Ne ítélj meg egy könyvet a borítójáról. - tartja a mondás. Igaz ez a társasjátékokra is, főleg akkor, ha azok év játéka címet nyernek mondjuk Németországban. Amikor a neten kutattam a Camel Up után, még bőven Concept lázban égtem és képtelen voltam elhinni, hogy valakinek egy ilyen gyerekes-színes izé jobban tetszhet, mint az a zseniális alkotás, ami mégis csak a "jelölt" kategóriát szerezte meg. Magamban el is terveztem, hogy írok majd valami jó lehúzós, fröcsögős posztot arról, hogy mekkora kidobott pénz volt ez a tevés játék és, hogy biztos jól megkenték a zsűrit, aki ezt hozta ki elsőnek. Ez a poszt sajnos elmarad.

A Camel Upban az első kihívás volt beszerezni magát a játékot. Bár minden webshopban ott volt, mellette a maga piros plecsnijével, sehol nem volt éppen raktáron. Elfogyott, elkapkodták vagy soha nem is volt, de "kitettük, mert majd lesz". Végső elkeseredésemben a Facebookon kiáltottam segítségért, ami végül meg is érkezett a Játékmestertől egy szép magyar kiadás személyében. Azóta persze máshol is láttam már, de mindenhol csak német verziót, gagyi, dobozra ragasztott magyar szabállyal.

Ami a Camel Up (vagy inkább Camel Cup?) kibontása után rögtön szemet szúrt, az a tartozékok igényessége. Aranyos fatevék, tartós karton kártyák, sok színes kinyomkodnivaló. Sehol egy elhanyagolt rész, vagy olyan darab, amire azt mondaná az ember, hogy "hát ez mennyire ócskán van megoldva". A dobókockákat tároló piramishoz rögtön három gumikarikát is adtak - amit nagyon értékelek - valamint annyi zacskót a kellékek rendszerezéséhez, hogy még a Mansions of Madness is megirigyelhetné. 

Az első benyomás tehát abszolút pozitív, nézzük magát a játékot. A cél, hogy a piramis körül versenyző tevék közül megtippeljük a győztest, ezzel minél több pénzt bezsebelve. Fogadhatunk az első helyezettre, az utolsóra és az egyes szakaszok győztesére is, valamint - a győzelmünket elősegítendő - csapdákat is letehetünk, remélve, hogy nem a mi kiszemeltünk gyalogol majd bele a négy páros ujjú patájával. Hogyha két teve egy mezőre érkezik, akkor az új belépő fölpattan a másik hátára, aki így kénytelen lesz egy darabig cipelni őt. Így egészen mókás tevetornyok alakulhatnak így ki, amit mi el is neveztünk tevesz.....szaporulatnak.

A baktriánokat kockákkal mozgathatjuk, amiket egy kartonpiramisban tárolhatunk a tábla közepén. Aki úgy dönt, hogy lép valamelyik tevével, az felfordítja a piramist, eltolja a tetejét és az így kipottyanó kocka színe mondja meg, hogy melyik állat mozdul előre. Már ez kis plusz is megéri a pénzét, tényleg sokat ad hozzá a hangulathoz, hogy nem zsákból kell kihalásznunk a kockákat és a tenyerünkben rázni őket. Nem egy esetben fordult már elő, hogy ha megmutattam valakinek a játékot, az a szabálymagyarázat közben végig a piramist nyomkodta és a kockákkal szórakozott.

Oké, a szabályokat nagyjából értjük, de ez mitől lett az év játéka? Nos, egyrészt mert hiába színes a doboz és négy oldalas a szabálykönyv, ez bizony nem gyerekjáték, meg kell dolgoztatnunk az agyunkat is. Kétségtelen, hogy a szerencsének óriási szerepe van, de ész nélküli kockadobálással és vak tétrakosgatással könnyen azon kaphatja magát a játékos, hogy a kiszemelt tevéje alig hagyta el a startvonalat, ő pedig már most gondolkozhat, hogy miből fizeti majd ki a kör végén rá váró tengernyi mínuszpontot.

Másrészt azért, mert szórakoztató. Felnőtt szemel is vicces nézni, ahogy egy színes tevetorony halad előre a pályán, bele-belelépve egy oázisba. Játék közben szinte hallani a többiek agyát kattogni, amint éppen valószínűségszámítással próbálják meg kisakkozni a legelőnyösebb lépést.

Az ideális játékosszám valahol négy körül lehet. Itt még nincs annyi játékos, hogy elunjuk magunkat, mire ránk kerül a sor, de nincs is annyi lehetőségünk, hogy megengedjünk magunknak egy hibás lépést.

Negatívumokat nem tudok megemlíteni, néhány jelentéktelen apróságon kívül (pl. van két elgépelés a szabálykönyvben, indokolatlanul sok a nagy címletű pénz, stb). Ha kellően nyitott vagy a társasjátékokra és szeretnél szünetet tartani két világháború között, valamint nem érzed cikinek a barátaid előtt, hogy nem csak cthulhus játékok foglalják el a polcodat, bátran tegyél vele egy próbát.