Most, hogy a Steamforged Games laza 3,7 millió angol fontot kalapozott össze a Dark Souls társasjátékra, biztosra vehetjük, hogy a közeljövőben még több videójáték-adaptációval fognak próbálkozni a kiadók. Ezekből születhetnek jó, kevésbé jó és kifejezetten tragikus darabok is. Utóbbira akkor van a legnagyobb esély, ha jó kiadói magatartást követve úgy állnak hozzá a projekthez, hogy majd a téma eladja a játékot, inkább a tesztelésen és az ölteteken spóroljunk pénzt és időt - láttunk már ilyet.
A társasjáték tervezés kreatív munka, amit az tud megölni, ha "beszorítják" egy tervező kreativitását és nem tud kibontakozni. Elvégre játékból csinálunk játékot, óhatatlan, hogy megpróbáljunk az alapanyaghoz hasonló végeredményt produkálni. Szerintem ebből születnek a lehető legrosszabb eredmények. A társasjáték és a videójáték két külön világ (csakúgy, mint a film és a könyv), hiba lenne tehát azonosként kezelni őket. A Might & Magic Heroes ott bukott el, hogy megpróbálta egy az egyben átültetni a PC játékot táblás verzióba. Sajnos, ami az egyik oldalon működik, a másikon nem feltétlenül fog.
Az első nehézség, amivel egy tervező szembenéz, amikor videójátékot ültet át társasba, az a játék kategóriája. Sci-fi vagy fantasy téma esetén adja magát a dungeon crawler vagy a wargame, de ezeknél nagy a veszélye, hogy a játék jellegtelen figurapornóba csap át a valódi szórakozás helyett. Ahhoz, hogy igazán jó alkotás születhessen, a tervezőnek muszáj továbbgondolnia a játék világát és néha bele is nyúlnia abba - pont úgy, mint ahogy egy filmadaptáció teszi a könyvvel.
A Dark Souls alkotói megpróbáltak biztosra menni azzal, hogy egy nehéz dungeon crawlert alkotnak, lassú fejlődéssel. Ez csak részben jött össze. Mert amíg az anyázás meg a folyamatos újrapróbálkozás jól eshet a képernyő előtt, addig az asztalnál ülve már nem feltétlenül. De mit csinálhattak volna még? Lehetett volna felfedezős kalandjáték, fix kampányokkal (vagy akár legacy?), de egy Orcs, orcs, orcs jellegű kooperatív, várvédő stratégiát is el tudtam volna képzelni - egy fontos épület megvédése az invaderektől, a közelben kóborló szörnyek segítségével. Nyilván nehezebb lett volna eladni az ötletet (elvégre te is csóválod most a fejed, látom rajtad...), de a végeredmény lehetett volna egy igazán jó játék is, nem csak egy jó Dark Souls termék.
A következő próbálkozásuk a Resident Evil 2 lesz (nem az egész széria, rögtön a második részből kell játékot csinálni...), ránézésre kockacsörgős-lövöldözős. Pedig ez az a téma (zombik...), ahol igazán megpróbálkozhatna valaki valami újdonsággal. Lehetne benne push-your-luck jellegű lopakodás, túlélők ellátása egy elbarikádozott táborban (Dead of Winter, valaki?), de akár a zombik nézőpontjából is lehetne játékot csinálni, ahol a cél a minél több emberi testrész elfogyasztása és a rohamok megszervezése. Mindegyikben lehetne használni az eredeti játék grafikáit meg elfért volna bennük a Tyrant minifigura is.
Szóval lehet bűvészkedni a nagy-és-érdekes címekkel, de előbb vagy utóbb elfogy majd a játékosok türelme és eljutunk oda, hogy a nagy-és-érdekes cím önmagában már kevés lesz. Én ennek nem fogok örülni, mert kevesebb lesz tőle az új játék, de egyben örülni is fogok, mert kevesebb, de minőségi tartalom fog megjelenni. A Resident példája amúgy jól mutatja, hogy nem lehet mindent lenyomni minden gamer torkán. Míg a DS közel négymillió fontig jutott, addig a RE félúton jár és "csak" ötszázezer fontnál tart, pedig ő még retro értéket is hordoz magában.
