Pac-Man Championship - Pszichedelikus utazás szellemekkel
2014. szeptember 27. írta: PixelDrake

Pac-Man Championship - Pszichedelikus utazás szellemekkel

Azt mondják, a videójátékok komoly hatással vannak az ember személyiségére. Ez marhaság. Ha ez így lenne, mondjuk a Pac-Man esetében akkor ma egy csomóan rohangálnának sötét helyeken, színes alakok között, ismeretlen eredetű pirulákat beszedve, miközben repetitív elektronikus zene szól… Várjunk csak…

Van tehát a Pac-Man, amiről szerintem még maga Toru Iwatani sem gondolta volna, hogy a 1980-as megjelenése után még 34 évvel is siker lesz, készül majd belőle verzió nagyjából minden elképzelhető platformra, társasjáték, kamu filmelőzetes (két kamu filmelőzetes), plüssállat, rajzfilmsorozat és még ki tudja minden amiről még nem is tudunk.

pacmanchamp.jpg

Aki nem tudná, mi az a Pac-Man, az vagy ássa el magát nagyon gyorsan, vagy próbálja ki ezt a böngészős verziót. Vagy mindkettő. Most egy sokadik folytatásról lesz szó, a Championship Editionről, amire egy steames akción bukkantam rá. Négy napig ugyanis ingyen játszható volt. Újdonságot persze nem adnak ilyen olcsón, ez sem egy mai darab, még 2007-ben jelent meg anno Xbox Live-ra, ráadásul ugyanaz az ember készítette, mint az eredeti játékot.

Szerencsére ez a kiadás azért nem tér el annyira az alapoktól, mint mondjuk a Playstationre kiadott 3D akciójáték. Még mindig van labirintus, sárga körlap, szellemek, bogyók. A fókusz azonban már nem a szellemek kicselezésén van, hanem azok ügyes összeterelésén. Itt a fix négy ellenfél helyett folyamatosan jelennek meg új szellemek, mindig alvó állapotban. Ha közel érünk hozzájuk, fölébrednek és birka módjára követni kezdenek minket. Nagyjából tíz ilyen után már nagyon szép, színes kígyó kezdi üldözni Pac-Mant. Ha már úgy érezzük, hogy frusztráló az üldözőink száma, akkor elég egy nagy pirula felé venni az irányt, majd szembefordulni velük és élvezni a látványt, ahogy sárga hősünk egyesével fölfalja őket, a pontszámunk pedig az egekbe szökik.

A nehézséget nem túlozták el a készítők. Ha közel érnénk egy szellemhez, bezoomol a kamera, lelassul az idő, mi pedig egészen az utolsó pillanatig módosíthatunk az irányunkon, hogy elkerüljük az ütközést. Még akkor sem kell aggódni, ha nem tudnánk merre menekülni: nagy (de nem végtelen) mennyiségű bombával is rendelkezünk, amivel gyorsan tisztára söpörhetjük az utat magunk előtt.

Ismerős a mechanizmus? Nem? Gondolj akkor csak bele még egyszer: egy hosszúkás, egyre növekvő objektumot irányíthatsz a képernyőn, ami egyre hosszabb és hosszabb lesz és akkor van vége a játéknak, ha ez a hosszúkás objektum érinti önmagát (ergo a saját „farkába” harap).

Ismét hallom a kérdést: Köszönjük Pixel, hogy bemutattál nekünk egy pénzsóvár Pac-Man verziót, amit maga a megálmodója herét ki a saját két kezével és húzott rá erőszakkal egy Snake koncepcióra. Ugyan miért is érdekelhetne ez most minket és miért nem tiszteled a retrót?

pacmanchamp3.jpg

A válasz pedig: a HANGULAT! Ez a játék ugyanis olyan pszichedelikus szín-, és hangorgiát tár elénk, hogy bármelyik psytrance buli dekoratőrje sírva könyöröghetne a grafikusnak pár perc személyes konzultációért. A képernyő folyamatosan a neonszínek különböző árnyalataiban úszik és váltakozik, a szellemek színes szalaggá olvadnak össze, a pálya széle pedig állandóan elmosódva vibrál. Közben folyamatosan szól a pergős elektronikus zene, repkednek a (színes) számok és bónuszok, mi pedig csak kapkodjuk a fejünket. Az öt perces játékidő alatt annyi impulzus éri itt az emberi agyat, mint egy kiadós Quake csata közben. Epilepsziások tényleg messzire kerüljék el.

Nem Pac-Man tehát a Championship, még csak újragondolásnak is nehéz mondani. Inkább nevezném új iránynak. Tekintve, hogy elvontsága ellenére is rém addiktív, legalább egy próbát érdemes tenni vele, hátha beszippant.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr646729475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása