A gyűjtögetős játékokat leszámítva a legnépszerűbb Marvel társas a Legendary és annak minden variációja. Én a Villains című, önállóan is játszható kiegészítőt próbáltam ki. Ez gyakorlatilag megegyezik az alapjátékkal, csupán annyi a különbség, hogy itt a Marvel gonoszok ütik a jófiúkat, míg az alapjátékban értelemszerűen mindez fordítva történik.
Mi is az a Legendary? Egy eddig - ha jól számolom - három nagyobb kiadást megélt deckbuliding játékról van szó, aminek a különlegessége, hogy a kártyapakli játék közben épül fel és az akcióknak fontos részét képezi az újabb és újabb kártyák összeválogatása is.
Mindenki kis számú kártyával kezd, melyeknek van befolyás-, illetve harci értéke. Előbbivel segítőket (vagyis új, erősebb lapokat) vásárolhat magának a játékos a mindenki számára közösen elérhető "Lairből", utóbbival pedig a lehetséges ellenfeleket csapkodhatja le. A vásárolható lapok minden esetben valamilyen Marvel szupergonoszt, pontosabban annak egy képességét ábrázolják, szintén befolyás vagy harc értékkel. A megvásárolt lap bekerül a dobott lapok közé (amiket újra fölhúzhatunk, amikor teljesen elfogynak a kártyáink), a helyére pedig új gonosz kerül. Kooperatív játékról lévén szó érdemes megegyezni a többiekkel abban, hogy mindenki egy azonos karakter, vagy legalább azonos frakció lapjait gyűjtse, mivel a legtöbb különleges képesség csak akkor használható, ha már kijátszottunk egy másik, a lappal azonos csoportba tartozó kártyát.
Közben az automatizált ellenfeleink (vagyis a Marvel hősök) minden körrel közelebb kerülnek a városban céljukhoz és ha valaki öt kör után beér az "Overrun" mezőre, akkor keményen megritkítja a játékosok lapjait. Ezt megakadályozni úgy lehet, ha az életerejüknek megfelelő harci értékkel rendelkező kártyákat játszunk ki a kezünkből. Ha ez megtörtént, a hős elhullik és onnantól a trófeagyűjteményünket gazdagítja. Persze a jófiúk nem adják olyan könnyűen a bőrüket, legyőzésükhőz az alap kártyák (Hydra katonák) rendszerint kevésnek bizonyulnak.
Persze ennyivel nem ússzuk meg a gonoszkodást, mivel minden esetben egy nagyhatalmú vezető (Odin, Dr. Strange, stb.) segíti a hősöket, aki néha bizony oda-odacsap, ami nekünk nem lesz kellemes. Ráadásul mindig van egy konkrét célunk (pl. "Akadályozd meg, hogy Thort Asgard királyává koronázzák"), aminek teljesítéséhez speciális körülmények szükségesek és nagyon könnyű elbukni, ha sokat tökölünk.
Bonyolultnak hangzik, ugye? Nos, nem az. Bár soknak tűnhet az, amit az előbb leírtam, játék közben gyakorlatilag semmit nem kell csinálnunk a toborzáson, a támadáson és a különleges képességek aktiválásán kívül. Persze a helyes döntés meghozatala (ki támadjunk?) sosem lesz egyszerű, de nem ez lesz az a játék, ahol analízispara miatt ránk szólnak. Ami azt illeti, nem egy olyan körünk lesz, ami a pocsék lapjárásnak köszönhetően másodpercek alatt véget ér, hiszen az éppen felhúzott lapokkal semmit nem tudunk csinálni. Itt kiütközik a játék első hátránya, miszerint erősen szerencsefüggő. Hiába vásárolunk jó lapokat, ha azok sosem kerülnek egymás mellé a kezünkben. Lehet bármilyen jó a taktikánk, ha az első három-négy körben levizsgázik a mutáns suli megölni szándékozott diákjainak fele. Ezekkel a helyzetekkel nem igazán lehet mit kezdeni, legfeljebb újrakeverni és reménykedni, hogy legközelebb jobb lesz.
Ami tetszett a játékban, az a remek kártyás hangulat. Számolgatjuk a pontokat, keresgéljük a passzoló szimbólumokat és próbálunk minél szebb kombókat összehozni. Úgy alakítjuk közös kártyákat, hogy a felbukkanó Vasember a lehető legkisebb kárt tudja okozni. Alkudozunk a többiekkel, megbeszéljük a támadás sorrendjét...
...viszont sosem mutatjuk meg a lapjainkat, a játék ugyanis csak félig kooperatív! Van ugyan egy cél, amit ha elbukunk, mindenki veszít, de ha nyerünk, akkor csak egy győztes lehet: a legsikeresebb gonosz. Ez a legyőzött ellenfelek és az elrabolt járókelők száma alapján kerül megállapításra, szóval nem érdemes visszafogni magunkat. Ráadásul vannak bizonyos képességek, amiket a másik kárára tudunk csak használni. Ezekből ugyan nincsen olyan sok, hogy beinduljon a Munchkin-effektus, de sértődősebb partnerek esetében egy jól felépített kéz tönkretétele magával vonhatja a további segítségadás megvonását. Ez pedig a közös cél elérésének esélyét csökkenti.
Ami nem tetszett a játékban, az főleg az igénytelen kialakítás. A dobozbelső ronda kartonból készült, a kártyák gyenge minőségűek, sérülékenyek és az elrendezésüket is csak szeparátor lapok segítik. Ráadásul kibontáskor a fennmaradó hely összegyűrt papírlapokkal volt kibélelve! Először nem is mertem őket kidobni, mert féltem, hogy a játék részei... Az egyetlen pozitív elem a playmat volt, ami valóban dekoratív és szépen mutatnak rajta a kiterítve a kártyák. Mivel volt szerencsém a Legendary két évvel későbbi új verziójához, ami az Alienen alapszik, kijelenthetem, hogy a készítők azóta sem tanultak igényességet, a papírlapgalacsin ott is befigyel. És ezt egy húszezer forint fölötti árkategóriájú játékban...
A másik, nagyobb problémám a játékkal, hogy a doboz és az illusztrációk ellenére egyszerűen nem áll össze a Marvel hangulat. Ez a mechanika - ahogy az egyik játszótársam fogalmazott - bármilyen világra ráhúzható, és úgy néz ki, hogy rá is fogják húzni bármire. Alien, később a Predator és valamiért úgy érzem, hogy év vége felé meg fog jelenni a Star Wars verzió is. A karakterek képességeit a játékhoz írták, nem pedig a témához. Csak egy-két esetben éreztem úgy, hogy , "igen, ez a képesség tényleg passzol ehhez a szereplőhöz", a többi esetben csak véletlenszerűen összedobált laphúzás vagy extra támadó érték volt jellemző. Valószínűleg nem is véletlen, hogy hangulatkeltő idézet csak elvétve akad a lapokon és az is kimerül olyan puritán klisékben, mint "Hulk, smash!" A lapok egyébként mind angolul vannak és nem látok esélyt a magyar kiadásra, úgyhogy megfelelő nyelvtudás híján ne ugorjon neki senki.
Nem hittem volna, hogy ilyen is létezik, de a Villains a régi trend fordítottját hozza magával. Ahelyett, hogy egy erős tematikára valami ócska motort húzna rá, itt egy jól működő és könnyen bővíthető mechanikát ront el a gyengén tálalt körítés. Marvel őrültek tegyenek vele egy próbát (de tényleg csak próba legyen!), aztán döntsék el, hogy valóban megér-e ennyi pénzt .
A Ludens Abszolút Marvel napjainak többi bejegyzését itt olvashatod.
