Everdell - Mint a mókus fenn a fán...
2018. november 28. írta: PixelDrake

Everdell - Mint a mókus fenn a fán...

Az Everdell sikere már abban a pillanatban borítékolható volt, amikor a projekt gazdája megnyomta az indítás gombot Kickstarteren. A lélegzetelállító illusztrációk vonzzák az ember tekintetét, csakúgy, mint a játéktér fölé tornyosuló kartonfa, ami egyben a játék jelképe is. A projektről sütő igényesség szerencsére nem állt meg a rajzoknál...

img_20181128_090044.jpg

A fa árnyékában

...hanem folytatódott a többi komponensnél is! Az erőforrásként használt bogyók, faágak, gyantacseppek és kavicsok nem egyszerű fakockaként vagy kartonlapként léteznek. Rendre gumiból, fából és műanyagból készültek. Jó őket játék közben kézbe venni, rendezgetni - és nem mellesleg a színtévesztőknek is sokat segítenek. Sajnos a kerek ágak és bogyók hajlamosak szétgurulni, ezért egy kis tál vagy tartó mindenképpen ajánlott hozzájuk.

Az óriási Evertree gondoskodik róla, hogy ha nyilvános helyen játszunk, mások már messziről kiszúrják a játékot. A gyakorlati jelentősége pont akkora, mint mondjuk a hegynek az Epic Spell Warsban: jól néz ki. Bár megpróbál alkalmi kártyatárolóként működni és helyet felszabadítani az asztalon, inkább csak a macera van vele.

evertree.png

Ezzel elő is került a játék legnagyobb (viszont az egyetlen igazán hangsúlyos) hibája: a kényelmet feláldozták a látvány érdekében. A fa nagyon szép ugyan, de csak az egyik oldalára pakolhatóak a figurák, ráadásul a táblát is kitakarja. A játék így nem ülhető körbe és ha kettőnél többen játszanak, sajnos bűvészkedni kell a hellyel, hogy mindenki ugyanolyan jól lásson mindent.

Az interneten egyébként sokan panaszkodtak arra is, hogy a fát nagyon nehéz összerakni, illetve, hogy könnyen elszakad. Ezt én nem tapasztaltam.

Erdőgazdálkodás

Az Everdell célja, hogy új élőhelyet teremtsünk a kisállatainknak az Örökfa árnyékában és be is népesítsük azt. Valamint, hogy ez az élőhely lehetőleg sokkal menőbb legyen, mint az ellenfelünké (gémer nyelven: több győzelmi pontot termeljen a felépített városunk). Az építkezésre négy évszak áll rendelkezésünkre. Ezek alatt munkásokat helyezhetünk le, illetve kártyákat játszhatunk ki.

Munkásokból kezdetben kettővel rendelkezünk, de minden évszakban egyre többen csatlakoznak majd hozzánk. Ők gyűjtögetnek nekünk nyersanyagot a táblán lévő mezők segítségével, melyek közül nyolc fix, de négyet (vagy két játékos esetén hármat) véletlenszerűen, kártyákból húzunk ki. Ezek az extra mezők nagy hatással vannak a játékra, így minden parti egy kicsit más lesz. Valamikor dúskálni fogunk a bogyókban és emiatt nagy lesz a népsűrűség, de a véletlennek köszönhetően előfordulhatnak szűkebb esztendők is. Minden leosztás más taktikát kíván meg.

img_20181128_085900.jpg

A kártyák lesznek majd a város épületei és lakói is egyben és ők termelik a győzelmi pontokat is. Letehetjük őket a kezünkből, de van a tábla közepén egy gyűjtő is, ahonnan bárki használhat lapokat. A kártyákért természetesen fizetni kell: az épületekért kövekkel, ágakkal és gyantával, a lakókért pedig bogyóval. Ha viszont már korábban felépítettük az új állatka kedvenc kuckóját (például a tanármadárnak az iskolát, a papnak a kápolnát, stb), akkor hajlandó ingyen is beköltözni. Ekkor viszont be is zárja maga mögött az ajtót - vagyis egy épülettel csak egy lakót hívhatunk be ingyen.

A házakat már csak azért is érdemes feltölteni a hozzájuk passzoló lakóval, mert rendszerint új lehetőségeket nyitnak meg. Például a temetőbe el tudunk temetni saját kezűleg is valakit, de ha ott lakik a sírásó (aki stílszerűen egy gyászbogár), akkor akár két halottat is elföldelhetünk. 

Apropó elföldelés. Bár nincs nyílt konfliktus vagy erőszak a játékban, a siker érdekében jobban tesszük, ha nem kötődünk nagyon érzelmileg a kis állatkáinkhoz. Az Everdell fontos eleme ugyanis, hogy időben megszabaduljunk azoktól a lapjainktól, amik már nem hoznak elég hasznot. Ennek egy módja például az épületek szó szerint romba döntése, vagy a lakók bezárása a kazamatákba. Igen, a cuki állatkák ellenére közel sem gyerekjáték az Everdell.

img_20181128_085811.jpg

Pontot szerezni a lapjainkon kívül még az úgynevezett eseményekkel tudunk. Ezek kartonlapkák a fa gyökereinél, illetve kártyák az ágai között, és egyfajta küldetéseknek tekinthetők: akkor vehetjük el őket, ha rendelkezünk a rájuk írt lapokkal. Bár kellemes mennyiségű győzelmi pontot is adnak, szerencsére is szükségünk lesz, hogy teljesíteni tudjuk őket, mivel ezek konkrét lapkombinációk meglétét feltételezik.

 Viszlát nyár...

Összesen négy fordulón (évszakon) keresztül tart a játék, melyek mindegyikében új munkásokat kapunk. Az első végén felvont szemöldökkel fogjátok bámulni a táblát és azt kérdezitek majd, hogy minek van limitálva a város mérete maximum tizenöt lapra. Hiszen, ha olyan ütemben halad a játék, mint az első fordulóban, akkor a végére jó, ha négy épületet fel tudtok majd húzni. 

De nem olyan ütemben halad.

Egészen különleges élmény, ahogy az Everdell sebességbe kapcsol a játék felére. A kimondottan lassú indulás után már sorra épülnek fel a kunyhók, repkednek a kombók és hullanak a győzelmi pontok. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy az utolsó forduló még el sem kezdődött, de neked már rá kell lépni a fékre, mert majdnem betelt a városod. Ekkor jelenik meg, a fent már említett elföldelés, vagy helyesebben: beáldozás. Azok a lapok, amiket a játék elején érdemes kijátszani, rendszerint nagyon kevés pontot érnek, a helyet viszont ugyanúgy foglalják. A sok pont titka, hogy megtaláljuk a módját a korán lerakott, gyenge lapok újrahasznosításának.

img_20181128_090113.jpg

Magányos mókus

Az Everdellhez készítettek egyjátékos módot is. Itt tulajdonképpen ketten játszunk, "gépi" ellenfelünk pedig a patkánykirály, Rugwort lesz. A fiktív játékos folyamatosan blokkol néhány mezőt (ezek évszakonként változnak) és minden egyes kijátszott kártyánkra ő is kijátszik egyet a saját városába. Ezt a közös készletből teszi véletlenszerűen egy nyolcoldalú kocka segítségével. A játék végén ugyanúgy pontokat kell számolni, azzal a különbséggel, hogy Rugwort kicsit "nagyvonalúbban" kapja őket. 

Kockadobálás ide- vagy oda, sajnos Rugwort személye nem változtat azon, hogy a szóló módban egyedül pakolgatjuk a kártyákat és egy véletlenszerűen beállított pontszámot próbálunk megdönteni. Bár élvezhető így is a játék, nem hasonlítható össze egy kidolgozott, automa paklit használó egyszemélyes játékhoz.

img_20181128_090749.jpg

Kerekerdő közepén

Az Everdell nem fog mindenkinek tetszeni, mivel kifejezetten békés játék - ennek ellenére végig izgalmas és fordulatos. A nyugalom, ami a mesés illusztrációkból árad, kihat a játék hangulatára is. A cél a saját kis városunk felvirágoztatása és nem a többiek kicsinálása. Kevés módon lehet ártani a többi játékosnak és nem is nagyon kifizetődő a másikkal foglalkozni.

Sajnos egyelőre csak angolul élvezhető és minden kártyán van valamennyi szöveg, úgyhogy erősen nyelvfüggő is. Szerencsefaktor van a játékban, de ez nagyjából minden kártya alapú játékról elmondható. Itt is igaz, hogy ha valaki a játék elején kitalál magának egy adott utat a győzelemhez és azt várja, hogy ahhoz essenek a lapok, akkor tényleg csak a szerencsére van utalva. Beragadni nem nagyon lehet, elvégre 8-16 folyamatosan változó lap áll rendelkezésünkre. Kizárt, hogy ne legyen köztük legalább egy olyan, ami hasznos lenne.

Úgyhogy, aki sok interakciót, varázslatokat és párbajozást vár a kártyáktól, az inkább az LCG-k irányába keresgéljen. Aki viszont egy hangulatos, meseszép, békés, de mégis fordulatos játékot szeretne, az mindenképp látogasson el az erdei tisztásra!

img_20181128_091417.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr8914387620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.