Komolyan vehetetlen, vicc, bunda, röhej. Ezek és még egyéb kedves jelzők szokták illetni az év játéka címeket osztogató szervezeteket (és ezen szervezetek munkásságát méltató médiumokat) rendszerint azok szájából, akiknek nem a kedvenc játéka nyert abban az évben. Márpedig a legtöbb év játéka címet paradox módon nem azoknak a kedvenceiből válogatják össze, akik foglalkoznak is az efféle díjakkal. Ezért a társasjátékos közéletben évi rendes program a Spiel des Jahres jelöltek, majd díjazottak kihirdetése és aztán a zsűri döntésének darabokra szedése.
Nem volt ez másként a Kingdomino esetében sem. Mivel én nem szeretem, ha egy játék azzal hirdeti magát, hogy mennyire hasonlít egy másikhoz, a gémerek nagy részéhez hasonlóan szkeptikusan álltam a Kingdominóhoz - hogy aztán pozitívan csalódjak.
Építs!
Szerencsére a Kingdomino maximum annyira dominó, hogy vannak benne dominóként is használható elemek. Egy királyságot kell fölépítenünk, lehetőség szerint minél nagyobbat, változatosabbat és szabályosabbat. A királyságot dominókból két oldalú téglalapokból építhetjük ki, figyelve a dominó illeszkedés szabályaira, vagyis ha lerakunk egy új elemet, akkor annak legalább az egyik oldalával illeszkednie kell egy már lent lévőhöz.
Oké, ez eddig elég dominószerű. Szerencsére a pontozást és a játékmenetet sikerült annyira megvariálni, hogy ne lássak automatikusan fehér pontokat ábrák helyett a lapkákon.
Tehát mindig 4-4 dominó látható az asztalon, két sorban. A játékosok ezekre teszik le a saját bábujukat, lefoglalva a többiek elől, majd sorrendben be is építik ezeket a saját királyságukba. A sorrend fontos, ugyanis aki először játszik ki dominót, az is foglalhat először a következő sorból. Viszont a sok pontot érő lapkák jellemzően a sor végén vannak, tehát aki egy körben nagyot szakít, az jó eséllyel a következőben kénytelen lesz beérni a maradékkal.
A játék végén mindenki az egybefüggő területek és a pontokat érő lapkák függvényében pontokat kap és a legtöbb pontszámot elérő a győztes.
Játssz!
A Kingdomino nem rossz. Egy másik kritikát idézve "jól esik, hogy itt pár kör alatt látok valamit kiépülni". Nem állítom, hogy mindenkinek ezzel kellene játszania, de ha van szabad tizenöt percetek valami újdonságra, egy kört mindenképpen megér. Kisebbeknek is jó (naná, családi játék...), sőt, szépen lassan be lehet vezetni vele őket az előre gondolkodás művészetébe. Aki nagyon villogni akar, kipróbálhat többféle stratégiát is, építkezés helyett játszhat például akadályozásra is.
Ami tetszett, hogy a szabályban lehetőséget adnak valamivel összetettebb játékra is, az "achievementek" bevezetésével (pl. plusz pont jár érte, ha valakinek teljesen középen van a kezdő mezője). Ami viszont nem, az a nagyon nyakatekert módon megfogalmazott szabály. Ezt a játékot 7 mondattal el lehet magyarázni, de az írók mégis szükségét érezték a fordulók a-b-c fázisra bontására. Vajon azt gondolták, hogy a hardcore gamerek pozitívabban állnak majd hozzá a dologhoz, ha nehezebben értelmezik a szabályokat?
A Kingdomino nem hinném, hogy az év játéka lenne, még az év családi játéka jelzőt is túlzásnak érezném, az év fillere viszont kiváló jelző lehetne rá. Nálam ez egyébként nem pejoratív kifejezés.
