Vannak, akik azt állítják, elég jó tanár lennék és ez különösen igaz a társasjátékokra. Ez a hiedelem egészen odáig fajult, hogy egyszer egy újonnan vásárolt játék szabálykönyvét odarakták elém, mondván, hogy gyorsabb lesz, ha előbb én tanulom meg a szabályokat és utána én magyarázom el nekik.

Alább megpróbálok néhány tanáccsal szolgálni, hogy mi a teendő, ha hasonló szituációba kerültök. Persze nyilván nem ez az egyetlen lehetséges út, a hevesebb vérmérsékletűek nyugodtan fejbeverhetik a többieket a táblával, ha ilyet kérnek tőlük, csak én így csinálom.

1. Kezdd a játék céljával! Sokkal könnyebb lesz átlátni az egész játékot, ha valaki már az elején tisztában van az alapokkal. Ha tudja valaki, hogy a játék célja tizenkét hatalomjelző összegyűjtése, rögtön egyértelművé válik, hogy miért kell támadni az ellenséges katonákat. Tényleg. Még akkor is, ha a kettő nem kapcsolódik szorosan egymáshoz, könnyebb lesz visszautalni és megvilágítani az összefüggéseket.
   
   
2. Haladj a nagyobbtól a kisebb felé! Általánosan igaz elv, hogy érdemes a legnagyobb, leggyakrabban előforduló, legáltalánosabb elemmel kezdeni, kvázi a játék vezérfonalával. Ez sokszor nem a játékos lehetséges lépéseit jelenti, hanem magát a játék mozgatórugóját. Pl. Elder Signban a feladatok megoldása. Munchkinban a harc. Doomban a lövöldözés. Miután elmagyaráztam ezeket, csak azután térek rá a fázisokra, akciókártyákra. Gondolj bele. Ha valaki érti a harcot Munchkinban, már érti a fél játékot. Onnantól sokkal könnyebb lesz elmagyarázni a lépéseket és a kivételeket.
   
   
3. Vázold a lehetőségeket, sorban! Aki háromnál több társasjáték szabálykönyvét olvasta, az bizonyára találkozott már ’A játék menete’ fejezetekkel. Elvileg ez lenne az a rész, ahol lépésről lépésre le van írva minden egyes cselekvés, amit a játékos végrehajthat a saját körében.
   
   Elvileg.
   
   Annak ellenére, hogy nagy divat a szabálykönyvekben minden hasznos információt az apróbetűs részekbe zsúfolni, a főszövegben viszont legalább ötször leírni, hogy „Ne feledd, a pap életereje kétszer akkora az első hat taktikai körben!”, neked nem kell követni ezt a gyakorlatot. Minden egyes fázison menjetek végig sorban, egyesével. Ha valamilyen cselekvésnek a lényege később derül majd ki, akkor utalj előre („A lerakott csapdának majd a támadás-fázisban lesz jelentősége, erről mindjárt.”), majd akkor térj ki rá részletesen, amikor annak eljön az ideje („Emlékszel még a második fázisban lerakott csapdákra? Na, azok ilyenkor aktiválódnak…”).
   
   
4. Hozz példákat! Példa, példa és még több példa. Lehetőleg mindent illusztrálj egy rövid példával, akkor is ha az neked egyértelmű („Minden harcos annyit lép, amennyi a sebesség értéke. A ninja például hatot, mert látod, ez a szám áll cipő ikon mellett.”). Hidd el, megéri azt a plusz tíz percet. Sokkal jobban átlátja majd a játékot az újonc és gyorsabban beletanul.
   Ha igazán szeretnéd a tanulási folyamatot minimalizálni, állíts össze egy rövid példajátékot. Nem kell itt semmi nagy dologra gondolni, csak a játékmenetet stilizáld mondjuk egy ellenféllel és két lappal. Munchkinban pl. előhúztam két szörnyet, két felszerelést és két különleges kártyát, majd ezekkel előadtam, hogy hogyan is néz ki egy rövid harc. Nem volt több kérdés.
   
   
5. Hagyj időt emészteni! Ha mindennel végeztél, hagyj a játékosodnak egy kis időt, hogy leülepedjen a tudása. Add oda neki a szabálykönyvet, hadd fussa át, nézzen át egy pár kártyát. Amíg ő emészt, addig te kikészítheted a figurákat, elrendezheted a táblát és kitöltheted az üdítőket. Amennyiben erre nincs idő, csak intézd úgy, hogy ne ő legyen az első a körben. Ha egyszerre kellene minden tanult szabályt alkalmaznia, túl hirtelen zúdulna rá minden. Amíg emészti a szabályokat, megtalálja magának az összefüggéseket, saját taktikát alakít ki és hamarabb lesz aktív részese a játéknak.

Folytatása következik van: Mi a teendő, ha nem akarsz szabályokat magyarázni és nem tudod fejbeverni a többieket egy táblával, avagy Hogyan NE magyarázz társasjátékot öt lépésben.