Ludens vs d3meeples: Tash-Kalar - Arena of Legends
2017. augusztus 18. írta: PixelDrake

Ludens vs d3meeples: Tash-Kalar - Arena of Legends

JÁTÉKOS KERESTETIK - hirdette nagybetűkkel a cím a d3meeples oldalán. Ráadásul nem egy Scythe partiba kellett negyedik ember, hanem kifejezetten absztrakt, kétfős és sok esetben feledésbe merült játékokhoz. Bár nem vagyok a stílus kifejezett rajongója, átfutottam a listát. Tash-Kalar - akadt meg a szemem kedvenc cseh szerzőm "kevésbé népszerű" játékán. Ahogy én ismerem, Vlaada Chvátil eddig még nem tudott mellélőni és biztos voltam benne, hogy ez négy éve se volt másként. Már ütöttem is fel a Facebookot, hogy a d3meeplest begépelve összehozzak egy próbajátékot.

Ferivel abban egyeztünk meg, hogy valami közös bejegyzésfélét is összehozunk. Hát íme, a kísérlet rám eső része Feri kommentjeivel tarkítva. Az 5 órás játékalkalom során a Tash-Kalar mellett a Dungeon Twister és a Hack Trick került elő. A Tash-Kalaros élményekről itt lesz szó, az utóbbi két játékról pedig a d3meeples blogon olvashattok ide kattintva.

tashkalar.jpg

Alapok

Random fantasy világ, párbajozó varázslók, szörnyeket idéznek, blablabla... szóval a cél, hogy kicsináljuk az ellenfelet a megidézett lényeink segítségével. Ezek a lények viszont nem csicsa minik képében kerülnek a táblára, hanem hétköznapi korong formájában. És ettől lesz az egész igazán jó. Ha megnézed a képeket, biztos felmerül benned a kérdés, hogy vajon hol van az élvezet ebben a túlszínezett dámajátékban. Nos, a játékmenettől, amihez hasonlót még csak nem is láttam soha.

Feri: Bár mini féle csicsázás nincs, azért az illusztrációk szerintem nagyon extrák. David Cochard munkái általában nem állnak közel hozzám, de itt fantasztikus stílusban alkotott, én úgy érzem, hogy rengeteget adnak a hangulathoz ezek a különleges lények képi megjelenései.

Gergő: Tehát egy körben vagy lehelyezünk egy korongot a táblán bárhová, vagy megidézünk egy lényt a kezünkben tartott lapokból. Egy lényt akkor lehet lehívni, ha a táblán lévő korongjaink kirajzolják a megidézéséhez szükséges alakzatot. Ekkor játékba kerül (általában erősebb korongként) és csinál valami különleges dolgot. Mozgathat másokat, idézhet további lényeket és természetesen pusztíthatja az ellenséget (is). A kulcs a győzelemhez a lapok közötti szinergia megtalálása. Az igazán menő arcok úgy intézik, hogy az egyik lehívott lény idézze a másikat, hogy az pont az ellenségek sűrűjébe hozza el a halált.

Feri: Kamaszként sok fantasy könyvet olvastam, és számos esetben nagyon kiemelték, hogy a varázslók mennyire pontos, kifinomult mozdulatokkal kell, hogy dolgozzanak, egy rosszul tartott kisujj, egy kevésbé jól kiejtett szó, és kész is a baj. Nekem ezek az emlékek sokat segítettek abban, hogy tematikusnak érezzem a játékot, hiszen nem csekélység hatalmas és félelmetes szörnyeket megidézni.

Győzelmek

Gergő: Ami még a győzelemhez kellhet a kombózáson kívül, az a térlátás. Méghozzá nem is akármilyen. Először az ember még elpakolgatja a kis korongjait a tábla hozzá közelebb eső részén, szigorúan úgy, ahogy a kártyán is látszik. Aztán egyszer csak rászakad a fejére a játék és azon kapja magát, hogy teljes testtel bedőlve próbálja kimazsolázni, hogy a korong-káoszban vajon ki tudnak-e rakni az ő katonái valami értelmeset. Mondom, hogy egyedi élmény, na.

Feri: Nekem a tükrözési lehetőség a kegyelemdöfés. :D Amíg a lapot forgatva kell bogarászni, az még hagyján, de amikor azt is látni kellene, ami nincs is a kártyán… Na az az igazi királyság. :P

Gergő: Összesen két partit játszottunk. Egyszer a minél több ellenséges katona elpusztítása volt a cél, a másik játékban pedig véletlenszerűen húzott célkártyákat (pusztíts el egy kör alatt három ellenséget, kösd össze a tábla két sarkát korongokkal, stb.) kellett megoldani. Végül 1-1-re zártuk a napot és megállapítottuk, hogy mindkettőnknek az a játékmód tetszett jobban, amelyikben ő nyert. :)


Feri: Azért az kimondottan nagy dolog, hogy két ennyire különböző játékmód van a dobozban, és hogy mind a kettő gyakorlatilag teljes értékű játék. A mai üzletpolitikát figyelembe véve pl. a célkártya pakli akár külön kiegészítő is lehetett volna. :D

Élmények

Gergő: A Tash-Kalar kifejezetten eredeti élmény, amit az absztrakt stílus szerelmesei imádni fognak. Nem állítom, hogy kevés a holtidő, mert a tábla körüli tekergés még két játékos esetén is jelen van. Van viszont a két játékmódnak és a háromféle paklinak köszönhetően magas újrajátszhatósági faktor és sok-sok agyalás.

Feri: Eeeeegen, én néha már kényelmetlenül éreztem magam a saját gondolkodási időm miatt, szerencsére türelmes ellenfelem volt. :) És persze az is benne van, hogy elvileg gondolkodhatnál, tervezhetnél az ellenfeled körében, de mire újra sorra kerülsz eléggé megváltozhat a helyzet a táblán, így előfordul, hogy kezdheted újra az egész tervezést a saját körödben.

Gergő: Ami nem tetszik, az a szabály mellé adott "segédlet". Vlaadanak szokása jól megírni a játékszabályait, de néha kényszerét érzi, hogy egy összefoglalót is mellékeljen hozzájuk, külön lapon. Ennek elvileg az lenne a célja, hogy gyors, vázlatos segítséget nyújtson a szabályokat már ismerő játékosoknak. Mindezt sikerült egy zsúfolt, színkódokkal tarkított, sűrűn gépelt A4-esen megvalósítania. Talán nem véletlen, hogy ismétléshez is inkább az eredeti szabályt vettük elő...

Szerencsére a segédlet könnyen fölgyújtható, így a Tash-Kalar igazán remek játék marad és kellemes kikapcsolódást nyújthat azoknak, akik kihívásra vágynak és szeretnének valami eredetit kipróbálni a sok egykaptafára készült játék között.

Feri: Köszönöm a játszmákat, igazán élvezetesek voltak! :)

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr8912749166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása