Hétvégén volt a Társasjátékok Ünnepe, ahol a rengeteg kipróbálható játéktól elszakadva (dicsérem az eszemet, hogy nem vittem magammal készpénzt, most fizetésnapig száraz kenyeret kéne ennem) beültem egy kerekasztal beszélgetésre, ami a "Magyar játékkiadás jelene és jövője" címet kapta. A meglepően őszinte beszélgetésen elhangzott pár utalás arra, hogy mikor lesz egy magyar fejlesztésű, Magyarországról induló játék igazán sikeres világszinten.

Valószínűleg soha.

Hogy megértsük miért, ahhoz először is nézzük a számokat. Ahhoz, hogy egy gyár egyáltalán szóba álljon veled, legalább 3-5000 darabot kell rendelned egy játékból. Ez már önmagában is sokmilliós tétel, de korántsem az egyetlen. Ha csak nem vagy polihisztor, akkor fizetned kell grafikusoknak, fordítóknak (ha külföldre is szánod a játékot) és meg kell oldanod a logisztikát is. Ez akkora költséget jelent, amit egy átlagos magyar ember, vagy család képtelen lenne kigazdálkodni. Ezért kénytelen leszel egy kiadó segítségét kérni.

Igen ám, de a fenti számok a kiadóra is vonatkoznak, és hiába lett lényegesen olcsóbb egy játék legyártása a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz képest, a sokmilliót nekik így is ki kell fizetni. Egy kiadó - bármennyire is elhivatott játékosok dolgoznak ott - profitorientált cég, ezért olyan játékokat kell kiadnia, aminek megtérül az ára. Mivel egy magyar kiadó 10-20 címet ad ki évente, nagyon meg kell válogatnia, hogy mibe öli a pénzét. 

Sajnos az, hogy a játék jó, önmagában nem elég, mert - ahogy Gyöngyösi Gábor, a Piatnik ügyvezető igazgatója fogalmazott - túl sok jó játék van. Tehát ahhoz, egy játékot kiadjanak, kell pénz (ha saját erőből szeretnéd kiadni) vagy olyan hihetetlenül jó ötlet, ami garantálja azt, hogy egy éven belül 3-5000 példányban el fog kelni Magyarországon egy játék...

...társasjáték szakboltokban. 

Merthogy a hipermarketek nem fognak hozzásegíteni ahhoz, hogy a játékod népszerűbb legyen. Az ő érdekük az, hogy a tévében nyomott gagyi figurák, illetve olcsó Ki Nevet a Végén-klónok lepjék el a polcokat, mert azokat viszik. Senki nem fog karácsonyra stratégiai játékot ajándékozni valakinek, mert könnyen lehet, hogy mellélő vele. Ezért inkább marad a biztos (és színvonaltalan) lehetőségeknél.

Tehát van egy olyan játékod, amit megéri itthon kiadni, mert tuti siker lesz és biztosan venni fogják az emberek, rárúgják az ajtót a játékboltokra, eltérítik az utánpótlást szállító teherautót, stb. Sajnos ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a játék kijusson külföldre. Ahhoz egy külföldi kiadónak érdeklődnie kell a játék iránt és neki is végig kell mennie a fent említett 3-5000 darabos, költséges procedúrán. Tehát neki is befektetnie kell. A költségeket esetleg csökkenthetné egy nemzetközi kiadás (tehát olyan, amiben már alapból több nyelven van játékszabály), de ehhez nemzetközi szintű összefogás kéne, ami egy-két kivételtől eltekintve (pl. Gigamic játékok) nem lehetséges. Persze az egész hercehurcát el lehet kerülni azzal, hogy a játék kiadását alapból külföldön kezdjük (pl. [redacted]) és esetleg behozzuk Magyarországra is, mivel (és ebben mindenki egyetértett) az itt élő párszáz gamer az egész világhoz viszonyítva kb. kerekítési hiba.

Azonban nem a pénz a legnagyobb visszatartó erő, ami miatt az igazán jó magyar ötletek nem tudnak betörni külföldre, hanem azok hiánya. Aczél Zoltán, a Gémklub igazgatója elmondta ugyanis, hogy a magyar fejlesztők nagy része akaratlanul is retro játékokat fejleszt. Olyanokat, amik tíz évvel ezelőtt év játéka lettek volna, ma viszont már elavultak. Ezt több külföldi kiadó is megerősítette már, hogy valamiért magyarokból most jönnek elő azok az ötletek, amik kint már rég lefutottak.

Nagyon nehéz helyzetben van tehát a magyar fejlesztő, ha itthon szeretne érvényesülni. Kell neki egyrészt tőke és/vagy zseniális ötlet (olyan, amit nem lőttek még el), reklámkampány és egy varázspálca, amivel feje tetejére fordítja a hazai mentalitást. Ugyanis az is tény (és szintén elhangzott a beszélgetésen), hogy a magyar ember jellemzően külföldi játékot vesz le először a polcról...