...nem számít, hogy felemésztem idegrendszerem tartalékát;
Pedig mi összeillünk, hisz olyanok vagyunk, mint két tojás...

Azt hiszem, az Alvin és a mókusok két - egyébként teljesen nem ideillő sora - remekül kifejezi a társasjátékosok és a figurafestés kapcsolatát. Tetszik, vagy sem, a játék és a festés elválaszthatatlanul összeforrott egymással, legfeljebb van, aki az egyiket nem űzi aktívan. Én, amikor először minifigurát vettem a kezembe, magától értetődőnek tartottam, hogy hamarosan a festékboltból hazaérve rávetem majd magam. Ez egyébként így is történt. 

Azóta Isrával túl vagyunk több, mint száz figurán, félszáz óak.rvaéletbemegintmegfolytaszeménél-en, számos új technikán és mindenféle csápos-, karmos-, fogas-, szőrös-, pikkelyes lény megfordult már a kezünk alatt. 

Közben olvasgatom a társasos és festős fórumokat és azt veszem észre, hogy egyesek tragikusan félreértelmezik ezt a műfajt. Szeretnék ezért rávilágítani pár tévhitre, amit ha nem is mond ki mindenki nyíltan, gyakran érezni a sorok között megbúvó feltételezést.

1. Festeni kell - Nem kell. Bármelyik figurás játék tökéletes élményt ad fröccsöntöttszürkén (pirosan, zölden, kéken) is. Nem hallottam még olyan játékról, ami csak akkor lett volna játszható, ha előtte valaki kifesti. Ragasztani kellhet, de az öt percnél többet ritkán vesz igénybe és nem is igényelt sem kreativitást, sem kézügyességet. Azt, hogy kinek mi a hobbija, mindenki maga dönti el. Az viszont igaz, hogy egy kifestett készlet összehasonlíthatatlanul jobb élményt ad játék közben.

2. A festés drága és időigényes hobbi - Ha az ember nem szórja el mindenre a pénzt ész nélkül, szinte bárkinek a költségvetésébe beleférhet egy alapszintű festőkészlet. Legfeljebb a washok és effektfestékek kimaradnak és a tégelyre nem lesz ráírva, hogy Citadell. Szerintem a hobbi szó már alapból magában hordozza valahol, hogy te időt (és pénzt) szánsz valamire, ami neked örömet okoz. Egyébként az autótuning nagyságrendekkel drágább.

3. A festéshez veleszületett tehetség kell - Ez inkább világnézeti kérdés. Az én világnézetem szerint ez (meg úgy a tehetség fogalma általában) marhaság. Mindenki festhet fantasztikus figurákat, csak belefektetett munka kérdése az egész. Ahogyan a figurafestő tanárom fogalmazott: nem ügyesség kell hozzá, hanem türelem.

4. Aki sokat fest, az egyedülálló, gyerektelen, nincs családja, sem barátai - Vagy csak másokkal ellentétben képes beosztani az idejét (esetleg napi 3 óránál kevesebbet tölt ugyanannak a Facebook feednek a scrollozásával).

5. Aki fest, az csak azért vesz meg egy játékot, hogy kifesthesse figurákat - Biztosan van ilyen is, de nem jellemző. A festhető figurák jelenléte egy szempont a sok közül. Aki csak festeni akar, annak sok más alternatívája van (lásd pl. modellfestés) és még ár-érték arányban is jobban kijön.

6. A festéshez sok technikát meg kell tanulni - Ami azt illeti, ha minden figurádat ugyanazzal a nyolc színnel fested ki, már akkor is jól fognak kinézni. Ha azt szeretnéd, hogy igazán jól nézzenek ki, akkor érdemes még legalább két technikát (wash, drybrush) megtanulni hozzá, de ezek viszonylag hamar elsajátíthatók.

+1. A festés idegőrlő tevékenység - Meglepő, de nem! Azt elsimerem, néha megszívom a fogamat, amikor mellémegy egy kis festék, de soha nem voltam festés közben feszült vagy ideges. Az én tapasztalatom, hogy inkább egyfajta nyugalmi állapotba kerülök tőle, teljesen kikapcsol, ellazít. Egyébként próbáltál már egy egycenti magas koboldnak fogat festeni? Na akkor igazán rosszat tesz ha remegő kézzel és magas pulzussal állsz neki...