Van ugye nekünk X-COM, meg World of Yo-Ho (továbbra is tartom, hogy ennél hülyébb címet nehéz adni egy játéknak), meg Alchemists, meg még pár játék, ami az okostelefon használatára épül. Régebben még mindenki azt hitte, hogy a társasjátékok világában a következő evolúciós lépés az okostelefon vagy a számítógép bevonása lesz.

Ahogy a dolgok jelenleg állnak, úgy néz ki, hogy az okostelefon részvétele nem egy lépcsőfok, hanem csak egy ómen. Vagy inkább szárnypróbálgatás a fejlesztők részéről. Sajnos (bármilyen hihetetlen), elég gyorsan kifogytak az ötletekből a fejlesztők.

Az app számolja helyettünk a sebzést, az app számolja helyettünk az akciópontokat, az appon keresztül tölthetünk le újabb szcenáriókat, az app irányítja az ellenfeleket és... nos, egyelőre ennyi. Ezzel még nem is lenne baj, hiszen még elég korai stádiumban vagyunk, tehát még bőven lenne idő fejlődni...

...amikor egyszercsak BUMM, betört a világba a VR mánia! És mindenki szemüveget akar magának. És mindenki szemüvegre akar fejleszteni. Naná, hogy a társasjátékokat is elérte a virtuális valóság szele.

Helyesebben egyelőre a virtuális valóság egy bizonyos szele, amit augmented realitynek neveznek. Ez azt jelenti, hogy a kijelzőn valós helyszínt látunk, csak valamilyen módon eltorzítva, vagy módosítva.

Láttunk már hasonlót Playstationre Eye of Judgement néven, csak oda még nem kellett szemüveg. A lényege, hogy a valóságban kártyákat rakosgatsz, amiket a gép kamerája beolvas, a képernyőn pedig a lapok szörnyekké változnak és egymást kezdik el püfölni. Ha nem ismered, nézd meg a videót róla.

És akkor még az okostelefonok nem igazán voltak népszerűek. Valami ilyesmit szeretne most elérni a HoloGrid: Monster Battle is, csak a kívánt hatást már egy egyszerű iPad kamerával is el tudja érni. 

A következő - és egyébként már fejlődésben lévő - lépcsőfok az, hogy a virtuális szemüveget magunkra kapjuk és az egyébként puritán táblán megelevenednek a hősök. Mi pedig körbejárhatjuk az egészet és a kezünk mozgatásával vezérelhetjük.

Gondolj bele! Egyrészt feleannyi (később semennyi) anyagköltsége nem lenne az egésznek. Környezettudatosabb lenne, nem kellene polcokat áldozni a dobozok tárolására. A társasjátékok ára nagyjából beállna egy, a videójátékokéhoz hasonló fix szintre. A tábla, a karakterek, de még a környezet is annak függvényében változna, hogy a létező legteljesebb élményt adja. Azonnal megérkeznek a kiegek. Sokkal egyszerűbben tervezhetsz saját komponenseket. Bármikor abbahagyhatjátok és folytathatjátok a játékot.

Érdekes jövőkép, nem? A kérdés, hogy meg fog-e valósulni. Szerintem meg fog. De egyelőre nem most. Sajnos a jó minőségű VR-nal jelenleg olyan magas a bekerülési költsége, hogy tényleg nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Viszont ahogy olcsósodnak majd ezek a dolgok és terjednek el a világban, egyre több emberhez jutnak majd el. Én nagyon szeretném megérni ezt.

Vagy a VR fogja tönkrevágni az egészet? Teljesen elszemélytelenednek a játékok? Megszűnik létezni a meghitt, csendes játékalkalmak fogalma? Egy fél órás parti már soknak számít majd, mert úgyis mindenki chatel közben, a többiek meg nyakficamot kapnak abban a sz.rban? Betör a Ubisoft a virtuális társasjáték piacra és azért is tízezreket kell majd fizetni, hogy a dobókockának hat oldala legyen? Na, erre biztosan nem lennék kíváncsi.

A Te véleményedre viszont igen! Kell nekünk virtuális társas? Ha igen, milyennek képzeled el? Ha nem, mi lesz a sorsa?

Még egy kérdés: mikor jön a holosakk. Mert arról ugye biztosan kijelenthetjük, hogy amint elér oda a technika, valaki meg fogja csinálni a való életben.