaidat, hozz össze egy partit vele és a Gúnyolódóval. Garantáltan felejthetetlen élmény lesz.

2. A Melankolikus - Az Őrjöngőhöz hasonlóan ő is nehezen viseli a vereséget, de ezt másképp adja a világ tudtára. Egyszer csak elhallgat és kísérteties némaságba burkolózva tölti a parti és/vagy az este további részét. A legtöbb, amit ki tudsz belőle csikarni, az egy elhaló "nekem mindegy".

Taktika ellene: Szerezz be valami legálisan kapható kedélyállapotjavítót.

3. A Gúnyolódó - Az előzőekkel ellentétben ő akkor indul be, ha ő nyert. Viszont őt nem is a győzelem érdekli igazán, hanem az, hogy mások vesztettek és ezt a tudtukra hozhatja. Sokszor. Hangosan. Egymás után. Sokáig. Teljesen mindegy, hogy éppen egy Twilight Struggle-t, vagy egy Melyik kezemben van? játékot nyert meg, az mindenképpen azt bizonyítja, hogy ő király, te meg csicska vagy.

Taktika ellene: Fogjatok össze ellene és jól kalapáljátok el. Nem tisztességes, de hatásos. És nem jár érte 15 év letöltendő.

4. A Profi - Általában veterán Magic: The Gathering játékosokról van szó, akik szabadidejükben várhatóérték-számítást végeznek a legismertebb játékokról és grafikonon ábrázolják a lehetséges kimeneteleket. Az analízis paralízis mesterei ők, akik kötelességüknek érzik minden lépésükön legalább fél órát rágódni. Nincs az a pont, ami ne érné meg a tervezést.

Taktika ellene: Szerezz be egy sakkszimulátort és mondd neki, hogy még senki nem tudta legyőzni. Amíg ő elvan vele, ti játsszatok valamit együtt. Vagy játsszatok Dixtitet, abban nem lehet taktikázni.

5. A Szabályfanatikus - Egy ügyvéd és egy prédikátor keresztezéséből született, minden bizonnyal szerepjátékos múltra visszatekintő ember. Jellemzője, hogy sokkal több időt tölt a szabály olvasásával - és hangos felolvasásával -, mint magával a játékkal. Ha szabályvita alakul ki, akkor neki van igaza és a játék addig nem mehet tovább, amíg ezt mások el nem ismerik. Jajj nektek, ha az adott szituáció nincs leírva a könyvben és nincs hozzá konkrét FAQ az interneten. Akkor kénytelenek vagytok megvárni a kiadó hivatalos válaszát.

Taktika ellene: A szabályvitákat döntsétek el szavazással. A diktátorok nem szeretik a demokráciát.

6. A Ludofil - A játék azért van, hogy játsszunk vele, nem? A  Ludofil nem azért játszik, hogy nyerjen, hanem azért, hogy játszhasson. Minél tovább tart, annál jobb. Utál mindenkit, akinek a célja, hogy gyorsan letarolja a többieket - mert ezzel elrontja az ő örömét.

Taktika ellene: "Á, ezt már tuti nyerted. Keressünk mást!"

7. A Közösségi média megszállott - Ő az, aki már annyira eggyé vált a digitális világgal, hogy fizikai fájdalmat érez, ha félpercenként nem nézhet rá a telefonjára. Természetesen ez alól a szabálymagyarázat és maga a játék sem kivétel. Ha meghallod a Facebook csilingelést, akkor biztos lehetsz benne, hogy legalább tíz percre elveszítettétek. Jellemző mondatai a "ja, én jövök?" és a "most akkor hogyan is kell lépni?".

Taktika ellene: Játék közben egyszerűen hagyjátok ott. Nem fogja észrevenni.

Folytatása következik!