Szóval ismét DnD-t játszotok a haverokkal, mi? Rendben, képzeljük el a szituációt...
Mindenki megérkezik, kipakolja az asztalra a maga rágcsálnivalóját (melyek közül legalább az egyik zacskó sajtos pufi), a grafittól és radírfoltoktól elszürkült jegyzetpapírját, a nejlontasakból a kockákat (amelyek közül a hatoldalú még mindig pöttyös - franc se fog rá pénzt költeni, ha már van otthon), a mesélő pedig betöltögeti a gépén a PDF formátumú könyveket és előkeres a pénztárcájából pár ötforintost, helyzetjelzőnek.
Már nyílik az első túlcukrozott ivólé, amikor valaki észreveszi, hogy te még nem pakoltál ki semmit. Kínos csend lesz úrrá a szobában, te pedig lassú, hatásvadász mozdulattal előveszel egy gyönyörű fadobozkát a táskádból, majd ugyanilyen hatásos sebességgel kinyitod.
Benne minden kockából egy darab fekszik, igényes szivacs tartóban, alattuk figurák, bőrkötéses jegyzetfüzet és egy hegyes, új ceruza. A barátaid szava annyira elakad, hogy még a tetőbe írt Tolkien idézetet sem tudják elolvasni. Te fürdesz az elismerésben és gálánsan megengeded a többieknek, hogy kézbe vegyék a luxuskivitelű szettedet.
Nos igen, így kell stílusosan DnD-t játszani. Mielőtt azonban rávetnéd magad az eBayre, fél kézzel a bankkártyádat keresve a táskádban, sajnálattal kell közölnöm veled, hogy az itt leírt - és a képeken látható - felszerelés egyedi darab, a tulajdonosa pedig érthető módon semmi pénzért nem válna meg tőle.
