Miért NEM akarok több Witchert látni?
2016. június 13. írta: PixelDrake

Miért NEM akarok több Witchert látni?

A Witcher 3 úgy került hozzám, hogy épp Xbox One-t akartam venni és ez volt az egyetlen olyan bundle csomag, amihez nem FPS vagy sportjáték járt volna. Akkor összesen annyit tudtam róla, hogy valami fantasy játék, amiben lehet kártyákat gyűjtögetni, ha fölszedtél benne csajokat. A harmadik rész borítóján is csak azt láttam, hogy van ez az ősz hajú fickó, aki pózol a kamerának a jägermeisteres kardjával. Akkor azt hittem, hogy ez is olyan lesz, mint az Assassins Creed széria: kis csapkodás, csili-vili átvezető animációk, öt-tíz óra játékidő és vége.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Aard

A tutorial rész után kb. 5 perc kellett, hogy elkezdjen tetszeni a játék, fél óra, hogy teljesen belemerüljek a küldetések tengerébe és még egy alkalom, hogy gamer életem meghatározó részévé váljon. Ez az a játék, amire a Skyrim óta vártam. Ez az a fantasy világ, amiben igazán el tudtam merülni (lehet, hogy a világnak több könyv-videójáték adaptációra lenne szüksége?). Zseniálisan fordulatos és izgalmas történet, precízen kidolgozott világ és olyan mellékküldetések, amiket nem a tápolás miatt visz végig az ember.

Yrden

Ó igen, a mellékküldetések. Szerintem ez az a pontja a játéknak, amiből minden más tervező rengeteget tanulhatna. Itt ugyanis a másodlagos küldetések nem azért vannak berakva, hogy még több disznót ölhessünk. Mindegyik ugyanolyan teljes értékű kaland, mintha a fő sztorivonalat vinnénk tovább, csak nem kapcsolódnak szorosan hozzá.

A Witcherben ugyanis megtették azt a merész lépést, hogy mindennek értelmet adtak. A szellemet nem azért kell elűzni, mert a sötétség álnok teremtménye, hanem mert a búzaföldeken garázdálkodik és lehetetlenné teszi a betakarítást. A fojtólidércek nem azért leptek el egy területet, mert nem volt más 22-es szintű szörny a készletben, hanem mert a hullák szaga odavonzotta őket.

Még az egyszerű menj-ide-és-vedd-el-a-kincset típusú küldetéseknek is van valami minimális, de hiteles sztorija. Minden kincs mellett megtaláljuk a néhai tulajdonosának levelét vagy naplóját, ami elmeséli, hogy hogyan került oda. Esetleg találhatunk egy számlakönyvet, amiben le van vezetve az előző heti költségvetés. A játékra az égvilágon semmi hatása nincsen, mégis ettől érezzük igazán, hogy nem a 4-es térkép 22;29-es koordinátáján tartózkodunk, ahol egy ház-objektum van körülöttünk, hanem egy tragikus halált halt bankár házában, akire munka közben csaptak le a haramiák.

Vagy találunk egy hullát, mellette pedig egy levelet, amiben az idióta tolvaj kifejti, hogy kirabolt egy witchert és úgy gondolta, megissza a főzeteit, mert biztos jóféle pálinka van bennük...

Axii

Szóval valahogy így kell hangulatot teremteni. Meg a karakterekkel. Nehéz szavakba önteni, mennyire boldog voltam, hogy a Witcherben nincs karaktergenerálás. Itt nem egy tucathőst alakítunk, aki addig érdekes, amíg be van kapcsolva a konzol. Itt Ríviai Geralt bőrébe bújhatunk.

Geralt, a szörnyvadász, aki néha nagyszerű hős, néha pedig igazi faragatlan s.ggfej. Elsősorban a pénz mozgatja, de aki igazán fontos neki, azért képes bármeddig elmenni. Vannak hibái és hiányosságai, amiket nem fél beismerni. Sebezhető, halandó és pont ez teszi őt nagyszerű hőssé. Nem úgy, mint a legtöbb játékban, ahol a nincstelen senkiből egyszerre lesz hivatalnok, vadász, mestertolvaj és persze varázsló és harcos. Sokkal könnyebb azonosulni valakivel, aki nem a tökéletes, mindenhez értő csodalény, hanem ember, emberi motivációkkal és vágyakkal.

Quen

Amúgy sosem szerettem a világzenét, de amit a Witcherhez írtak, az egyszerűen páratlan. Amikor kell, vérpezsdítő harci muzsika, amikor kell, paráztató minimalista duruzsolás. Amikor ezt írom, most is éppen a Lazare szól a Percivaltól a háttérben, még egy jó darabig az is fog és erre is szeretnék majd megházasodni (igen, a játék legnépszerűbb harci indulója valójában egy bolgár házassági népdal...).

Najó, abbahagytam a nyáladzást. Sokat írhatnék még a grafikáról, az irányításról, a harcrendszerről, meg minden egyébről, amire a játékos magazinok pontokat meg százalékokat szoktak osztogatni. Az igazság az, hogy ha a fentiek mellett a Witcher egy 3 fps-en futó rail shooter lenne, akkor is tökéletes lenne. De szerencsére nem így van.

Igni

És, hogy miért nem akarok több Witchert? Nos. a három játék és az utolsóhoz adott két DLC (amik más kiadóknál teljes árú játékként jelentek volna meg) után úgy érzem, hogy Ríviai Geralt története is tényleg véget ért. Persze lehetne folytatni a szériát. Geralt visszatér. Ciri története. Az ifjú Lambert kalandjai. Witcher Online, Word of Witcher, The Witcher: Black Flag... 

Van elég potenciál a világban, hogy még vagy tíz bőrt lehúzzunk róla. De nem, nem szeretném, ha ez a játék is az AC sorozat sorsára jutna. A Witcher egyszerűen nem érdemli meg, hogy futószalagon nyomják ki hozzá az új részeket és rajta röhögjön az egész világ, mert még a day1 peccsel sem indul el rendesen a játék.

Persze, ha minden évben megjelenne egy olyan játék, mint a Witcher 3, az fantasztikus lenne. De tudom, hogy sajnos lehetetlen. Még a négy évet se tartanám soknak (ennyi telt el a második és harmadik rész között), a CD Projekt Red viszont most másra fókuszál. Új Witcher tehát egy jó darabig nem lesz még, ha lesz egyáltalán. Hiányozni fog. De annál kellemesebb lesz visszagondolni rá. 

Talán évek múlva, talán majd a következő generációra megjelenik egy cím, ami lekőrözi még a Wild Huntot is. De ha nem így lesz, nem bánom. A Witcher így is megismételhetetlen és utolérhetetlen élményeket adott.

Addig is...Va'fail. 

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr48785874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása