A Marvel Heroes nem mai darab. Még 2006-ban adta ki a Fantasy Flight Games (igen, 2006 RÉGEN volt...), amikor még díjat is nyert Olaszországban. Sajnos magyar nyelven ezt sem sikerült kiadni, így teljesen nyelvfüggő volta miatt csak a jó angollal rendelkezők vágjanak bele. Illetve lehetőleg csak Marvel rajongók. Hogy miért? Mert az egész játékot kizárólag nekik tervezték.

És valóban. A Heroes igazi Marvel játék, ami fölsorakoztatja az univerzum majdnem összes szereplőjét legalább egy másodperc erejéig. Bemutatja a képességeiket, kalandokat ír nekik... közben meg az egész alá rak valami társasjátékot. Félreértés ne essék, egyáltalán nem rossz darabról van szó, de az egészen biztos, hogy nem lesz mindenki kedvence.

A helyszín a szokásos Föld, ami az első szuperhős megjelenése óta képtelen magára vigyázni. Csak egyetlen egy városban játszódik az egész, mégis legalább naponta három természeti katasztrófával, áramkimardással, vírusfertőzéssel kell számolni, miközben az állítólagos jótevők a fél települést lerombolják harc közben. Konkrét történet nincs, így is lesz dolga a hősöknek... és a gonoszoknak.

A játék elején választanunk kell egy szuperhős csapatot (Bosszúállók, Marvel Knights, X-men, Fantasztikus Négyes), illetve automatikusan megkapjuk a szomszédunk által választott csapat fő ellenlábasát (Vörös Koponya, Kingpin, Magneto, Dr Doom). Mindkét oldalhoz kapunk pár ally (jó) és villain (gonosz) kártyát és kezdődhet is a játék. A feladatunk az lesz, hogy ezeknek a hősöknek a jó helyre küldésével minél több győzelmi pontot termeljünk a végére.

Tehát van egy csapatunk és egy gonoszunk, a kör elején pedig megjelennek az aktuális katasztrófák, amikkel szembe kell majd néznünk (itt az áramszünettől a vámpírinvázióig bármi jöhet, persze a végén mindig kiderül, hogy valamelyik unatkozó gonosz áll a háttérben). Először el kell döntenünk, hogy mely hőseinket küldjük harcba és kiket tartunk otthon, hogy a háttérből támogassák a többieket. Ezek mindegyike akciópontba (itt plot point) kerül, amit érdemes jól beosztani, mert ha kifutunk belőle, akkor egy egész kört várhatunk, amíg végre tehetünk valami értelmeset. Minden küldetésnek van valamilyen alkategóriája (megmentés, varázslat, stb.) és ha ahhoz értő hőst küldünk oda, akkor feltehetőleg könnyebb dolgunk lesz. 

Miután mindenki elosztogatta az erőforrásait és kiküldte hősöket terepre, kezdődhet a bunyó. Először az ellenlábasunk birtokosa kockadobással meghatározza a helyzet veszélyességét (amit a hozzáértő hős csökkenthet). Ez a szám lesz az a pontmennyiség, amiből a többiek gazdálkodhatnak, hogy a jók dolgát nehezítsék. A veszély mértékének megfelelően mindenki dobálhat gonosz lapokat az aktív játékos elé, aminek a végeredménye egy agyontápolt gonosz figura lesz. Vele kell aztán megverekedni viszonylag egyszerű rendszerben, ami a kő-papír-olló és a sima kockahajgálás keveréke. Ha a hősök győznek, győzelmi pontokat kapnak, ha a gonoszok, akkor az aktív játékos jó eséllyel kevesebb hősre számíthat a következő körében.

Ez így megy tovább egészen a végéig. Karaktereket rendezgetünk, gonosz kártyákat játszunk ki a többiek dolgának nehezítésére, gazdálkodunk az életben maradt hősökkel és a megtakarított plot pointokkal. Közben fejlesztgethetünk a hősökön és a gonoszokon is "szalagcímek" gyűjtögetésével, vagy gonosz tervek végrehajtásával.

Mint azt említettem, a Marvel Heroes nem mai darab. Ez látszik a mai szemmel már bizony otrombának ható miniken és a szabályokon is. A rettentően komplikált szabályoknak köszönhetően azt hinnénk, hogy valami nagyon agyalós játékról van szó, de ez csak félig igaz. Lehet szép hosszú vonatokat gyártani, spórolni a pontokkal és a lehető legjobban kiaknázni a karakterek képességeit, csak nem érdemes túlkomplikálni. A kockadobások a harc során óriási szerepet játszanak, így könnyen előfordulhat, hogy a tökéletesnek hitt kombónkat is a sárba tapossa egy mezei bankrabló.

Játékosonként nagyjából negyven perc játékidővel kell számolni hozzá, aminek kis részét a polt pointok kiosztása viszi el, jelentős részét pedig a harc kidobálása. Ami önmagában sajnos nem élvezhető. Amiért viszont mégsem zuhan a játék az érdektelenség dohszagú süllyesztőjébe, az a hangulat. Ami a Legendary Villainsből hiányzott, az a Heroes minden négyzetcentiméteréből sugárzik. A lapok, a képességek, a rajzok, de még a betűtípusok is hozzájárulnak ahhoz, hogy átjárja a játékosok lelkét a Marvel-érzés: a következő kockadobáson múlik a világ sorsa, úgyhogy nem szabad elhibázni...

Marvel rajongók tehát imádni fogják, ha hajlandóak magukat átrágni a szabályokon és erre rávenni még egy-három embert. Akik viszont nincsenek oda a képregények iránt, azok inkább máshol keressék a számításukat, mert műfajában találni jobbat is - főleg manapság.