A Quadropolisra akkor figyeltem fel először, amikor kirobbant egy kisebb zendülés az interneten vele kapcsolatban. Állítólag a hozzá adott műanyag komponensek maguktól, minden külső behatás nélkül meg-, és szétrepednek egy idő után. Nem legacy játékról lévén szó ez bizony nagyon kellemetlen tud lenni, viszont szerencsére a kiadó Days of Wonder vállalja, hogy kicseréli a hibás komponenseket. De vajon érdemel-e több szót a Quadropolis az önmegsemmisítő mechanikáján kívül?

Igen.

Sim City 4000

A Quadropolis, melynek a magyar verziója is ugyanezt a címet viseli, városépítős, lapkarakosgatós játék. A cél, hogy négyszer négy kör alatt felépítsük a legszebb, leggazdaságosabb, legjobban működő várost és mindezt ellássuk energiával és lakosokkal, közben figyelve arra is, hogy az összetartozó épületek egymás közelébe kerüljenek. Bonyolultnak hangzik? Szerencsére nem az. A Quadropolis úgy tud összetett lenni, hogy közben nem veszíti el a könnyed, családi jellegét.

Magáról a mechanikáról többeknek is a Sim City sorozat jutott az eszébe, annak ellenére, hogy túl sok hasonlóságot nem mutat a két játék (a városépítést leszámítva).

Töréspont

Nem különösebben szép játék a Quadropolis. Az illusztrációkkal nincs ugyan baj, és az átláthatóságra sem lehet panasz. Még sincs semmi olyan grafikai eleme, ami kiemelné az átlagból. A park az park, a toronyház az toronyház, de jelen esetben nem is kell ennél több. Azt azért mindenképpen elismerésre méltónak tartom, hogy a négy játékos által használható összesen tizenhat építészlapkán mind különböző illusztrációk kaptak helyet (pedig az azonos rajzokkal sem lett volna semmi gond).

Amivel igazán nagyot domborít a játék a kicsomagolás után, az a parádés insert. Végre nem kell hét-nyolc zacskó ahhoz, hogy elrendezzem a komponenseket, mert mindennek megvan a maga helye. Figyeltek arra is, hogy külön helyet kapjanak a csak haladó módban használható lapkák, és minden szépen jelölve is van az inserten. Ráadásul, mivel kártyák nincsenek a játékban, nem kell az egészet az első rácsodálkozás után kihajítani a szemétbe a védők miatt.

Ja igen, a maguktól eltörő figurák. Bár az enyéim még egyben vannak, nem zárom ki a lehetőséget, hogy ők is hasonló sorsra jutnak később. A meeplek ebben a játékban sokkal ridegebbek, könnyebbek és sorjásabbak, mint máshol. Aki kézbe vesz egy műanyag kockát mondjuk a Conceptből és a Quadropolisból, rögtön érezni fogja a különbséget. Még kevésbé tapasztalt gamer kollégáim is elismerték, hogy ezekkel a meeplekkel "valami nincs rendben".

Városi gyerekek

Van tehát egy városunk, ahol legfeljebb négyszer négy épület fér el, négy építészünk (akik rendre az 1,2,3,4 számokat viselik) és egy ötször öt mezőből álló központi "épülettár", ahonnan majd vásárolhatunk.

Amikor rajtunk van a sor, a központi épülettár egyik sora mellé kell helyeznünk egy építészünket, a sorból pedig az annyiadik épületet vehetjük meg, amilyen számot az építészünk mutat. Az így megvásárolt lapkát végül a saját városunk annyiadik sorába vagy oszlopába helyezhetjük le, amilyen számot az építészünk mutat. Tehát ha például egy kettes számú építészt rakunk le a központi tábla mellé, akkor az adott sorból a második épületet vehetjük el és a saját városunk második sorába vagy oszlopába tehetjük le.

Igen, tehát arra is kell figyelned, hogy honnan veszel el valamit, mivel veszed azt el és hova rakod le valamint, hogy mit raksz mellé. Mint említettem, egyszerű a játék, de azért nem annyira, hogy ne kelljen benne gondolkodni.

A következő játékos ugyanígy tesz majd, de már annyi megkötéssel, hogy abból a sorból és oszlopból nem építhet, ahonnan mi tettük az előző körben. A városunkba lerakott lapkák lakosokat vagy energiát termelnek, melyeket arra kell majd használnunk, hogy ugyanezeknek az épületeknek a költségét kifizessük a játék végén. Ha ugyanis egy épületbe nem költözik be elég ember, vagy nem kap elég energiát, le kell rombolnunk, mielőtt pontokat kapnánk érte.

A Quadropolist tehát győzelmi pontra játsszák. Pontokat a telepített épületekért kaphatunk a játék végén (ha még állnak, lásd az előző előtti mondatot), valamint azért, ha jól rendeztük el az épületeket egymáshoz képest. Az alap (classic) játékban hatféle épület van, mindegyik másik mellett szeret létezni.

• A toronyház annál több pontot ér, minél minél magasabb.
• A park akkor ér pontot, ha toronyházak veszik körül.
• A bolt annál több pontot kap, minél több vásárló van benne.
• A kikötő akkor ér pontot, ha sok van belőle egymás mellett.
• A gyár akkor kap pontot, ha boltok és kikötők vannak mellette.
• A közigazgatási épület akkor ér pontot, ha egyenletesen elosztva van belőle több is a táblán.

Az épületek pontjait a negyedik forduló után számoljuk ki egy pontozófüzet segítségével, majd győztest hirdetünk.

Nem csak profiknak

A játék tartalmaz még egy profi módot is, aminek jellemzője, hogy semmivel sem bonyolultabb, mint a normál. Más rendszerben kell elvennünk az épületeket, melyekből kettővel több áll rendelkezésre (irodák és emlékművek) . Ami miatt mégis inkább csak második partira javasolt az expert mód használata, az büntetőpontok jelenléte. A játék itt ugyanis kemény mínuszokat szór ki, ha egy csillogó háborús emlékművet közvetlenül a fáradtolajgyár mellé telepítünk.

Szimpatikus módon egy mini kiegészítő is helyet kapott a dobozban, mely mind a klasszikus-, mind a profi módban használható. Itt parkok helyett játszótereket húzhatunk fel, amik egy picivel több odafigyelést igényelnek.

Köz-beszerzésre ajánlott

A Quadropolis nagyon jól egyensúlyoz a szolitárság és az egymással kitolás között, ahogy jól belövi az egyszerűség és a összetettség közötti kellemes középutat. Elég egyszerű ahhoz, hogy elsőre bele lehessen jönni, de elég összetett ahhoz, hogy sokadikra se legyen unalmas. A stratégák élvezni fogják majd a pontoptimalizást, az alkalmi játékosok pedig jól szórakoznak majd azon, hogy létező helységekhez hasonlítják a kész városokat (tapasztalatai szerint a nyerő kombináció mindig valahol Csepel és Miskolc keveréke lett).

Eddig kettő- és négy játékossal próbáltuk, lényeges különbséget nem tapasztalva. Teljesen nyelvfüggetlen, de a szabály magyar hozzá. Beszerezni ajánlott, kipróbálni kötelező.