A statisztikák szerint egy Spiel des Jahres győzelem akár félmillióig is röpítheti egy társasjáték eladott példányszámát. Feltéve, hogy a kiadó képes idejében lereagálni a helyzetet. A Die Quacksalber von Quedlinburg ugyanis hiába vitte el az év összetett játékának járó fekete plecsnit, senki nem volt rá kíváncsi német nyelven. Ezen a kimondhatatlan címe és a viszonylagos nyelvfüggősége sajnos nem sokat javított. Még a külföldi gémer oldalak is csak sufnifordításokkal tudták kipróbálni a játékot mostanáig.

Szerencsére a magyar verzió a ComPaYa jóvoltából nagyjából az angollal együtt került fel a polcokra. Miközben a magyar válzotatot teszteltem, volt lehetőségem pár szót is váltani velük a kiadásról.

„A kuruzslók ’életútjába’ viszonylag hamar bekapcsolódtunk.” – mesélte Paya – „A Schmidt rendszeres játéktesztelői napján mutatták be, próbálhattuk ki, már akkor megtetszett. Terveztük a kiadását, az időzítés volt kérdéses. A díj megnyerése viszont eldöntötte, hogy már az idei karácsonyra szeretnénk, ha elkészülne.”

„Igazából az időtényező mindig problémás” – folytatta Paya, amikor a kiadás nehézségeiről kérdeztem – „sokkal kevesebb idő van rá, mint ami a nyugodt munkához elegendő lenne. A kuruzslók esetén (mint a legtöbb társas kiadásunk esetén) játékos-fordítókat kérünk fel hogy a fordítást megcsinálja. Ezzel próbáljuk  minimalizálni a fordítási hibákat.”

Lócsont, sárkány pikkelye, éji konkoly gyökere...

Mindenki kap egy kavargó üstöt, és egy átlátszatlan zsákot, benne néhány összetevővel: varjúkoponya, lepkeszárny, galandféreg... és a különösen veszélyes fehér virág – ezeket színes korongok jelképezik. A többi összetevő és a hozzájuk tartozó képességek az asztal közepére kerülnek, innen lehet majd később vásárolni.

A főzet elkészítéséhez mindenki önállóan elkezdi az összetevőket kihúzni a zsákjából (természetesen vakon) és hozzáadni azokat az üsthöz. Minél nagyobb szám szerepel egy komponensen, annál több győzelmi pontot és pénzt fog érni a végeredmény. Bármikor meg lehet állni az összetevők pakolgatásával. Ez néha kifejezetten ajánlott, ugyanis, ha az üstbe került fehér virágok összértéke több hétnél, akkor az egész kutyulék a kuruzsló képébe robban. Ez nem jelent totális csődöt, de komoly hátrányokkal jár. 

Ha mindenki végzett a főzéssel vagy sikerült besokallni és felrobbanni, jöhet az értékelés. A legtöbb pontot érő kotyvalék tulajdonosa kap egy véletlen bónuszt (dobókockával kidobva), majd mindenki felírhatja magának a főzete győzelmi pont értékét és vásárolhat az érte járó pénzből. Itt jelenik meg a robbanás legnagyobb hátránya: aki túltolta a saját főzetét, az most kénytelen választani, hogy győzelmi pontot kér vagy vásárol – aki még idejében megállt, az megteheti mindkettőt.

A vásárlás a játék legfontosabb eleme. Minden komponensnek van valamilyen különleges hatása, ami az üstbe dobáskor vagy értékeléskor érvényesül. Rendszerint több pontot hoznak, megmentenek a robbanástól vagy több kontrollt adnak a zsákunk felett.

Nem, a „több kontrollt adnak a zsákunk felett” mondatrészt nem gondoltam teljesen át.

Képességekből meglepően sokféle van és meglepően jól passzolnak egymáshoz. Szép láncokat lehet alkotni, ha megtaláljuk köztük a szinergiát (és jól húzunk a zsákból). Összesen kilenc kör áll rendelkezésünkre fejleszteni az alapanyagtárunkat. A végén az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjtötte össze.

Egy forduló eredménye a jó alapanyagválasztás mellett a szerencsén is múlik, ezért építettek a játékba egy kompenzációs lehetőséget. A pontozótáblán patkányok szaladgálnak fel-alá és a farkuk néha belóg a számok közé. Mindenki főzete annyival sűrűbben indul (vagyis valamivel több pontot kap), ahány patkányfarok van közte és a győztes között. Ez bőven elég arra, hogy ne érezzék esélytelennek a későbbi fordulókat az esetleges lemaradók.

Bűvös erő, olthatatlan; Bugyborogjon a pokolban...

A Kuruzslók Quedlinburgban erősen szolitár. Annyira, hogy az összetevők kihúzkodásánál rendszerint komor koncentrációs csend telepedett a társaságra, amit csak néha tört meg egy levegőben elsuhanó „óbazmeg” – ami egyébként egész sok információt adott arról, hogy épp hol is járnak a többiek. Egymás jelenlétét akkor voltunk hajlandóak újra tudomásul venni, amikor mindenki végzett a saját körével és átléptünk az értékelős szakaszba. Itt is csak-egy két olyan képesség akad, aminek a hatása a többiek eredményétől függ. Úgyhogy aki sok interakcióra vágyik, annak nem a Kuruzslók lesz a kedvenc játéka.

Meg ugye a szerencsefaktor. Lehet folyamatosan optimalizálni a zsák tartalmát meg keresni az összetevők közötti kombinációs lehetőségeket, de a legtöbb mégis azon múlik, hogy az adott körben milyen sorrendben kerülnek ki a dogok a zacsiból. Matematikailag megvan rá az esély, hogy egy kivételével minden játékos csak fehér komponenseket húz ki és a köre elején besokall. Ahogy arra is, hogy a Sagradában kizárólag hatost dobjon mindenki. De egyiknek sem túl nagy a valószínűsége.

Ezért zajlik a játék kilenc fordulón keresztül. Kicsit meredek lenne azt állítani, hogy ha nyolcszor volt esélyed optimalizálni a lehetőségeidet, akkor az egyetlen dolog, ami a vereségedhez vezetett, az a többiek mázlija volt. Ettől függetlenül nem ajánlom a játékot azoknak, akik szeretnek kivétel nélkül mindent a kontrolljuk alatt tudni.

Észrevettétek egyébként, hogy általában azok húzzák rá minden játékra, hogy durván szerencsefüggő, akik sokszor kikapnak?

Gőte szeme, egy marok; Denevérszőr, gyíkfarok...

Akkor kiknek ajánlott a Kuruzslók? Leginkább azoknak, akiket nem zavar a fenti két jellemző és képesek mögötte meglátni az egyébként jó játékot. Akárcsak a deckbuilderek esetében, itt is jó érzés látni (bár ide adekvátabb az érezni szó), ahogy fejlődik a zsákunk. Ha összevetjük az utolsó körös teljesítményünket a legelsővel, látni fogjuk, hogy nem kizárólag azért jutottunk messzire, mert „hígabb” lett a készletünk. Ráadásul minden komponenshez négyféle képességet társíthatunk, így akár több százféle játékvariáció is kijöhet.

Bár a Kuruzslók Quedlinburgban az év összetett játéka díjat nyerte el, ezt érdemes a megfelelő helyen kezelni. A Spiel des Jahres célja ugyanis, hogy széles körben megismertesse a társasokat az emberekkel. Pontosan ezért az év játéka sosem bonyolultabb a családi kategóriánál, míg az év összetett játéka... nos az sem. Nem azt állítom, hogy minden díjazott gyerekjáték lenne (az egy külön kategória), de tudni kell, hogy a legbonyolultabb darab, ami itt valaha is terítékre kerül(t), az a Pandemic Legacy.

Az év összetett játéka tehát jóval kevésbé lett összetett, mint a sima év játéka (az Azul). Ennek ellenére tud szórakoztató és izgalmas is lenni, ha megfelelő közönséghez kerül. Családi játéknak, levezetésnek, könnyű szórakozásnak kiváló. Azt a negyvenöt percet a doboz hátulján meg nem kell komolyan venni...

Szeretnéd kipróbálni a Kuruzslókat? Mi sem egyszerűbb! Nyerd meg a Ludens év végi játékán és próbáljátok ki a szilveszteri bulin!

A teszpéldányt a ComPaYa biztosította a Ludensnek.