Eleget írtam már arról, hogy a Five Tribes mennyire a kedvenc játékom és, hogy mennyire sajnálom, hogy még csak idén vándoroltam el Naqala sivatagába. Ha kíváncsi vagy bővebben is a véleményemre, vagy még nem játszottál a Five Tribesszal, itt elolvashatod egy vendégcikkemet az alapjátékról. Most arról fogok írni, hogy a piacon lévő három - teljesen más élményt nyújtó - kiegészítő közül melyik lesz az, amelyik a legjobban fog passzolni a te ízlésedhez.

Artisans of Naqala

A szultán trónjáért vívott háború tovább folytatódik. Az öt törzs nem bír egymással. Vezetőik végső elkeseredésükben a Magyar Telekom dolgozóihoz fordulnak segítségért, hogy a hegyvidéki ügyfélszolgálataikból előtörve, magenta színű pólóikban megfordítsák a háború menetét.

Ők a hatodik törzs, a kiegészítő címszereplői, akiket a játék kézműveseknek hív. Viszont nem sört vagy sajtot állítanak elő, hanem varázstárgyakat. Ezek rendszerint egyszer használatos bónuszokat jelentenek: utaztathatjuk az embereinket repülőszőnyegen, kivégezhetjük a bámészkodókat egy lángoló-lebegő szablyával, szabadon rabolhatunk a piacról, és hasonlók. Gyakorlott játékosokkal egy-egy ilyen manőver akár az egész játékállást megfordíthatja.

Ez csak a telefonom trükkje. Élőben kevésbé lilák a figurák.

Emiatt nem lesz az AoN mindenki kedvence. Az ugyanis, hogy milyen varázstárgyat zsákmányolunk rózsaszín-lila barátainktól, kizárólag a szerencsén múlik. Mi csak azzal lökdöshetjük magunk felé Fortuna kezét, hogy megpróbálunk minél több cuccot behúzni. Így, ha olyan tárgyat kapunk, ami a mi stratégiánkhoz passzol, jól jártunk. Ha nem, akkor csak szépíteni tudunk az eredményen. Szerencsére azért nem minden ezeken a tárgyakon múlik. Továbbra sem fog senki úgy nyerni, hogy fogalma sincs a játékról, de az AoN-nal kiegészítve a véletlen bizony bekavarhat az öt (most már hat) sereg csatájába. 

A kézműveseken kívül még néhány dzsinnt rejt a doboz, valamint pár áthatolhatatlan hegyet. Mint említettem, az új törzs tagjai rejtőzködő életmódot folytatnak, ezért bekuckóztak a barlangjaikba, ahol kifejezetten nehéz elérni őket. A hegyek felkerülésével egyfajta terepakadályok alakulnak ki, amiken nem lehet keresztüllépni. Ez kicsit megkavarja az eddigi játékmenetet.

Az Artisans of Naqala kimondottan igényes kiegészítő. Változatosabbá, izgalmasabbá teszi az eredeti játékmenetet, de egyúttal nagyobb hangsúlyt fektet a szerencsére is. Vásárlás előtt érdemes mérlegelni, hogy ez neked belefér-e.

Whims of the Sultan

A háború véget ért. A kézművesek segítségével az új szultán végre elfoglalhatta helyét a trónon. A hat törzs békét kötött, Naqala pedig sosem látott virágzásnak indult. A régi falvak helyén káprázatos városok emelkedtek, egy frissen felfedezett, hűs oázisnak köszönhetően pedig senki sem szenved többé hiányt vízből. Ám az új szultán valamiért egyre furcsább és furcsább parancsokat kezd osztogatni, nem sajnálva a csillogó aranyat azoktól, akik hajlandóak eleget tenni a hóbortjainak...

A Whims of the Sultan az ötödik játékos lehetőségét, illetve a küldetésrendszert hozza be a Five Tribes világába. Ezek lesznek a szultán hóbortjai, amiket kártya formájában gyűjthetünk be a megfelelő területekről. Ha sikerül teljesíteni őket, komoly pénzek ütik a markunkat - de ha nem, nincs büntetés.A szultán fantáziája csak úgy szárnyal: "ölj meg egy embert egy adott törzsből", "legyen nálad két egyforma árucikk", "zsebelj be az építőkkel legalább tizenöt aranyat", és hasonlók. A küldetésekkel nagyon szép vonatokat lehet csinálni. Elegáns úgy befejezni egy kört, hogy azzal a lendülettel teljesítjük is a küldetést, amit akkor vettünk fel.

A másik eleme a WotS-nak a lenyűgöző városok megjelenése. Ezek új területlapkák, amik darabonként érnek annyiszor öt pontot, amennyivel rendelkezünk belőlük (vagyis összesen 5, 20, 45, 80 és 125 pontot). Mondani sem kell, ha ezeknek a városoknak már a felét mi uraljuk, az nagyon komoly előnyt jelent. Az első pár kör ezért mindig azzal telik, hogy a játékosok űzött teve módjára megrohanják ezeket a mezőket.

A Whims of the Sultan nagyon jól passzol a Five Tribes világába. A küldetéskártyák kellemes változatosságot visznek a játékmenetbe, a nagyvárosok pedig fokozzák a feszültséget. Aki esetleg kényelmetlenül érezte magát az alapjáték elején, mert nem tudta, merre induljon, annak a WotS kitűnő választás lehet, mert kicsit jobban irányítja a játékot.

Thieves of Naqala

Rablók érkeztek Naqala birodalmába, kisdobozos kiegészítőkben elrejtőzve. Szerencsére nem negyvenen vannak, hanem csupán hatan. A hatalmuk viszont olyan nagy, hogy az emberek kénytelenek egy dzsinnt segítségül hívni, hogy megvédjék magukat.

A ToN söralátét méretű kiegészítő és hat tolvajkártyát rejt magában. Őket a dzsinnekkel megegyező módon szerezhetjük meg, viszont jól belerúgnak a játék szellemiségébe. Saját magunk erősítése helyett a tolvajok kimondottan azért vannak, hogy ártsunk velük a többieknek. Tevéket, pálmafákat, oázisokat, árucikkeket (vagyis úgy nagyjából mindent) dobathatunk el a többi játékossal, amik közül ráadásul egyet rendre meg is tarthatunk. Akár meccsfordító is lehet egy tolvaj használata, védekezni ellenük pedig csak azzal az egy szem dzsinnel lehet, aki velük érkezik a kiegészítőben.

Madjaar.., madjaar... magyar? Vajon ezt is lecserélik majd, mint a rabszolgákat?

Ennek ellenére ketten nincs igazán értelme bevenni őket a buliba. Mi, amikor ketten játszottunk, soha nem vettünk tolvajt. Elvégre az nem akkora változás, hogy egy teve kikerül a játékból vagy, hogy elemelhetünk egy árucikket. Az viszont, hogy rögtön három mező szabadul fel (négy játékos esetén) vagy hat dologból válogathatunk, már teljesen más helyzet...

Kombinálni szabadon lehet mindkét nagytestvérével, bár ha a kézművesek mellé tesszük őket, egyes játékosok igazság(talanság) érzete még jobban sérülhet a megnövelt véletlenfaktor és a direkt kiszúrások miatt.

Az összes együtt

Ez az, ami nem igazán fog menni. Ha most lenne itt mellettem egy nyitott közhelyszótár, akkor olyanokat írnék ide, hogy "a kevesebb néha több" meg "aki sokat markol, keveset fog". Félreértés ne essék, technikailag kombinálható az összes kiegészítő és szórakoztató is lesz a végeredmény, de nem fog olyan teljes élményt adni, mint azt várnánk.

A két kiegészítő összes lapkája gigantikus, hatszor hetes táblát eredményez, rengeteg lehetőséggel. Ez a rengeteg lehetőség lesz viszont az, ami végül elrontja az összképet. Túl sok minden van szétszórva túl sok felé. Egy ekkora terepen elveszik a Whims of the Sultan tervezhetősége és erősödik az Artisans véletlenfaktora (a tolvajok nem zavarnak sok vizet, de ez nem is nagy baj). Könnyebben alakulnak ki elszigetelt "gócok". Az óriási tábla miatt nem lehet annyira előre tervezni, mert még két fővel is hamar felborulhat minden. 

Így is alakulhatnak ki érdekes szituációk, de a végeredmény egyszerűen túl soknak fog érződni.

Konklúzió

Szerezzétek be az alapjátékot, mindkét kiegészítővel, mert mindegyik nagyszerű élményt nyújt! Viszont egyszerre csak az egyikkel játsszatok - hangulattól függően!