Tényleg annyira szükség van a táblára?
2016. március 17. írta: PixelDrake

Tényleg annyira szükség van a táblára?

Nemrég olvastam egy cikket a Cosmic Encounters születéséről (amit ki is posztoltam a blog Facebook oldalára). Itt Peter Olotka hangot adott annak, hogy korábban már csak a gondolat is abszurd volt, hogy tábla nélkül készítsenek társasjátékot. Bár sok kártyaalpú darab is van, sokan magától értetődőnek tartják, hogy egy társasjátékhoz tábla kell.

Az angol szó rá például board game, vagyis táblás játék (amit előbb utóbb kiszorít a feltörekvő tabletop game, vagyis asztali játék kifejezés), de ugyanígy a németek is brettspielnek (táblás játék) nevezik, szemben a mi társasjáték kifejezésünkkel, ami az előzőekkel ellentétben egyáltalán nem utal rá, hogy szükség lenne hozzá táblára - arra viszont igen, hogy többen játsszák, ami ugye megint nem feltétlenül igaz.

Ez a kis gondolat bebikázta a filozófiagenerátoromat és elkezdtem átgondolni, hogy tulajdonképpen mire is kell nekünk a table egy játékban, és vajon helyettesíthető lenne-e mással.

Vegyünk először egy klasszikus körbeséltálós játékot. Aki előbb beér a célba, az nyer. Másképpen megfogalmazva az nyer, akinek a kockával dobott számainak összege eléri a mezők számát (tehát, ha van negyven mező, akkor az nyer, aki először dob annyit, hogy a dobott számok összege negyven legyen). Ezt lehetne papíron is vezetni, vagy babszemekkel. Nyilván ez még tovább rontaná az amúgy sem túl magas élvezeti értékét a játéknak, tehát a vizuális hangulatfokozás mellett a tábla további funkciója, hogy legalább valami minimális értelmet adjon az egésznek.

Ehhez nagyon hasonlít a pontszámolásra alkalmas tábla, magyarul score track. Itt a rendelkezésre álló kristályokat, győzelmi pontokat, manát, akármit lehet megjeleníteni. Ezt is lehetne helyettesíteni mondjuk tokenekkel vagy babszemekkel. A score track nagy előnye viszont, hogy még nagy mennyiségnél sem válik átláthatatlanná. Tíz-húsz arany esetében még nem okozna gondot nyomon követni őket, de ha hirtelen háromszáz lenne belőlük, senki nem bogarászná szívesen a kis kupacot, hogy kiderítse az aktuális állást.

Aztán vannak játékok, ahol a tábla célja, hogy a játékosok egymáshoz viszonyított helyzetét lehessen lekövetni rajta. Ilyen az összes dungeon crawler, meg harci játék. A tábla mondja meg, hogy megüthetünk-e valakit (mert épp mellettünk áll-e), lőtávolon belül van-e, stb. Paradox módon a tábla itt hordozza a legtöbb információt, de mégis nemcsak, hogy elhagyható, hanem sok esetben el is hagyják!

Az X-Wing, Attack Wing és sok egyéb asztali stratégia például tábla helyett "mérőszalagokkal", egzakt távolságokkal, vagy sablonokkal működik. A tábla nem más, mint az összes lehetséges módon lehelyezett mérőszalag és sablon "egyszerre". A feladata, hogy gyorsítsa a játékot (hiszen nem kell méricskélni), viszont kevesebb szabadságot is ad a játékosok kezébe, ugyanis valamilyen felosztást (általában négyzetest) mindenképp kell alkalmazni, tört számú mezőt pedig nem lehet lépni ugyebár.

Gondolj bele, hogy a sakkot tábla nélkül játszod, a figurák nem mezőt léphetnek, hanem centimétert és a király, meg a gyalog akkor tud ütni, ha adott távolságra van tőlük egy bábu. Játszható lenne, de körülményes.

A worker placement, vagy munkáslehelyezős játékok a nevükből eredően munkások lehelyezéséről szólnak, például a táblára. A játékos azt az akciót választotta, ahová munkás került. Tehát a tábla arra jó, hogy játékos bejelentse a többieknek, mit fog éppen csinálni. Ezt is meg lehetne oldani kártyákkal, vagy csak szimplán bemondással. Sokkal egyszerűbb viszont, hogy a játéktér közepén fekszik egy mindenki számára átlátható felület. Így az is sokkal jobban követhető, hogy melyik mező foglalt már.

Végül ott vannak a playmatek, magyarul játszóabroszok. Ezek egyrészt ugye puha felületet biztosítanak a kellékeknek - ami általában kártya -, másrészt felosztják a játékteret és útmutatást adnak, hogy hogyan rendszerezd a lapjaidat. Ki van rajtuk jelölve egy téglalap, ahová a dobott lapok jönnek, melléjük kerül a húzópakli, középre jönnek a harcosok, stb. Ez is elhagyható, olyannyira, hogy a playmatek általában opcionális kiegészítők a legtöbb játékhoz, az útmutatást meg úgyis tartalmazza a szabály.

Szóval igen, a táblára általában szükség van. Erősíti a látványt és leveszi a terhet a játékosokról, hogy ne kelljen mindent nekik fejben tartni. Ez viszont nem mondható el minden kellékről. Ti találkoztatok már olyan tartozékkal egy játékban, ami annyira fölösleges volt, hogy elhagytátok a használatát?

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr418455290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása