Szeretettel üdvözöl mindenkit a blog új posztsorozata, a Sárkánysor. Ebben a rovatban minden héten egy sárkány tematikájú játékot fogunk kielemezni. Legyen az euro vagy ameri, ha van benne sárkány, akkor itt a helye. 

Kicsit megkésett ez a poszt, gondolhatja az egyszeri olvasó, hiszen a játéknak már régóta a második része éli világát, annak minden kiegészítőjével együtt, míg a most tárgyalt első részt már csak azért veszik, hogy a benne lévő szörnyeket fölhasználják a második részhez. Igaz ugyan, hogy nem mai darabról van szó, de több okból is megérdemli, hogy ma itt legyen közöttünk. Egyrészt mert sárkányos, ez pedig itt a Sárkánysor. Másrészt az életkora mit sem von le az értékéből. Harmadrészt pedig ez volt az egyik olyan játék, ami miatt elhatároztam, hogy a videójátékok mellett a társasjátékokba is fektetek energiát, tovább növelve a kockafaktoromat (ennek a történetét majd egy érzelgősebb poszt tartalmazza, ha éppen olyan kedvem lesz).

Az Odalent (avagy eredeti címén Descent) a figurás játékok, azon belül is a kazamatás játékok táborát erősíti. A föld alatt kell majd tehát tevékenykednünk, kincseket rabolva és közben kardélre hányva minél több lényt, melyek közül az embermagas romláspók tekinthető a leginkább hétköznapinak. Több, mint tízféle hős közül választhatunk, mindegyik egyedi képességgel és természetesen egyedi figurával rendelkezik. 

A tábla játék közben folyamatosan épül, de nem véletlenszerűen, hanem a mesélők számára előre megírt kalandokat tartalmazó füzet szerint. Hasonlóképp, az összes szörny és kincs helye előre meg van határozva, a mesélő feladata csupán annyi, hogy ezeket a szörnyeket mozgassa, illetve a saját különleges kártyáit kihasználva minél jobban megnehezítse a játékosok dolgát.

A harcrendszer nagyon egyszerű, pár perc alatt megtanulható. Ami azt illeti, ennél jobb rendszert még nem láttam figurás szerepjáték-társashoz. Minden fegyver kártyája megmutatja, hogy hány kockával kell dobni, ha vele akarunk támadni. Ezt mi kiegészíthetjük még annyi kockával, amennyi a karakterünk kártyáján az adott típushoz tartozik (például egy harcos több bónuszt kap a kardra, de az íjakhoz már kevésbé ért). Az eldobott kockákról aztán egy pillanat alatt leolvasható, hogy talált-e a támadás, hogy milyen messze lőttünk, ha távolsági fegyverről volt szó, hogy mennyit sebeztünk, valamint, hogy aktiválódott-e a fegyverünk különleges képessége, ha volt neki. Ez egyszerre kicsit soknak tűnik annak, aki még nem ismeri a játékot, de valóban azonnal minden kiderül a kockákról a szimbólumoknak köszönhetően.

A verekedésen kívül a karakterek használhatnak tárgyakat, felfedezhetnek új részeket, valamint kiadhatnak pár különleges parancsot (célzás, készenlét, stb), amikkel a mesélő számításait húzhatják keresztül. A kalandmester eszköztára viszont ezzel szemben elég szegényes. Mozoghat a szörnyekkel, kijátszhat pár kártyát, számon tarthatja veszteségeket és ennyi.

Ezzel el is érkeztünk a játék legnagyobb (és majdnem az egyetlen) hibájához, miszerint túl könnyű dolga van a játékosoknak. Olyannyira, hogy nem ritka az egy-ütés-egy-szörny jelenség, ami bizonyos varázstárgyakkal csak tovább fokozódik. Ha elszalad velük a kincsesládás ló, a karakterek rekordsebességgel pucolhatják ki a szobákat, a mesélő pedig legfeljebb annyit tehet ellenük, hogy megidéz még két csontvázat, vagy beléjük sebez egyet mondjuk egy hirtelen jött földcsuszamlással. Egyik sem akkora fenyegetés, amit ne lehetne félvállról venni. 

A túlzottan könnyű játékmenetet szerencsére ellensúlyozzák a változatos szörnyek és a részben összefüggő - missziók, amik kellő narrációval szolgálnak ahhoz, hogy bele tudjuk magunkat élni a történetbe. 

Ami még nem tetszett, az a figurák minőségével szöges ellentétben álló illusztrációk színvonala. Nekem ezek túl elnagyoltak voltak, olyanok, mintha egy pár évtizeddel ezelőtti játékból kerültek volna ide. Szerencsére ez a második kiadással változott, de erről majd később.

Jó játék tehát az Odalent, még azt is megkockáztatom, hogy nagyon jó, főleg a saját stílusában. Ha valaki érdeklődik az ameritrash, amerikai stílusú dungeon crawler, vagy az összetett játékok világa felé, érdemes vele próbát tennie. Nekünk kiváló belépő játék volt, másnak is az lesz.