Reneszánszát éli a társasjáték, idén pedig még nagyobb előrelépésre lehet számítani - ó, szóval ezt te is tudtad?

Na és azt tudtad, hogy mibe ölték szívesebben az emberek a pénzüket 2015-ben?

Naná, hogy társasjátékba. Ha mindenki kedvenc pénzszivattyújára, a Kickstarterre tekintünk, akkor kiderül, hogy ráadásul nem is keveset: több, mint 88 millió dollárt (kb 25,5 milliárd forint) dobtak be az emberek a közösségi kasszába, hogy abból aztán társas szülessen. Ezzel szemben a videójátékokra csekély 46 millió dollárt (13,3 milliárd forintot nagyjából) áldoztak csak a lelkes támogatók.

Azt azért illik hozzátenni, hogy ennek a 88 milliónak közel a tíz százalékát adta a rekorder Exploding Kittens egymaga. De ha még ki is vesszük az EK-t a kalapból, mondván, hogy az nem játék (de!), hanem társadalmi jelenség, a különbség akkor is jelentős.

Ráadásul egy társasjátékos projekt eleve nagyobb eséllyel indul a statisztikák szerint: kb. háromszor annyi társasos projekt valósult meg tavaly, mint videójátékos, mindezt majdnem ugyanannyi ember támogatásából. 522.061 ember ruházott be asztali játékokra, elektronikusra 480.382 (tudom én, hogy negyvenkétezer ember bizonyos hazai települések lakosságának a sokszorosát teszik ki, de ekkora számoknál már nem jelent nagyságrendi különbséget).

A jelenséget sokféleképpen lehet megmagyarázni. Egyrészt ott van a játékosokban egyfajta megmagyarázhatatlan érzés, hogy egy társast már "nehéz elrontani". Rendszerint ott vannak a szabályok a letölthető extrák között és egy stretch goalként meghirdetett plusz funkció sem tudja taccsra vágni az egészet. Vagy ha mégis, akkor könnyen ki lehet hajítani dobozból. Egy videójáték kódját nehéz átírni, ha nem tetszik benne valamilyen feature...

Még az is közrejátszhat, hogy amíg egy videójáték elképzelhető, hogy nem-, vagy csak döcögve fut valaki gépén, addig egy társas és egy asztal között viszonylag nehezen lépnek fel kompatibilitási-, vagy hardver problémák - vagy ha igen, még mindig le lehet költözni a földre.

Ami engem illet, én úgy látom, hogy a lényeg társasjátékok fizikai valójában rejlik. Egy számítógépes játékhoz adott stretch goal mi lehet? Egy új pálya, új karakter. Több tartalom lesz a játékban, de mégsem kapja meg az ember a "több" érzést. Ugyanúgy lemezen vagy letöltőkód formájában érkezik a jutalom. Ezzel szemben a társasok a fizikai világban fejlődnek, látványos formában. Egy új figura, egy új térkép és lehet máris szép nagy dobozokat küldözgetni. Szívesen fizet az ember valami kézzelfoghatóért, na. Ráadásul a társasjáték viszonylag értékálló darab, ami a szoftverekről ritkán mondható el. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint a videójátékok körében manapság kötelező elemnek mondható gyűjtői kiadás megjelenése.

2015 egyébként is jelentős év volt a kickstarteres játékok körében. Állítólag dupla annyit költöttünk ott játékokra (bármilyenre), mint egy évvel korábban. És, hogy mit hoz a jövő? Az Exploding Kittens Facebook oldalán megjelent egy rejtélyes "get ready for round two" bejegyzés...