Uwe Rosenbergnek van valami fura vonzódása a területlefedéshez. A Patchwork után még próbálkozott a Feast for Odinban valami összetett mechanikával elfedni ezt, de aztán megbékélt önmagával. A vikinges tetris után jött a kertészkedős tetris, a másik kertészkedős tetris, végül pedig itt a Második esély, a rajzolgatós tetris.

Ha az volt az elképzelés, hogy addig fog előrukkolni újabb és újabb tetris-elemekkel működő, területlefedős játékokkal, amíg nem talál egy olyat, amit már nem lehet tovább egyszerűsíteni, akkor a Második eséllyel ez sikerült neki.

Roll&write játékhoz méltóan papír és íróeszköz fogad minket a doboztető alatt. Őket egyetlen (valójában kettő) pakli kártya kíséri. Kocka tehát nincs a játékban - emiatt a roll&write helyett helyénvalóbb lenne a draw&draw megnevezés, de ezen most nem akadunk fent.

Színezgetős tetris

Minden játékos kap egy papírt, rajta egy 9*9-es négyzetráccsal és húz magának egy kezdőkártyát. Az ezen szereplő geometriai alakzatot berajzolja a lapjára úgy, hogy az mindenképpen lefedje a papír közepét. Utána minden körben felfedünk 2-2 kártyát, amiken újabb alakzatok vannak. A játékosoknak ezek közül választaniuk kell egyet és azt is berajzolni a lapra.

Ha valaki nem tudja már hova beszorítani egyik alakzatot sem, akkor ő felhúzhat csak magának egy harmadik kártyát, ez a címben szereplő második esély. Ha ezt el tudja helyezni a rajzán, folytatódik a játék. Ha nem, akkor ő ezzel befejezte a játékot (tehát nem kiesett). Végül az nyer, akinek a legkevesebb fedetlen négyzet van az ábráján.

Csak a keresztet ne, csak a keresztet ne...

Elég rövid volt? A Második esély legnagyobb erénye a gyorsasága. Gyorsan megérthető és megszerethető és egy parti sem tart tovább pár percnél. Ennyi időre még ez az egyszerű szabály is fent tudja tartani az érdeklődést.

Interakció nincs a játékban, de a kártyák felhúzása közben kialakuló nem kevés feszültség mégis társalgásra készteti az embereket. Repkedtek az ób*zmegek, amikor valami bonyolult alakzat jelent meg és lehetett érezni a megkönnyebbülést, amikor egy megváltást jelentő egyes vagy kettes jött elő.

Érdekesség, hogy a játék címében szereplő második esély nagyon kis százalékban mentett meg a kieséstől. Olyan pedig, hogy kétszer is bejött volna (pedig elvileg bármennyiszer ismétlődhet), egyszer sem fordult elő.

A szóló mód sajnos itt nem túl izgalmas. Három meccset kell(ene) lejátszani úgy, hogy a végén tíznél kevesebb üres mezőnk maradjon összesen. Mivel nekem eddig egyszer sikerült egyetlen rajzon tíz alatt végezni, viszonylag hamar föladtam. Sajnos ebből a változatból pont az a rész hiányzik, ami többfős játék hangulatát megadja: nem tudunk közösen szurkolni a lapoknak és nem lehet kinek kétségbeesetten mutogatni a lehetetlen helyzetbe hozott rajzainkat.

Érdemes tehát minél több emberrel játszani, mivel a holtidő pontosan ugyan annyi egy és egymillió játékos esetén is (ceruzából viszont csak hat darab van a dobozban).

Bárhol, bárkivel

A társasjátékokon az életkor jelzőt általában lefelé szokták kerekíteni, most az az érzésem volt, hogy inkább fölé lőtték. A 8 pluszos besorolást hagyjátok figyelmen kívül és nyugodtan üljetek neki akár nagycsoportos ovisokkal is. Az egy levegővel elmondható szabály garantálja, hogy a doboz kibontása után három percen belül már játszani fogtok.

Ha megtetszett a Második esély, kövesd a blogbejegyzéseket ezen a héten, mert lehet, hogy megnyerheted...