A Rettegés Arkhamban utódja, a 2013-as Eldritch Horror. Minden szempontból szebb, több és nagyobb az elődjénél, mégis békésen tudnak egymás mellett létezni. Ugyancsak angolnyelvű, kooperatív, hosszú és történetorientált játékról van szó, Lovecraft világában.

A játék arról szól, hogy...áhh, kifogytam a kreativitásból, inkább idemásolom az Arkham vagy az Elder Sign idevágó részét: "Az Arkham Edritch Horror tehát azon kooperatív ameri tematikus játékok táborát erősíti, melyben a játékosok közösen harcolnak a világot elpusztítani kívánó lovecrafti szörny ellen. A rémség minden nappal egyre közelebb kerül az ébredéshez. Ha ez megtörtént, akkor marad még egy hajszálnyi remény arra, hogy ha elegendő kézigránátot tuszkolnak le a torkán, akkor az megfekszi a gyomrát és visszafekszik aludni, de rendszerint ilyenkor a játék vége a vereség. Sokkal jobb ötlet ezért megakadályozni az ébredést."

A különbség, hogy itt nem egy városban, hanem az egész világ körül játszódik a történet egy megsárgult térképen, kicsit amolyan indiana-jonesos hangulatot kölcsönözve a játéknak. Szigetről szigetre, illetve városról városra közlekedhetünk. Minden helyszínen másfajta jutalom jár a feladat teljesítéséért, amit az egyszerűség kedvéért a táblán is feltüntettek.

A cél itt főgonosztól függően három feladat megoldása a világ körül: szörnyek lecsapkodása, jelzők gyűjtése, stb. Ha nyomot szeretnénk gyűjteni, akkor mindig az adott istenséghez tartozó nyom pakliból kell húzni, ami mindig egy kicsit hozzá is tesz a történethez. Igen, minden istenségnek külön paklija van nyomokból, ami már önmagában garantálja a változatosságot.

A feladatokat rendszerint kockadobással kell megoldani. Az öt tulajdonságunk valamelyikével megegyező kockát kell elgurítani és minden ötös vagy hatos dobás sikert jelent. Ha nem sikerül időben megoldani a feladatokat és a vén felébred, akkor nem az elődhöz hasonló kilátástalan kockadobálás kezdődik, hanem meg kell oldani egy negyedik feladatot is. Persze ez sem lesz egyszerű.

Minden karakter rendelkezik egyedi képességgel és tulajdonságokkal, valamint egy szép hosszú előtörténet is tartozik hozzájuk. A karaterkártya hátán pedig egy egész oldalnyi szöveg foglalkozik azzal, hogy hogyan múlik ki, ha nullára csökkenne az épelméje vagy az állóképessége. Ez akkor lesz érdekes, amikor a karakter valami értékes tárggyal együtt hal meg és az új nyomozó nem szeretne lemondani róla, ezért elindulni kirámolni a hulláját. Halálnemtől függetlenül újabb próbát kell dobni, hogy megszerezhessük a régi cuccainkat. Zseniális!

A játék tehát továbbra is kockacsörgésből, mászkálásból és szörnycsépelésből áll. A siker kulcsa, hogy mindenki olyan feladatnak ugorjon neki, amit jó eséllyel meg tud oldani, mert értékes köröket (és épelme pontokat) lehet veszíteni a sorozatos kudarcokkal. Ha pedig nincs lehetőség hasznosnak lenni, akkor érdemes fejleszteni magunkat - később még jól jöhet az az extra kocka.

Az Eldritch tehát nagyobb, szebb, egyszerűbb és megengedőbb is, mint az Arkham Horror. Ha egyvalaki hibázik, az nem olyan nagy baj. Ha az egész parti hibázik, az okozhat gondot. Hasonlóképp, itt ha valaki el is szakad a fősodortól, akkor sem kell unatkoznia, szedegethet nyomokat, vagy tápolhatja önmagát (de előbb utóbb úgyis beleszalad valami szörnybe). Persze a játékosok dolga még most sem egyszerű. A kétségbeesés és lehetetlenség érzése itt is átjön, főleg, ha kezdő játékos az ember. Az első Arkham Nighton ha jól tudom, ötből legalább három parti az ősi vén gyomrában végezte.

Ha most kezdesz ismerkedni a cthulhus játékokkal, ideális választás lehet. Játszótársast biztosan találsz majd hozzá, hiszen tapasztalatból tudom: mindenki ezzel akar játszani!

Ha szeretnéd kipróbálni az Eldritch Horrort, vagy valamelyik kiegészítőjét, a 2016-os Arkham Night ideális választás lehet.