Tokió királya - Szeret, nem szeret...
2015. július 29. írta: PixelDrake

Tokió királya - Szeret, nem szeret...

Tokió városát szokás szerint gigászi, mutáns lények ostromolják, céljuk a város teljes lerombolása, a lakók felzabálása és egymás kilapítása, lehetőleg még az előtt, hogy a hadsereg előkeríti a pincében porosodó atombombát és véget vet az egész huzavonának. Ebbe a teljesen hétköznapi helyzetbe az hozza a csavart, hogy ezúttal nem egy-, nem is kettő, hanem rögtön hat csápos-fogas-lézerszemű bestia bunyózik az utcákon. De csak egyikük lehet Tokió királya... king_of_tokyo.jpg

Jól sejted, a játékban nem a katonaságot, hanem a szörnyek egyikét kell megszemélyesíteni. A cél a többiek kicsinálása (vagyis az életerejük nullára csökkentése) vagy a város földig rombolása (húsz csillag, avagy győzelmi pont elérése). Miután mindenki választott magának egyet az olyan elmés szörnyek közül, mint King Kong unokatestvére, a Cybernyúl és a Nagyobb Godzilla, indulhat is az ereszd el a farkamat. Hat kockával kell dobni, a cselekvéseinket a rajtuk lévő szimbólumok határozzák meg. Gyűjthetünk győzelmi pontot, gyógyíthatjuk magunkat és üthetjük a többieket.

Ez utóbbi némi taktikát visz az amúgy erősen szerencsére alapozott játékba. Ha valaki úgy dob támadást, hogy Tokióban tartózkodik, mindenkit megsebez, aki kívül áll. Viszont ha valaki Tokión kívül dob támadást, csak a bent lévőt sebzi. Mivel ezt azt jelenti, hogy a bent tartózkodó szörny folyamatosan kapja az ütéseket, nem érdemes sokáig a belvárosban tartózkodni: aki éppen bent van és pofont kapna, dönthet úgy, hogy a sebzés kiosztása után cserél a támadóval. Ezt egyébként mindig ajánlatos megfontolni, mert a bent lévő szörny még gyógyulni sem tud ugyan, viszont folyamatosan gyűjti a győzelmi pontokat, kellemetlen meglepetést okozva ezzel a többi - túlzottan agresszív - játékosnak.

Az utolsó lehetőség a kockákkal, hogy zöld villámot gyűjtünk velük. Ez a helyi pénznek felel meg, amiből folyamatosan fejleszthetjük a szörnyeinket vagy "lakossági támogatást" kérhetünk nekik. Van itt minden, ami egy átlagos B-filmben elfér: atomcsapás, mutagén vegyszer, mérges tüskék, alagútásás, zsugorsugár, stb. Ezek mind valamilyen előnyt adnak nekünk harcban (pl. plusz egy dobható kocka), vagy a többiek életét keserítik meg (általában direkt sebzéssel).

A fentiekből is látszik, hogy a Tokió nem kifejezetten bonyolult játék, viszont annál színesebb. Pont emiatt nem lesz mindenki kedvence. Szerintem nagyon jó játék. Ideális beszélgetős estekhez, kemény játékok utáni levezetésnek vagy olyan alkalmakhoz, amikor senkinek nincs kedve elővenni, valami összetettebb darabot. Kicsiknek is ajánlott, mivel létezik belőle magyar verzió, a szörnyek pedig inkább viccesek, mint félelmetesek.

Viszont egy kiadós Agricola vagy Dungeon Lords partihoz képest annyira kevés agysejtet mozgat meg, hogy nem mindenkinél aktiválódik tőle az élvezet-kapcsoló. Önmagában viszont nagyon is kellemes darab, amit számos legjobb családi játék-díj is alátámaszt. Ajánlott minden olyan alkalomhoz, amikor úgy döntünk, hogy egy éjszakát pihenni hagyjuk a kemény startégiákat és csak egy kis szórakozásra vágyunk egy pohár bodzsaszörp mellett.

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr27660444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása