A sötét tekintetű nekromanta ökölbe szorítja bal kezét, befejezve ezzel szentségtelen varázslatát. A föld megremeg, ahogy az eddig élettelenül fekvő sárkány súlyos teste oldalra gördül, majd talpra ugrik. Az élőhalott lény néhány szárnycsapással a levegőbe emelkedik, majd szájából sötét tüzet fúj a... rodoszi kolosszusra?

Elég érdekesre sikerült a Res Arcana világa. A törpe tárnáktól a sárkányfészken át a kísértet járta hajóig mindent beledobáltak, de a fantasy klisék mellett helyet kapott a hét világcsoda is. A történet a szokásos varázslópárbajos buli, azzal a különbséggel, hogy itt nem egymást ölik mágusaink, hanem esszenciákat halmoznak fel, hogy az azokból kinyert arannyal világcsodákat és hatalommal bíró helyeket vásárolhassanak.

 A "hatalommal bíró hely" kifejezés szerintem irtó hülyén hangzik, ráadásul nehezen foglalható mondatba, ezért én mostantól a rövidebb és praktikusabb "erőhelynek" fogom nevezni őket.

A Res Arcanáról akkor hallottam először, amikor hatalmas lendülettel indult meg a BGG-n fölfelé. A hírt nem sokkal később követte a magyar verzió bejelentése. Ekkor kezdtem el jobban utánanézni a játéknak és a leírások alapján nagyon megtetszett. Amikor többen is úgy nevezték, mint az Évszakok szellemi utódja, akkor már tudtam, hogy be kell szereznem - és írnom kell róla.

Az alkímia alapjai

Minden játékos véletlenszerűen húz vagy draftol magának nyolc ereklye kártyát, ezek alkotják majd a pakliját. A nyolc lap mellé még választanunk kell magunknak a tíz mágus közül egyet, valamint egy kezdő varázstárgyat. A mágusok egy végig aktív egyedi képességgel rendelkeznek, a tárgyak pedig valamilyen bónuszt adnak majd és folyamatosan cserélődnek játék közben. Ezen kívül mindenki kap egyet az öt esszenciából: nyugalom, hév, élet, halál és arany. Ezek lesznek majd az erőforrásaink, amikkel a lapjainkért fizethetünk.

A forduló a begyűjtéssel kezdődik. Ilyenkor minden játékos szépen leszüreteli az addig kijátszott kártyáiért járó esszenciát, valamint gyűjthet jelzőket magukról a kártyákról is. Ez utóbbi stratégiai fontosságú. Esszenciát kártyáról leszedni csak a forduló elején szabad és visszatenni is csak bizonyos képességek használatával lehet. Számos hatás viszont csak akkor játszható ki, ha magán a kártyán van elég esszencia, az erőhelyek pedig azok alapján számolhatják a győzelmi pontokat. Mérlegelni kell, hogy abban a körben feltétlenül szükség van-e arra  plusz erőforrásra, mert egy kártya feltöltése akár két-három fordulót is igénybe vehet.

A kártyákról is le lehet szedni az esszenciát, de nem mindig érdemes.

A begyűjtés után a játékosok felváltva játszhatnak ki lapokat vagy dobhatnak el kártyákat azért, hogy még több esszenciát gyűjtsenek be. Akciónak számít a kártyák képességeinek használata és a vásárlás is. Vásárolni a világcsodákból és az erőhelyek közül lehet. Ezek általában drágák, de a mezei ereklye lapokhoz képest sokkal erősebbek és még győzelmi pontot is termelnek.

Nem szabad azonban agyba-főbe felvásárolni mindent. Ha az új lap hatása nem passzol a mi lapjaink közé, akkor bizony semmire nem lesz jó, de elfecséreltünk egy csomó kört arra, hogy összegereblyézzük rá a lóvét.

Ha a játékos nem tud vagy nem akar több akciót végrehajtani, passzolnia kell. Az elsőként passzoló játékos kapja a kezdőjátékos jelölőt és vele együtt egy győzelmi pontot is. Fontos, hogy minden passzoló játékosnak le kell cserélnie a varázstárgyát egy másikra, ezzel is rotálva a lehetőségeket.

Minden fordulóban kötelező varázstárgyat cserélni.

Ha mindenki passzolt, vége a fordulónak. Visszaforognak az elhasznált lapok és jön az új begyűjtés. A cél, hogy valamelyik forduló végén nekünk legyen tíz, vagy annál több győzelmi pontunk. Ennek a nagy része a világcsodákból, az erőhelyekből és néhány ereklyekártyából fog származni.

A kevesebb néha több

Hallom a kérdést, amit még az előző szakasz közben tettél föl magadnak: "nyolc?!?! Mégis hogy működhet úgy egy kártyás játék, hogy egy parti alatt egy játékos csak nyolc lapot lát?" A válasz az, hogy nagyon is jól. A kevés lap ugyanis nem jelent kevés lehetőséget. A képességeiken kívül fontos az is, hogy milyen sorrendben játsszuk ki őket.

...vagy, hogy kijátsszuk-e egyáltalán. Még ebből a röhejesen kevésnek tűnő nyolc lapból sem fog minden az asztalra kerülni. Még a szabály is fölhívja a figyelmet arra, hogy ne próbáljunk meg mindent kijátszani, inkább dobáljunk el lapokat esszenciáért.

Vannak olyan játékok, ahol szórni kell az erőforrást és mindent föl kell vásárolni a többiek elől, amint csak lehet. A Res Arcana nem ilyen játék. Semelyik lap nem olyan drága, hogy különösebben meg kelljen szenvedni a megszerzéséért, de közben ügyelni kell a hatodik erőforrásra is: az időre. Figyelni kell, hogy az új erőhely vagy világcsoda fog-e annyi győzelmi pontot hozni, hogy érdemes a megszerzésére időt áldozni. Ha nem, akkor inkább mással kell tölteni az időt, mert az a tíz pontos győzelmi limit hajlamos nagyon hamar megtelni. Hasonlóképp, egyáltalán nem jó ötlet minden körben minden lap hatását elpuffogtatni. Az első passzoló ugye először választhat magának új varázstárgyat és egy győzelmi ponttal lesz gazdagabb -  ez kulcsfontosságú egy olyan játékban, ahol a legtöbb lap nem ér egy-két pontnál többet.

Manamenedzsment

Bár a doboz hátulján lévő pár mondatos hangulatkeltő szövegből azt is hihetnénk, hogy itt a varázslók majd jól egymásnak eresztik az idézett lényeiket, vagy villámokkal pörkölnek oda egymásnak. Bár van erre is lehetőség, a Res Arcana nem erről szól. Meghalni vagy megsérülni nem lehet. A támadó lapok a másik erőforrás készletét csapolják meg, vagyis valójában a fejlődését hátráltatják. Olyannyira nem a harcon van a hangsúly, hogy a legtöbb támadó lap magában foglal egy lehetőséget, amivel az ellenfelek semlegesíthetik a hatását - és ha ez nem sikerülne, még mindig ott vannak a különböző védekező lapok is.

Nálunk a hadakozás ritkán jelent meg. Ez azért is lehet, mert mire sikerült olyan helyzetbe kerülni, hogy legyen idő támadni, addigra az ellenfél már vagy (teljesen öntudatlanul, amolyan "melléktermékként") kiépített egy komplett védelmi rendszert vagy annyi esszenciát halmozott fel, hogy pár darab elvesztése nem zavart volna sok vizet. Itt is igaz, hogy a sok támadás helyett inkább egy-egy jókor bevitt ütés a célra vezető.

A Res Arcana egyébként sem csatázós játék, hanem erőforrás menedzsment. A legtöbb lappal átalakíthatunk dolgokat (elvégre alkímiáról van szó, vagy mi) vagy termelhetünk még esszenciát. Ez az a típusú játék, ahol szép hosszú vonatokat indítunk egy élet tokenből, amit aztán becserélünk két hévre, hogy azokat egy arannyá olvasszuk össze, amiből végül vehetünk egy olyan lapot, ami minden körben eggyel több élet tokent ad.

Ikonográfia

A Res Arcana megpróbálta megkönnyíteni a kiadók dolgát azzal, hogy a lapokon szöveges leírás helyett egy ikonrendszert használ a képességek leírására. Ezzel sokkal egyszerűbb lesz lefordítani a játékot más nyelvekre. Én kifejezetten szeretek "hieroglifákat" fejteni, ha azokat következetesen alkalmazták. Itt úgy érzem, hogy a tervezőknek annak ellenére sikerült a padlóra esni, hogy nem a két szék között keresték a helyet.

A lapokon azt ikonok mellett ugyanis meg-megjelennek a szavak is, de egyáltalán nem következetesen. Például a szabályból világosan kiderül, hogy a téglalapra lefelé mutató nyíl azt jelenti, hogy "erre a kártyára". Mégis odaírták elé majdnem minden lapon betűvel is, hogy "erre". Akkor mire való az ikon? A "védelem" és a "húzz egy lapot" kifejezések is betűvel szerepelnek a kártyákon, pedig ezeket is lehetett volna egyértelmű ikonokkal helyettesíteni.

Szerencsére ez nem annyira zavaró. Mi a második játéknál már nem is figyeltük a magyarázó lapokat és csak a hírhedt Gépembernél kellett belenéznünk a szószedetbe. Egy kezdő játékost viszont elriaszthatnak a piktogramok.

Te meg tudod fejteni, hogy mit csinálhat a Gépember?

Mage Guild level 5

A Res Arcana szerintem ketten a legjobb, de nem veszít az értékéből akkor sem, ha többen játsszák. Mivel minden támadó lap minden ellenfélre hat, ezért nem fordulhat elő olyan, hogy valakit kipécéznek a többiek és egyszerre rászállnak. Nyilván ilyen esetben a holtidő kicsit megnyúlik és a tempó is feszesebb lesz, hiszen többen vagyunk ugyanannyi varázstárgyra és erőhelyre. 

A dobozon látszik, hogy úgy alakították ki, hogy bőven legyen benne hely egy, de inkább két kiegészítőnek, akár kártyavédőben is. A praktikus esszenciatartónak köszönhetően viszonylag kis helyet foglal el a játék. Szűkösen akár utazásra is alkalmas lehet.

Bőven jut hely mindennek, még védőzve is.

Régóta vártam már még egy olyan játékot, mint az Évszakok. Ami nem azzal akar összetetté válni, hogy két és fél órán keresztül húzódik, és úgy lesz változatos, hogy nem terveztek hozzá háromszáz, teljesen érdektelen lapot. Nem kell óráig kotlani egy döntésen és ha a szerencse egy katasztrofális leosztást hozott volna össze (ami egyébként nagyon ritka), akkor bőven belefér még legalább egy visszavágó.