Amikor harcolhatunk zombik ellen vagy egész birodalmakat húzhatunk fel, mégis hogy a fenébe tudja megragadni az emberek figyelmét egy olyan játék, amiben madarakat kell megfigyelni? Márpedig megragadta, mert a Fesztáv már az előrendelési szakaszban elfogyott, nem is egyszer. Szóval vagy a játéknak kell tudnia valamit vagy a marketingesének.

Én nem hiszem, hogy a Fesztáv sikere csak egy reklámfogásnak köszönhető. Ha katasztrofális lenne, akkor pont a népszerűsége miatt gyorsan híre menne, és senki nem lenne rá kíváncsi a sokadik előrendelői körben. A Fesztáv viszont itthon és külföldön is fogy, és közben nincsenek tele az adok-veszek csoportok a vásárlást megbánó, használt példányt kínáló emberekkel.

Tollazat

A népszerűség egyik oka pontosan az lehet, amit már az első mondatban is fölvezettem. A sok harc meg birodalomépítés mellett egy ilyen hétköznapi és békés téma igazán egyedinek számít. Maga a játékmenet is ehhez passzol: csendben építkezünk egymás mellett, közben pedig hallgatjuk a madárcsicsergést a fák között.

Látványra teljesen rendben van. A kártyákon a Búvár zsebkönyveket idéző rajzok szerepelnek, egyszerű ikonográfiával és egy-egy érdekességgel az adott fajról. A madáretető alakú kockatoronynak különösebb szerepe nincsen, de sokat dob az élményen, hogy nem csak simán az asztalra szórjuk a kockákat.

Az egyetlen dolog, amivel nem tudtam megbarátkozni, az a műanyag madárkínálat doboz volt. A lapok csak szűkösen férnek el benne (védőzve meg pláne) és az egésznek van egy olyan kilencvenes éveket idéző gagyiműanyag hatása. Ráadásul több helyet is foglal a dobozban, mint ha a kártyák csak magukban állnának. Ha nem erőltetik annyira ezt a műanyag vackot, talán elférne minden rendesen a dobozban és nem lett volna szükség tárolási útmutatóra az oldalán.

Ami igazán dicséretes a Fesztávban, az a tudományos igényesség, amivel a kártyákat megszerkesztették. Minden lapon szerepel a madár latin neve és a szárnyfesztávja. A legtöbb adat (élőhely, fészek típusa, rakott tojások száma) annyira pontos, amennyire csak a játék megengedi. Sajnos, ez a tudományos igényesség a fordítások áldozatául esett. Több olyan egyéni cél van ugyanis, ami a madarak nevére összpontosít: "gyűjts olyan madarakat, aminek szín van a nevében", "legyen minél több olyan kártyád, aminek személynév van a nevében", stb. Ezzel még nem is lenne baj, de ami magyarul kék búbosvöcsök, annak az angol neve nem biztos, hogy blue vöcsök with a búb lesz. Így, ha a a célkártyákat változatlanul hagyjuk, akkor az egyik máris erősebb lesz a többinél - hiszen eggyel több kártya nevében lesz szín a magyar fordításban. Ezért a fordítók kénytelenek voltak drasztikus eszközökhöz nyúlni és átírni a madárnevek több, mint harmadát, hogy megmaradjon a játékegyensúly. Sajnos így a Fesztáv nem használható oktatási segédanyagként ornitológia szakon. 

Ez nem a magyar kiadó és nem a fordítók hibája. Erre a tervezőnek kellett volna gondolnia, amikor megírta a célokat.

Begy, zúza

A Fesztáv pehelykönnyű (he-he), gyűjtögetős engine building játék, gyakorlatilag nulla konfrontációval. Négy fordulóból áll, melyek alatt rendre 8-7-6-5 akciót hajthatunk végre. Összesen négy akció közül választhatunk: madárkártyák felhúzása-, kijátszása, az ehhez szükséges élelem beszerzése és a tojásrakás. Minden akció egy élőhelyhez (erdő, mező, víz) kapcsolódik. Minél több madarat teszünk le egy adott helyszínre, annál jobban fejleszthetjük a hozzá tartozó akciót. Például, ha az erdőben több madarunk is fészkel, akkor az eleséggyűjtéssel már egy helyett több kaját is kivehetünk a madáretetőből.

Az akcióhelyek fejlesztése mellett a madarak egyedi képességeivel tudjuk a saját táblánkat fejleszteni. A legtöbb madár rendelkezik valamilyen hatással, ami akkor aktiválódik, amikor az élőhelyéhez tartozó akciót használjuk. Így, amikor mondjuk tojást raknánk, akkor nemcsak, hogy több tojglit zsebelhetünk be, de lehet, hogy a mezőre kijátszott nádiposzáta még élelmet is hoz nekünk. A képességek kombinálása adja meg a játék igazi ízét és ezekkel lehet igazán sok pontot termelni a forduló végi célok teljesítéséhez.

A fordulószámláló táblának két oldala van. Ez dönti el, hogy a barátságosabb vagy a kompetitívebb módot játsszuk éppen. Az előbbinél a forduló végén mindenki pontokat kap, akinek sikerült valamennyire teljesíteni a forduló végi célt. A másik játékmód esetében viszont a pontszámokat a helyezés függvényében osztjuk ki, így nem kizárt, hogy az ötödik játékos nullát fog írni. 

A fordulóvégi célok mellett pontot ér minden madárkártya, minden lerakott tojás és a madarakon felhalmozott élelem. Ezeken kívül pontok járnak még a bónuszkártyákon szereplő egyéni célokért, amik minden esetben valamilyen madártípus gyűjtését írják elő. 

Sajnos ezekre van a legkevesebb ráhatásunk. Vagy sikerül olyan kártyákat behúzni, ami célunkhoz kell, vagy nem. Volt olyan játékalkalom, ahol a különböző madarakkal hét bónuszkártyát is fel tudtam húzni (az alap egy helyett), de mégis csak három pontot sikerült összehoznom belőlük.

Csűd, csőr

Ezzel is érkeztünk a Fesztávnak ahhoz a pontjához, ami miatt a gamerek egy része kifejezetten gyűlöli ezt a játékot. Ez pedig a nagy arányú szerencsefaktor. Csak az alapjátékban százhetven kártya van. Lehet, hogy ennek a százhetven lapnak a húsz vagy harminc százaléka megfelelő lenne nekünk, de semmilyen garancia nincs rá, hogy ez a húsz-harminc százalék nem a pakli alján gubbaszt egész játék alatt. A kártyák képességeire is igaz, hogy jó kombókat lehet velük kiépíteni, de ehhez ki is kell húzni őket a pakliból.

...de ettől még nem lesz a játék feltétlenül rossz. Bár tény, hogy sokszor dönt a pakli szeszélye egy-egy pont sorsáról, sosem leszünk tehetetlenek. Mindig lesz mit csinálni - ha mást nem hát random madarakkal megszórni a táblát - csak a legfeljebb nem fog olyan sok pontot hozni. 

Valószínűleg ezért is tud sikeres lenni a Fesztáv. A szabályok és a pontozás elsajátítása után ugyanis végtelenül egyszerű: négy akció közül kell csak választani és ha csak véletlenszerűen dobáljuk a lapokat meg a tojásokat, akkor is történik előbb-utóbb valami hasznos. Ahogy a legtöbb engine building játékban, itt is jó nézni, ahogy felépül a kis madárbirodalmunk. Igaz, hogy folyamatosan csökkenni fog az akcióink szám a a játék vége felé, de ugyanakkor egy akció több mindenre is jó lesz. Először mindenki gépiesen begyűjti majd a kaját és felhúzza a lapokat, de ahogy kikerülnek az első szárnyasok, megjelennek majd a fejekben a rövidebb-hosszabb távú tervek is.

Hogy ezek után kinek lehetne ajánlani a Fesztávot? Keményvonalas gamereknek semmiképpen. Ahhoz túl kevés benne a kontroll, hogy hosszútávú stratégiákat lehessen benne alkotni. Inkább az egy-kétlapos szinergiák játéka ez. Néhány parti után mindenkinek le fog esni, hogy a Fesztáv hangulatjáték, ahol nem az a legfontosabb, hogy ki a győztes, hanem, hogy ki verbuválta össze a legszínesebb madársereget.