Amikor tavaly megjelent a Harry Potter: Hogwarts Battle, kisebb hisztéria alakult ki körülötte az európai országokban - köztük itthon is. A forgalmazó USAopoly ugyanis csak Amerikában árulta a játékot és még a viszonteladók sem kaphattak belőle. Úgyhogy a keményvonalas rajongóknak maradt az eBay és a hozzá kapcsolódó gigantikus haszon (az eladó javára persze) vagy a külföldi ismerősök megkörnyékezése, hogy küldjenek már haza a játékból egy példányt. Persze azért a szemfüles vásárlók itthon is szert tudtak és tudnak tenni egy-egy példányra anélkül, hogy a fél veséjüket el kellett volna adniuk, így szerencsére én is kipróbálhattam a játékot.

Homenum revelio! - Mi van a dobozban?

A fentebb említett hisztériát amúgy az is indokolta, hogy a Hogwarts Battle kb. első "normális" Harry Potter társasjáték: nem Cluedo vagy valami más, ráerőszakolt dolog, rendesen feldolgozza a film és a könyvek történetét és kellően összetett is.

Ahogy az a doboz kinyitása után (igazából már a dobozt nézve is) látszik, ez a játék a HP rajongók vágyálma. Tehát ha csak azért olvasod ezt posztot, hogy megtudd, HP fanként érdemes-e megpróbálnod beszerezni a játékot, lelövöm a poént: igen, határozottan. A kártyák, a grafikák, a karakterek, a tárgyak és a varázslatok mind-mind a filmekből kerültek ki és az egész játék maximálisan hozza a HP hangulatot. Nem tudom, ki vagy mi volt a kedvenc motívumod a történetből, de egészen biztos lehetsz benne, hogy benne van a játékban vagy kiegészítőként hamarosan érkezik hozzá.

A játék egyébként is igen kellemes látványt nyújt. A doboz kofferszerű kialakítása egyedi (a polchelyért aggódók most szentségelhetnek), a fém koponyák igényesek és a kártyák is szépek. Egyedül a villámjelzőkön (lásd később) dolgozhattak volna még egy kicsit, de semmi sem tökéletes, ugye. 

A kártyákon filmből kivágott jelenetek szerepelnek és nem egyedi rajzok. Azt, hogy ez jó-e vagy rossz, nem tudom megítélni. Mindkét lehetőségre lehet felhozni érveket és ellenérveket is. Az én véleményem, hogy inkább legyenek fotók, mint fertelmes minőségű rajzok.

Obstruco! - A játékmenet

A Hogwarts Battle kooperatív deckbuilding játék az egyszerűbb fajtából. A cél, hogy hét küldetésen (amik a hét könyvet dolgozzák fel, ugye...) túljussunk és megállítsuk a halálfalókat gonosz terveik végrehajtásában. Mind a hét küldetés egy-egy kis dobozban foglal helyet, amiket csak akkor nyithatunk ki, ha az előzőeket már teljesítettük. A dobozban új kártyák és persze új gonoszok várnak majd minket, esetenként egy-egy új elemet is behozva a játékba.

Egy küldetés elején mindenki választ magának egy saját paklival és egyedi képességgel rendelkező karaktert (Harry, Ron, Hermione, Neville, a kiegészítőben érkezik Luna). Ezek után az adott könyv szabályainak megfelelően összeállítjuk a sötét varázslatok paklit valamint a halálfalók pakliját - ez utóbbi alján minden esetben Tudjukki áll. Ki kell még rakni az aktuális helyszín lapokat is - ahogy erősödnek a gonoszok, ide fogunk majd koponyás (sötét jegy) tokeneket pakolni. Ha egy helyszín megtelik koponyákkal, kikerül a játékból és valami extra szívás vár ránk. Ha nincs több helyszín, ahová felférnének a sötét jegyek, akkor bizony game over. Végül ki kell osztani még a játék lelkét képező mindenki által megvásárolható varázslatokat is - ezekkel bővíthetjük majd a saját paklinkat.

A soron következő játékos elszenvedi az adott körre vonatkozó sötét varázslat hatásait (ami jellemzően lapdobással, koponyás token felrakással vagy életveszteséggel jár), elszenvedi a játékban lévő halálfalók hatásait (ami jellemzően lapdobással, koponyás token felrakással vagy életveszteséggel jár), majd kezdheti a körét. A saját kártyái jellemzően gyógyítani tudnak, pénzt termelnek neki - ebből vehet lapot fent említett a közösből  - vagy villám tokeneket adnak neki. Ezekkel lehet támadni és elpusztítani a játékban lévő halálfalókat. Mindegyiknek adott mennyiségű élete van és ha elég villámot pakolunk rájuk, meghalnak. Ez rendszerint valamilyen jutalommal jár. Ha a pakli alján tanyázó Voldemortot is sikerül kicsinálni, akkor nyertünk és jöhet a következő könyv.

Stupor! - A győzelem kulcsa

Nos, lényegében ennyi. A halálfalók pakolják a tokeneket a helyszínekre a sérüléseket pedig a játékosokra. A játékosok pedig gyógyítják a sérüléseiket és pakolják fel a villámokat a halálfalókra, közben pedig folyamatosan szerzik be az új lapokat. Vázlatosan valóban ennyi az egész, de szerencsére korántsem annyira primitív, mint amennyire lecsupaszítva hangzik.

Deckbuilderről lévén szó, a játék gerincét a vásárlás és a lapok kombinálása képezi. Figyelni kell, hogy milyen lapokkal lehet éppen bővíteni a paklit, és hogy ezek mennyire vannak összhangban a játékos eddigi lapjaival és szerepével. Akkor lesz sikeres a csapat, ha mindenki felismeri, hogy az ő karaktere miben jó és erre próbál rágyúrni az új lapokkal.

Neville például egyértelműen a gyógyításban jeleskedik, érdemes tehát úgy intézni, hogy minél többet tudjon gyógyítani. Hermione a pénztermelésben van otthon, az ő szerepe az lesz, hogy a többiek minél gyorsabban tudják bővíteni a paklijukat. Persze a nagy pakliépítés közben figyelni kell a halálfalókra is, akiktől annál nehezebb megszabadulni, minél tovább és minél többen vannak jelen.

Sectumsempra! - Konlúzió

A játék tehát nem túl nehéz, de tartogat kellemetlen meglepetéseket azoknak, akik azt hiszik, hogy röhögve meg lehet nyerni. Figyelni kell, hogy mikor van idő fejlődni és mikor kell ritkítani a halálfalókat. Egy rosszkor elsütött vásárlással vagy egy kihagyott gyógyítással bizony nagyon meg tud szaladni az a bizonyos szárnyas ló.

És akkor megválaszolnám az elkerülhetetlen kérdést, miszerint alkalmas-e a játék arra, hogy fiatalabb gyerekkel játsszuk (közben tudatosult bennem, hogy a legtöbb Harry Potter rajongó bizony már egyáltalán nem olyan fiatal...). Úgy gondolom, hogy ha elég érett ahhoz, hogy egyedül olvasson Harry Pottert, akkor a játék megértésével sem lesz gondja. Azért nem árt felkészülni és felkészíteni arra, hogy egy rossz lépés után a játék nagyon kegyetlen tud lenni (elbuktatok egy helyszínt ÉS meghalt a karaktered ÉS mostantól kettesével jönnek az átkok ÉS minden halálfaló gyógyul ÉS csak életerő feláldozásával tudsz mostantól új lapot venni...), így egy-egy elvesztett parti garantált.

Node mi a helyzet a felnőttekkel? Azt, hogy felnőttként érdemes-e beszerezned a játékot, az alábbi kérdőívvel tudnám összefoglalni:

• Harry Potter rajongó vagy? - Igen, mindenképpen érdemes beszerezni.
• Harry Pottert kedvelő és kizárólag hosszú, nehezen emészthető játékokat szerető vagy? - Nem, nem érdemes beszerezni.
• Harry Potter kedvelő vagy és szereted az egyszerűbb, szórakoztató játékokat (idegen szóval a "medium" kategóriába esőket)? - Igen, érdemes vele tenni egy próbát.
• Nem szereted a Harry Pottert? - Nem, nem érdemes beszerezni.

Expecto patronum! - Második konklúzió

Azt még gyorsan szeretném hozzátenni az egészhez, hogy szerintem ez az a játék, amit igazán érdemes lenne lefordítani magyarra. Tudom, hogy ha még kapni se lehet Európában, akkor a kiadásra kifejezetten kicsi az esély, ezért inkább csak elméletben fejtem ki.

A téma miatt biztosan sokan vennék meg, olyanok is, akik nem kifejezetten érdeklődtek a társasjátékok iránt. Jól lefordított szabálykönyvvel könnyen emészthető ez a játék és rögtön három, addig ismeretlen fogalommal is megismertetné a játékosokat: kooperatív, pakliépítés és kampány típusú játék. Mi a tökéletes gateway, ha nem ez?