Ha most egy fórumra vagy Facebook csoportba írnám ezt, akkor úgy kezdeném, hogy "kicsit off, de...". Egy játékot fogok ugyanis bemutatni, de kivételesen nem maga a produktum az érdekes, hanem a taktika, amivel próbálják ránk tukmálni.

A Codex úgy hirdeti magát, hogy "card-time strategy game" (he? Mi a bánatot jelenthet az, hogy card-time?) és "teljes egészében a real-time stratégiákra (áhhá, szóvicc, mostmár értem...) alapozták, hogy visszaadja azok hangulatát". Na, erre kíváncsi leszek.

Hogyan tudja vajon egy csendes, taktikázós, körökre osztott játék visszaadni a valós idejű stratégiák élményét?
Beugratós kérdés, persze, hogy sehogy! Viszont a tervező minden eszközzel azon van, hogy ezt elhitesse.

Kezdjük az elején. A videó szerint a Starcraftban három faj van és ezekhez sok taktika tartozik. De ha valaki csak egyféle taktikát alkalmaz, az hamar elunja magát. Ezért ebben a játékban nem csak egy nyerő taktika van.

Ezt a mély gondolatmenetet még emésztenem kell egy kicsit. Azt nem igazán értem, hogy hogyan jön ide a Starcraft (ja de, az is valós idejű stratégia...), de mindenesetre örvendetes, hogy egy kártyajátékban nem csak egyféle módon lehet nyerni.

Aztán jön a következő szöveg. "A játékosok egymás elől rejtve választják ki a lapjaikat. Pont, mint a videojátékokban fog of war esetében". Nahát, mekkora fícsör! A játékosok nem látják a másik lapjait. Ez biztos feldolgozatlan új élményt jelent mondjuk annak, aki eddig egész életében kizárólag a Hanabival találkozott... És akkor a játékban van fog of war...

Mi van még? "A lapokat egy codexből válogathatod össze a játékhoz. Ahogy a zergek összes egységét sem gyártod le egy játék alatt itt sem fogod az összes lapot használni." - nem szenved itt valaki súlyos Starcraft függőségben?

A játék egyébként ötvözi a Mage Wars, a Legendary és néhány gyűjthető kártyajáték elemeit. Hősök ütik egymást, de csak akkor érhetik el a másikat, ha előtte lecsapkodták a lényeit (a "patrollereket"..). Ami egyedinek mondható az az, hogy a lények aszerint kapnak bónuszt, hogy hova rakod le őket a táblán.

A játékkal egyébként úgy van bajom, hogy közben magával a játékkal semmi bajom nincs. Fantasy kártya, idézés, mágia, csapkodás. Ez a felfújt Kickstarter körülötte viszont bosszant. Ez a modell mondjuk olyan öt-tíz éve még működött is volna. A gamer hálás közönség, sok pénzt hajlandó adni annak, aki foglakozik vele. És régebben még elég volt csak egy kicsit foglalkozni a gémerekkel, hogy hálásak legyenek valamiért. Mostmár a gémerek inkább dühösek, mint hálásak és az biztos, hogy senkit nem fog meghatni, ha valaki sok régi játék nevét puffogtatja el egy trailerben.

Ennek ellenére a játék hatszorosan túlfinanszírozott, szóval nyilván velem van a baj.