Vannak játékok, ami egyszerűen csak ütnek. Senki nem tudja, hogy miért, de nagyot szólnak, annak ellenére, hogy láthatóan nem évekig csiszolgatták őket, hanem egyetlen jókor kipattant ötlet manifesztációi. Ilyen például a Love Letter, aminek az újrakiadásaival lassan Dunát lehet rekeszteni. Ráadásul ezek nem különböző verziók, vagy kiegészítők, hanem ugyanannak a játéknak a más tematikájú újranyomásai. Igen, ugyanazt a játékot adják ki, csak más rajzokkal. Ráadásul nem is ötévente, hanem éves-féléves kihagyásokkal. Írt már szerelmeslevelet Batman, Bilbó, Finn és Jake (Adventure Time), de az Öt Gyűrű szamurájai is, készült Munchkines változat és számtalan deluxe kiadás. Pofátlan?
Az, de sikeres. Nyilván nem lehetne a közönség torkán lenyomni hat-hétszer ugyanazt, ha az alapötlet nem lenne jó. Az alapötlet viszont kiváló és ez meg is magyarázza a sikert. Idővel legalább olyan alapmű válhat majd belőle, mint most a Catan vagy a Bang.
Nem kell semmit túlbonyolítani: a Love Letter összesen tizenhat lapból áll, nyolcféle különböző kártya létezik és ebből maximum kettő lehet a kezedben. Az idő nagy részét tehát egy lappal ücsörögve töltöd és reménykedsz, hogy nem esel ki, amíg rád kerül a sor. Aztán húzol még egy lapot, a kettő közül eldöntöd, melyiket játszod ki, és már jön is a következő játékos. Jól érzed, nem kimondottan hosszú játékról van szó, egy kör legfeljebb öt percig tart, ezért ajánlatos több fordulót tartani. De ez általában magától értetődő lesz.
Oké, de mik is a kártyák képességei, amik ennyire megdobják a játékot? Nos, a legtöbbjük valamilyen módon eldobatja egy másik játékos kártyáját, ezzel kiejtve őt, de ez feltételezi, hogy tudjuk (vagy legalábbis sejtjük) milyen lap van nála. A lapok képességei sorrendben, tematikától függetlenül:
- Az őr - Ha meg tudjuk nevezni egy másik játékos lapját, kiesett.
- A pap - Megnézhetjük egy másik játékos lapját.
- A báró - Kiejthetünk egy játékost, feltéve, ha a mi kártyánk száma magasabb (ezt titokban kell összehasonlítani)
- A cseléd - Egy körig védhetjük magunkat a többiektől.
- A herceg - Eldobathatunk valakivel egy kártyát és újat húzathatunk vele.
- A király - Kicserélhetjük a lapunkat valakivel.
- A grófnő - El kell dobnunk ezt a lapot, ha a kezünkben van az 5. vagy a 6. kártya.
- A hercegnő - Ha a legmagasabb lapot kijátsszuk, kiestünk.
Kezded már kapizsgálni? Nyolc lap van a játékban, de ez a nyolcféle képesség úgy van felépítve, hogy mindegyik kombinálható legyen (majdnem) mindegyikkel. A te dolgod, hogy a többiek reakciói és cselekedeti alapján kitaláld, milyen lap van náluk és ezt kihasználva támadj. Esetleg egy példát egy leosztásra?
- Az első játékos húz, majd eldobja a grófnő kártyát. Lehet, hogy nála van a herceg vagy a király?
- A harmadik játékos elmosolyodik, mert ő is sejti, hogy mi lehet az elsőnél és lélekben készül arra, hogy kiejtse. Erre a soron következő kijátszik rá egy báró lapot. Összehasonlítják a kezeiket és a harmadik játékos kiesett, mert az őr volt nála - ezzel akarta volna kiejteni az első játékost, mert sejtette, mi lehet a kezében.
- A negyedik játékos feltételezi, hogy a második embernél nagy értékű lap van (hiszen a bárót használta), ezért egy királlyal ellopja tőle. Vesztére, mert a másiknak egy cseléd volt kezében: mázlija volt csupán, azért tudta kiejteni a harmadik játékost.
- Ismét az első ember jön, aki úgy dönt, egy cseléddel megvédi magát.
- A második ember ismét szerencsés: fölhúz egy őrt és mivel tudja, milyen lapja van a negyedik embernek (hiszen ő adta oda neki), kiejti.
- Végül az első játékos kijátszik még egy báró lapot és immáron nyíltan összevetik a lapjaikat: az első játékosnál egy hercegnő volt, tehát már az elején blöffölt a grófnővel. Mivel övé a nagyobb lap, kiejti a második játékost és megnyeri a kört.
Egy kör tehát nem tart sokkal rövidebb ideig, mint leírni azt és nagyjából a tanulás is ugyanennyi időt vesz igénybe. Azok kedvéért, akiknek a memóriája kissé megkopott, minden lapra le van írva a képessége és pár összefoglaló kártya is jár a játék mellé.
Az eredmény? Hangos nevetés, fogcsikorgató taktikázás, blöffölés, hangos káromkodás és automatikus újraosztás. A Love Letter tényleg nagyot üt, szinte bárhol és bármikor játszható és elfér még a zsebedben is. Már csak a cthulhus verzió hiányzik belőle (vagy mondjuk egy magyar verzió...), hogy elérje a tökéletességet.
