Az a bajom a - társasjátékos körökben mostanság népszerű - szabadulószoba-paklikkal, hogy bénák. Primitív vagy ősrégi feladatokat erőltetnek rá a kártyalapokra, a kohézió legkisebb csírája nélkül. Sok esetben a körítést utólag találják ki a feladatsorhoz - ami nagyjából a Siccben olvasottak szintjét üti meg. Ha egy játékot valamilyen témával próbálnak meg keretbe foglalni, akkor annak a témának igenis illeszkednie kellene a feladatokhoz (vagyis a mechanikához). Az, hogy "a várbörtön falára valaki egy sudokut karcolt" nem tematikus feladat, hanem kimondottan ciki próbálkozás. A végeredmény még csak meg sem közelíti egy profin kivitelezett szabadulószoba élményét, inkább olyan, mintha valami molyrágta gyerek-rejtvénykönyvet lapozgatnék a kilencvenes évek elejéről.
A fenti panaszáradat ellenére most nem a szabadulópaklikról lesz szó, hanem a T.I.M.E. Storiesról. Mivel azt olvastam róla, hogy szabadulószoba élményt nyújt, sokáig próbáltam távolságot tartani tőle. Elvégre nincs szükségem még egy ócska szabadulópaklira, ami ráadásul még drága is. Szerencsére kiderült, hogy erről szó sincs. A T.I.M.E. Stories inkább a KJK könyvekre hajaz, ráadásul felettébb jó tálalásban.
A KJK, vagyis a Kaland, játék, kockázat könyvek egyszemélyes szerepjátékok vagy interaktív regények voltak. Virágkorukat a nyolcvanas-kilencvenes években élték. A lényegük az volt, hogy a regény nagyjából bekezdésenként megszakadt és választás elé állította az olvasót, aki a döntésétől függően máshol folytathatta a könyvet. Ha a regény főhőse harcba keveredett, kockadobás döntött a sorsáról, de ezeket rendszerint ki lehetett kerülni, ha elég figyelmesen olvasott volt az ember. Arra, hogy a rossz döntéseit ne tudja a játékos meg nem történtté tenni visszalapozással, mindenféle piszkos trükkök gondoskodtak. Legtöbbjüket egyébként a Munchkinért felelős Steve Jackson és a néhai Eidos vezető, Ian Livingstone írta.
Időzsaruk
A T.I.M.E. ügynökség újoncait alakítjuk, akik az adófizetők pénzén üzemeltetett technológiával visszautaznak a múltba, hogy ott helyrehozzanak valami galibát, ami később kihatással lehet a jövőjükre. Nem teljes valójukban utaznak azonban vissza, csupán a tudatukat küldik át egy korabeli "gazdatestbe" - így nem lesz senkinek feltűnő a középkorban egy öltönyben flangáló ügynök.
Ez a körítés lehetővé teszi, hogy a T.I.M.E. Stories (továbbiakban TS) a kiegészítőivel együtt az akció-kalandfilmek összes létező kliséjét lefedje. A kalózoktól kezdve a zombikon és a varázslós fantasyn át egészen a szellememirtásig mindenféle kalandban részt vehetünk.
Maga az alapjáték, a tábla és a tokenek valójában egy "vázat" vagy még inkább egy játékkonzolt képeznek, amin szinte bármennyi különböző játék futtatható. A játék lényegét (vagyis a szoftvert) a kártyapaklik szolgáltatják. Ezekből az alapdobozhoz egy darab jár, minden további történetet külön kell megvásárolni. Ezeken zajlanak az események, míg a tokenekkel és bábukkal gyakorlatilag csak feljegyezzük, hogy mi történt.
Igen, kellő mennyiségű cetlivel és gombbal felfegyverkezve a kiegészítők akár önmagukban is játszhatóak lennének...
A csapatot mindig röhejesen kevés információval küldik vissza a múltba, úgyhogy az első feladatunk általában rájönni, hogy mi is pontosan a feladat. Ehhez adva van négy-öt helyszín, amiket egy-egy pakli kártya jelképez. A pakli első lapja mindig ad egy rövid leírást a helyszínről, a többi pedig egy "freskóvá" összeállva a lehetőségeket mutatja be. A játékosok ezután eldöntik, hogy a helyszín melyik részét vizsgálják meg (akár többen is ugyanazt). Ha mindenki megállapodott valahol, akkor egyesével fölfedik a lapokat és végrehajtják a rajtuk szereplő utasításokat. Ez lehet hangulatkeltő szöveg, nyom, esetleg valamilyen próba, aminek az eredményeképpen valamilyen tárggyal gazdagodik a karakter.
A tárgyak aztán elindítják a játékosokat valamilyen irányba, új helyszíneket nyitnak meg vagy olyan információt adnak, aminek csak később lesz jelentősége. Vagy soha. A TS lényege ugyanis, hogy számtalan téves nyom között meg kell találni a helyes utat a végkifejletig. Mindezt adott idő, vagyis adott számú kör alatt. Ha ez nem sikerülne, akkor újra kell kezdeni a játékot. Ilyenkor a tárgyak és megnyitott helyszínek nagy része elveszik, megmarad viszont a játékosok birtokába jutott tudás, hogy mit hol kell keresniük.
Mechanikáról
A feladatok nagy része viszonylag triviális - az éhes kutyának csontot kell vinni, a szellőzőbe csak egy kis karakter férhet be -, de akadnak keményebb diók is a klasszikus kódfejtéstől a különbségkeresésig. Könnyű dolgunk nem lesz soha, mert a játék imád félrevezetni, ráadásul keményen bünteti a találgatást. Érdemes a hangulatkeltő szövegeket is többször átolvasni, mert mindegyik tartogathat valamilyen utalást. Elvileg a kártyákat sem szabadna fölolvasni egymásnak, hanem csak emlékezetből megosztani a tartalmukat, de ez a szabály nálunk ösztönösen "elfelejtődött".
A próbákat, például a harcot vagy a kutatást, kockadobással kell eldönteni. Minden próba bizonyos mennyiségű és típusú pajzzsal rendelkezik, ezeket kell kockadobásokkal "leütni" a sikerhez. A kudarc következménye a pajzs típusától függ: lehet, hogy csak időt vesztünk (mondjuk egy fiók átkutatásakor), de ha egy bomba hatástalanítását rontjuk el, annak egészségügyi következményei is lehetnek. Ez nem azt jelenti, hogy a véletlen döntene a sorsunkról. A legtöbb próba elkerülhető vagy kiváltható valami mással.
Sajnos a TS pont akkor fárad el amikor a legnagyobbat kéne szólnia: a végén. A sokadik futásra már fárasztó lesz folyamatosan kiosztani a ugyanazokat a kártyákat és kipakolni a figurákat a már ismert mezőkre. Hiába mondja a játék, hogy helyszínenként mindig más legyen az "időkapitány" (ti: aki kezeli a játékot), ez a feladat úgyis rá fog ragadni a paklihoz legközelebb ülő játékosra.
Minőségbiztosítás?
Jelenleg két rész érhető el magyarul az alapjátékon kívül és még kettő fordítás érkezik idén. Bár mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy a kalandokon sorban érdemes végigmenni (alapjáték -> Marcy ügy -> Prófécia a sárkányokról), valójában tetszőleges sorrendben játszhatóak. Nincs olyan epizódokon átívelő sztori, amit követni lehetne, legfeljebb egy-két visszakacsintásról maradtok le, ha nem sorban haladtok.
Valahogy úgy képzeld el, mintha nem sorrendben néznél meg két NCIS részt.
A különböző részek minősége nem egységes, de mindegyik élvezhető. A problémák nem is az eredetivel, hanem a magyar fordítással vannak. Sajnos egyik részt sem sikerült kiadni hibás szöveg nélkül, ráadásul ezek nagy része hatással van a játékra is. Értem én, hogy emberek fordítják a játékokat, de ha máshol nem, legalább egy kampány típusú játéknál oda lehetne figyelni, hogy ilyen szarvashibák ne fordulhassanak elő. Itt nem arról van szó, hogy helytelenül van toldalékolva egy tulajdonnév vagy félrefordították a város nevét. Olyan hibák vannak benne, amik teljes képességeket írnak át, sőt, még a játék végét is elérhetetlenné teszik. Nyilván a legtöbb kiküszöbölhető egy kis logikával meg előrekukucskálással, de ez utóbbi pont az, amit a legkevésbé szeretnénk egy ilyen játékban.
Ha szükséged van az elrontott lapok javítására, böngészd át ezt a fórumot.
Szóval ha jól tud a társaság angolul, akkor lehet, hogy érdemesebb a külföldi verziót beszerezni. Ami pedig a csapatot illeti, nem érdemes görcsölni a létszámon. Bár az interneten mindenki kizárólag négy fővel ajánlja, mi ketten is pont annyira jól szórakoztunk. Lényeg, hogy összeszokott csapattal üljetek neki és figyeljetek oda egymásra. Az alapjáték a maga elmegyógyintézetével, illetve a második rész egy kicsit "erősebb" részeket is tartalmaz, ezért 14 év környékére lőném be a korhatárt.
Kell ez nekem?
Jó kérdés, hogy mire jó a T.I.M.E. Stories, miután végigjátszottátok négy-öt játékülés után. Nos, a válasz az, hogy semmire. Ez talán el is riaszthat pár játékost, főleg a borsos ára miatt. A TS nem legacy, hanem kampány típusú játék, vagyis a végigjátszás után visszarendezhető és eladható/továbbadható.
Ha találsz magad mellé pár társat, akik szeretik a szerepjátékokat, játszottak már KJK könyvet vagy egyszerűen csak szeretik a kalandot, dobjátok össze az árát és vágjatok bele.. Hátha megtetszik annyira, hogy még a kiegészítőknek is nekifuttok.
