Mit játsszunk partiban?
2014. október 17. írta: PixelDrake

Mit játsszunk partiban?

Milyen társasjátékot játsszunk partikon, baráti összejöveteleken? - kérdezik a lelkes gamert a barátai alkalomadtán. Naná, hogy partijátékot! De mi is az a parti játék? A legtöbb szószedet, vagy játékos már erre is kész válasszal vár: az a játék, amit úgy terveztek, hogy minél szórakoztatóbb legyen!
Kiváló definíció, kíváncsi lennék, hogy melyik az a játék, amit direkt úgy terveztek, hogy NE legyen szórakoztató. Képzeljetek el egy fejlesztői ülést, ahol szándékosan bonyolítanak a szabályokon és direkt olyan részeket adnak hozzá, amik kevésbé érthetőek és nehezen átláthatóak. Pluszba még írhatnák a szabálykönyvet citromsárga alapon fehérrel, hogy kevésbé legyen olvasható. Elég abszurd nem? Minden játék a szórakozást szolgálja (legalábbis reményeim szerint), a titok nyitja tehát másban keresendő.

Képzeljünk el akkor egy partit. Szól a zene, jönnek-mennek az emberek, sztorizgatnak, nevetgélnek. Mindenki szeretne beszélni mindenkivel pár szót, ezért senki nem akar sokáig leragadni egy helyen. Magától értetődő, hogy itt egy háborús stratégia katasztrofális kudarc lenne. Olyan játékot kell tehát keresni, ami vagy nem vesz igénybe sok időt, vagy nem igényel összetett stratégiát. Ez azért fontos, hogy ha valaki szeretné abbahagyni és kicsit elvonulni beszélgetni, az gond nélkül megtehesse és az esetlegesen helyére ülő játékos ne legyen teljesen elveszve.

Tartsd szem előtt azt is, hogy ha a játék idő előtt megszakad, akkor vagy kiegyeztek egy döntetlenben, vagy valamilyen módon meg kell állapítanotok a győztes személyét. Szerencsés, hogy ha ez egzakt módon eldönthető (pl. pozíció a táblán, legtöbb győzelmi pont, stb.), kevésbé szerencsés, hogy ha valaki arra hivatkozik, hogy az egész stratégiája az utolsó körben ütött volna.

gameparty1.jpg

Érdemes arra is figyelni, hogy lehetőleg ne legyen a játék idegen nyelvű (hacsak nem vagyunk vele tisztában, hogy a társaságból mindenki perfekt angol) és a szabályok ismertetése se vegyen el túl sok időt, hiszen a hangos zene mellett nem esik jól magyarázni. Ugyanezen okból az is szerencsés, ha a játék nem igényel túl sok verbális kommunikációt és lehet közben mondjuk sztorizgatni.

A fenti szempontok tehát mind arra utalnak, hogy úgy érdemes játékot választani, hogy bárki bármikor kijelenteti, hogy nem akar többet játszani. De vajon mi van akkor, ha pont az ellenkezője igaz? Biztos veled is előfordult már, hogy egy bulin arra lettél figyelmes, hogy a csapat egyre jobban fogy: az emberek kiszállingóznak a hallba, ahonnan nem jönnek vissza. Ez persze lehet egy film vagy egy kártyatrükk miatt is, de könnyen lehet, hogy valakik kint belefogtak egy érdekes társasjátékba, és egyre többen akarnak majd csatlakozni.

gameparty2.jpg

Viszonylag ritka az olyan játék, amit harminc főre terveztek, ezért három lehetőséged van. Vagy olyan játékot veszel elő, ami tényleg korlátlan emberrel játszható és élvezhető (ilyenek jellemzően az Activity-szerű játékok), vagy rövid játékidejű társasba fogtok (max 10 perc), hogy a játékosok rotálhassanak, esetleg csapatokat alakítotok, hogy mindenki kivehesse a részét.

Összefoglalva tehát olyan játékot válassz, ami nem túl hosszú játékidejű, pergős, egyszerűen elmagyarázható és nem hoz zavarba az sem ha a játékosok száma egyik pillanatról a másikra a felére csökken – vagy éppen a duplájára nő.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr466626413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.