Figyelem, ezt a posztot kétféleképpen is lehet olvasni! A Steam Park alapvetően jó játék, de a szabálykönyve sajnos tartalmaz pár erőltetett baromságot, melyek csökkentik az értékét. Ezek a játékból elhagyhatóak, de nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy mégis ott vannak a szabályban. Ezen idétlen szabályokat a keretes részek tartalmazzák. Ha teljes, objektív képet szeretnél kapni a játékról, akkor olvasd el az egészet. Ha azt szeretnéd tudni, hogy milyen a játék valójában, hagyd figyelmen kívül a keretes részeket.
A távoli jövőben, vagy távoli múltban járunk, egy robotok lakta steampunk világban. Négy robot milliomos úgy döntött, hogy gőzmeghajtású vidámparkokat hoz létre a robotok számára, akik ha felülnek a hintákra, egybeépülnek velük és soha többet nem szállhatnak le, viszont folyamatosan fizetniük kell a használatért.
A Steam Parkban vidámparkot kell üzemeltetnünk és abból pénzt termelnünk. Pénzt értelemszerűen a hintáinkat használó látogatók termelnek, akik viszont hullámvasutazás közben durván szemetelnek is, a felhalmozott szemértért pedig a játék végén bírságot kell fizetnünk. Súlyos bírságot.
A Steam Park aranyos játék, anélkül, hogy szándékosan próbálna cukulni. Az a tény, hogy tervezgethetjük a kis parkunkat és a hullámvasútra fölültetjük a kis színes látogatóinkat, hordoz magában valami elemi boldogságérzetet, amit csak növel, hogy a játék remekül néz ki. Maguk a rajzok önmagukban nem szólnak valami nagyot, de a hinták térbeli modelljei (és az azokon ülő figurák) sokat dobnak rajta - és nem mellesleg az átláthatóságot is növelik.
Szabályok
A játékot hat fordulón keresztül játsszák, melyek két részből állnak. Van egy gyorsasági dobálós szakasz és egy végrehajtó szakasz.
A gyorsasági szakaszban mindenki elkezd dobálni és újradobálni hat kockát. Amelyik dobás eredménye tetszik a játékosnak, azt a malacperselyére helyezi, a többit pedig annyiszor dobja újra, amennyiszer akarja. Ha már nem kíván újradobni, akkor az asztal közepére nyúl és elveszi a legelőnyösebb még elérhető bónuszlapkát. Ha már csak egy lapka maradt, az utolsó játékos még háromszor dobhat újra, aztán el kell fogadnia a dobás eredményét.
Van még egy olyan szabály is, hogy ha valaki meglök egy kockát és az átfordul, akkor az új eredményt kell mindenképp használni, akár szándékos volt a lökés, akár nem.
A játékosok ezután a vendégeik, a dobott értékek és a megszerzett bónuszlapkák alapján takarítják vagy szennyezik a parkukat és kezdődik a végrehajtó szakasz.
Itt a kidobott kockákon szereplő akciókat kell végrehajtani sorrendben. Az első és legfontosabb akció az építkezés. Új hintákat vagy különleges képességet adó sátrakat lehet felhúzni, amik még átlósan sem kapcsolódhatnak egymáshoz, ha nem azonos típusúak. Mivel bevétel szinte csak a hintákból jön, a park viszont nem túl nagy, komoly gondot fog okozni egy egy attrakció lehelyezése. Ezért lesz égető szükség a park bővítésére, ezt bármilyen kocka feláldozásával el lehet érni.
Pénzt a parkba a látogatók fognak hozni, őket pedig a látogató szimbólummal lehet becsábítani. Ahány látogató szimbólumos kockát költünk el, annyi figurát tehetünk egy fekete zsákba, hogy onnan ugyanannyit véletlenszerűen kihúzva elhelyezzük őket a hintákon. Mindegyik figura csak arra a hintára hajlandó felülni, ami az ő színéhez passzol, viszont onnan soha többet nem száll le. A forduló végén a látogatók pénzt termelnek. Ez tehát egy abszolút szerencsén alapuló elem.
Látogatók híján (vagy azokkal együtt) további pénzt az úgynevezett bónuszkártyákkal kereshetünk. Ezek egyfajta küldetéseket jelentenek, amiket ha teljesítettünk, a bónuszkártyabeváltós oldallal lehet bezsebelni értük a pénzt. Jellemzően bizonyos dobott oldalakért, vagy adott mennyiségű látogatóért adnak egy kis plusz zsét, ami a feladat nehézségétől függően jelentős is lehet.
Végül, a parkot a seprű szimbólummal lehet takarítani is, ami később igen fontos lesz. Mint említettem, a játék végén a teleszemetelt parkért súlyos pénzbírság jár. A súlyosat annyira szó szerint kell érteni, hogy harminc pontnyi szemét fölött automatikusan kiesett a játékos, mert bírság levonása után amúgy sem tudna kezdeni semmit a megmaradt petákjaival!
A játékot az nyeri, akinek a legtöbb pénze van, egyenlőség esetén az, akinek a legtöbb látogató van a parkjában.
Egyenlőség esetén az, aki először megérinti a doboz alján lévő Iello logót.
Élmény
Szóval bővítgetjük a parkot, építkezünk, becsábítunk látogatókat, lehetőleg úgy, hogy közben teljesítsünk egy-egy küldetést a bónuszkártyáinkon. Az elején nagy a gyorsaság és a szerencse szerepe, a közepén a szerencse dominál, a végén viszont már látszik, hogy ki tervezte meg jól a parkját.
Mint említettem, a játék végtelenül cuki és kifejezetten egyszerű is. Meg csak minimálisan nyelvfüggő, ugyanis csak a kártyákon van valamennyi angol szöveg. A legnagyobb baja, hogy mindenáron szeretne vicces és laza lenni (lásd a keretes részeket) és ez rányom(hat)ja a bélyegét az egészre.
Ami még szúrhatja valaki szemét, az az első fázisban lévő gyorsasági rész. Az enyémet is szúrja. Bár kétségtelenül jó móka, valahogy mégsem illik be a koncepcióba, hogy kimérem a parkomat szögmérővel, aztán tizedikre sem sikerül kidobnom hozzá a jó eredményt és még le is verem az utasokat a hintámról a nagy kapkodásban. De szerencsére ez azért ritka.
Egy szó mint száz, ha egy kicsit visszább vesznek az alkotók a vicceskedésből és a gyorsaságból, ez egy nagyon jó játék lehetett volna. Így csak simán jó.
