...és te tudnál egy kézzel Dark Soulsozni?
2016. május 30. írta: PixelDrake

...és te tudnál egy kézzel Dark Soulsozni?

Amíg nem próbálja ki az ember (és ha egy mód van rá, ne is próbálja), nem is gondol bele, hogy másokhoz képest mekkora "előnyt" vagy könnyebbséget jelent teljesen egészségesen élni. Ha valamilyen tartós fogyatékról van szó, mindenki csak a hétköznapi élet legáltalánosabb dolgaira gondol. Egy siket nehezebben kommunikál, egy vak ember nehezebben tájékozódik. Az, hogy az ilyesmi a hétköznapok legapróbb részleteire is kihat, már kevés emberhez jut el. 

Hogy ez miért tartozik ránk? Legközelebb, amikor egy hosszabb társasjáték partit csaptok, tedd zsebre a jobb kezedet és játssz végig így egy játékot.

Sikerült? Tanultál valamit belőle? Ugye, hogy a a két kezed közül a másikat nem csak papírnehezéknek használod? 

Ez csak egy példa volt. Gondolj a főzésre. A barkácsolásra. A gépelésre. A videójátékokra. Szerinted meddig jutnál a legtöbb játékban egy kézzel? Vagy mondjuk ha a bal kezedet csak ökölbe szorítva használhatnád? Most gondolatban biztos megpróbáltad. És eszedbe se jutottak olyan dolgok, mint a QTE, a célzás (még ha nem is tudatosul benned, nagyon sokat forgatod a kamerát manuálisan egy játékban, higgy nekem), vagy az egyszerűnek tűnő kétgombos gyorsmozdulatok.

Szerencsére, ha a fejlesztők hajlandóak csak egy kis munkát beletenni egy készülő játékba, máris sokkal több embernek tudják elérhetővé tenni azt. Az Uncharted 4 remek példája ennek. A készítők elmesélték, hogy egy félkarú játékossal egyeztetve mennyi könnyítést tettek a játékba, hogy mindenki számára élvezhető legyen.

A QTE-ket például úgy tervezték, hogy egy kézzel is lehessen teljesíteni őket. A fedezék mögül kilesve a kamera pásztázni kezd (ne feledd, valaki nem tudja egyszerre használni a karokat és a többi gombot) és ha kell, befogja az ellenfelet. Nyomkodás helyett nyomva tartásra is folyamatosan támad a karakter. Persze akinek nincs szüksége ilyesmire, az egyszerűen csak kikapcsolhatja őket.

Másik példa. A színtévesztők gyakran keverik a piros és zöld színeket. Ez még nyugodt körülmények között is gondot okozhat, hát még egy csata gépfegyverropogástól zajos forgatagában. Hogy hol szenved hátrányt itt egy színtévesztő? Képzeld el, ha a csapatokat pont a zöld és piros zászló különbözteti meg...

Szerencsére elterjedt dolog a játékokba colorblind módot építeni, amitől nem a színek válnak elsődleges megkülönböztetővé, hanem mondjuk szimbólumok. Nem kell itt semmi komplikáltra gondolni: a piros gyógyital piros gyógyital marad, csak bele lesz karcolva egy háromszög az üvegbe.

Társasjátékok esetében is látni ilyet szerencsére, bár azért még lenne mit fejlődni. Szívesen venném mondjuk, ha a különböző fa tárgyakat nem csak a színük különböztetné meg, hanem az alakjuk is (tehát az első játékos piros hengerekkel játszik, a második kék kockákkal, stb). Ugyanez igaz lehet a tokenekre is. Egy kis eltérő grafika vagy betűtípus sokat segíthet. De lehet úgy is tervezni a táblát, hogy az összetartozó akciók közel kerüljenek egymáshoz. Vagy úgy kidolgozni a játékot, hogy vakok számára is játszható legyen.

Egyébként ez nem csak társadalmi érzékenység kérdése. Ez simán üzleti döntés is (lehet). Több ember számára elérhető egy játék => több potenciális vásárló. Sőt, mivel a játékok többsége még nem figyel az ilyesmire, egy ilyen játék lehet az egyik a nagyon kevés alternatívából, ami elérhető. Mindenkinek megéri.

Viszont biztos rengeteg dolog van, ami nem jut a fejlesztők eszébe. Ti mit gondoltok, milyen kisegítő lehetőségeket lehetne még építeni egy videó-, vagy társasjátékba?

A bejegyzés trackback címe:

https://ludens.blog.hu/api/trackback/id/tr468738584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása