Ugye ti is láttatok már olyan lehúzós terméket, amiben egy gyakorlatilag ingyenes játékot csomagoltak be dobozba és árulták jó pénzért a boltok polcain?

Ilyen volt például a barkóba is, ami azt hiszem Ki vagyok én? néven futott. Voltak hozzá feladat kártyák (tehát megmondták helyetted, hogy mire gondolj) és egy féloldalas szabálymagyarázat, mindezért olyan 5-6 ezer forint körüli árat kérve. Egy olyan játékért, amit bárki, bármikor játszhatna, kellékek nélkül, nekik viszont dobozba kellett csomagolniuk és pénzért adniuk.

Hasonló módszerrel próbálkoztak a Psycho!Therapist tervezői is, csak éppen egy másik játékot vettek alapul és nagyon úgy néz ki, hogy még a polcokig sem fognak vele jutni. Már csak három nap van hátra a kickstarteres kampányából, a kitűzött harmincezres célnak azonban alig több, mint az egytizedét sikerült eddig összeszedni. A Psycho! a mindenki által ismert Finom Hulla kicsit módosított változata.

Szóval azt mondod, hogy te nem ismered a Finom Hullát? Pedig ez az eredeti neve (franciául cadavre exquis) annak a játéknak, amit mindenki játszott alsós korában ötödmagával órán vagy szünetben. Ez az, amikor valaki fölír a lap tetejére egy főnevet, majd azt hátrahajtja; a következő játékos ír egy igét, anélkül, hogy tudná, mit írt az első, majd szépen mindenki hozzátesz egy-egy szót, a végeredmény pedig egy kusza mondat lesz, amin mindenki jót nevet. A bizarr (és itthon nem igazán ismert) címét az egyik játék végeredményéről kapta.

A Psycho! ugyanezt a kuszaságot szeretné szórakoztató elemként prezentálni a saját játékában. Itt pszichológusokat alakítunk, akikhez mindenféle fura betegséggel érkeznek a páciensek. Először is egy pakliból ki kell húznunk a beteg egy tulajdonságát (pl. hangos...), majd a foglalkozását (...bébiszitter...), valamint a betegsége tüneteit (retteg a vörös színű...) és tárgyát (...sündisznóktól). A kialakult betegen mindenki jót röhög, majd a soron következő játékos bedobál pár hasonlóan véletlenszerű terápia lapot (pl. szüksége van egy zacskó szögre) és dob a kockával, hogy a beteg meggyógyult-e. Remek.

Szerintem a leírásból nagyjából sejthető, hogy miért bukik nagyot ez a projekt. Alapanyagként olyan játékot választ, ami kreativitást igényel és a végeredmény is ennek a függvénye. A Psycho! viszont pont a kreativitást veszi ki a játékból és helyettesíti egy meglehetősen elcsépelt dologgal: a véletlenszerűséggel. A végeredmény itt akkor lesz vicces, ha jó sorrendben húzzuk a lapokat. Ezen felnőtt játékosok ritkán szoktak jól szórakozni, a kábítószeres poénok viszont nem óvodás gyerekeknek szólnak (a doboz szerint 18 év plusszos játékról van szó). Ráadásul a konkrét játék jelleget egyetlen kocka eldobása meríti ki. 

Partijátéknak sajnos vannak sokkal jobbak ennél. Ami engem illet, maradok a papíralapú/ingyenes verziónál és ahogy a számokat elnézem, a többi játékos is.