Már jó ideje ül a Seasons második kiegészítője a polcunkon, valamiért egészen mostanáig mégsem sikerült rávennem magam, hogy ajánlót írjak róla. Jelen esetben a 'polcon ül' kifejezés nem is az igazi, sokkal helytállóbb az "állandóan ki-be rángatják a polcról, és jó ha éjszakánként egy kis nyugta van" mondat. Nem tagadom, az Évszakok a kedvenc társasjátékom. Napokban mérhető az a játékmennyiség, amit eddig beleöltünk és még mindig nem unjuk (valószínűleg nem is fogjuk). Minden egyes kiegészítő és promólap megvásárlása magától értetődő, amint tudomást szerzünk a létezéséről. Azt hiszem, ezt nevezik rajongásnak.
A Path of Destiny nem hoz semmilyen jelentős változást a játékmenetbe, egyszerűen csak új kártyákkal bővíti az eddigi kínálatot. Mind a grafikán, mind a lapok képességein meglátszik, hogy az alkotók itt már kénytelenek voltak más kártyajátékokhoz nyúlni inspirációért. Különösen igaz ez a Magma Core-ra, amiről valamiért ordít, hogy egy hosszú Magic: the Gathering parti után született meg az ötlete. Ez a kártya egyébként azon lapok táborát bővíti, melyek valamilyen módon az ellenfelünkre vannak hatással (pontosabban erre a lapra az ellenfelünk lehet hatással). Ebből a típusból egyébként jóval többet találunk ebben a kiegészítőben, nyilván azért, mert sokan kritizálták a játékot, hogy nincs elég interakció a felek között.
Ennek mostantól nincs alapja. Ellenfeleink taktikájának szétzúzására itt az Argosian Tangleweed, ami a másik fél egy famulusát iktatja ki a játékból, valamint az időzített bombaként működő Io's minion, melynek birtoklása gyakorlatilag vereséggel egyenlő, ha nem tudunk tőle hamar megszabadulni. Promó lapként (és csak az első kiadásba) bekerült egy rajongó által tervezett lap, Igramul, the Banisher (az a kis Halloween-tök fejű nyúl a karakterlapról), ami még azelőtt iktatja ki a többiek lapját, hogy azok játékba kerültek volna.
Szívatós lapokból tehát nincsen hiány, mostantól sosem lehetünk biztosak benne, hogy a kidolgozott taktikánkat nem húzza keresztül valami nem várt esemény a harmadik év végén. Kénytelenek leszünk tehát új megoldásokat kitalálni. Ami azonban valódi változást hoz még az alapjátékban kidolgozott stratégiákba is, az nem egy szívatós lap, hanem a régóta várt Dragonsoul, melynek segítségével visszaforgathatunk egy abban a körben már használt lapot. Mivel erre eddig egyáltalán nem volt mód, új lehetőségek egész tárháza nyílik meg, melyek közül a duplázott Puszító Kairn és a villámgyorsan feltöltött Falánk üst még csak ízelítő.
A többi új kártya általában a laphúzásba próbál belepiszkálni, illetve azokra koncentrál, akik gyorsan ellövik az összes hatalomkártyájukat a kör elején. Látszik, hogy a fejlesztők figyeltek a visszajelzésekre, de sajnos ezekből a lapokból túl kevés van, hogy egy-két nagyon specifikus stratégia kivételével érdemben használni lehessen őket.
Természetesen most is vannak enchantment kártyák, amik új játékmódokat hivatottak bevezetni. Ezek közül a legnépszerűbb és legjobban sikerült a Divine Destiny, ami a sorskocka megjelenését hozza magával. Ez a kocka úgy működik, mint bármelyik másik évszakkockánk, csak jóval gyengébb kivitelben. Tartalmaz viszont holdszimbólumokat, melyekkel a sorspontjaink számát növelhetjük. Akinek a játék végén a legtöbb sorspontja van, az húsz győzelmi ponttal gazdagodik, megéri tehát kockáztatni. Ez rögtön új taktikai elemet visz a játékba és még jobban előtérbe kerül az ellenfél taktikájának kikövetkeztetése. Nem mindegy ugyanis, hogy a sorspontok reményében mikor engedjük meg magunknak a gyengébb kocka használatát, ráadásul semmi nem garantálja, hogy a másik nincs olyan helyzetben, hogy ne tudná ő is nélkülözni egy körig az évszakkockák előnyeit, ezzel értelmetlenné téve előbbi húzásunkat.
Sajnos a többi enchantment kártya már nem ennyire érdekes, a többségen érződik az erőlködés szaga. Volt olyan is, aminek a különleges szabályáról el is feledkeztünk egész játék alatt, annyira jellegtelen volt.
A Path of Destiny (akárcsak elődje, az Enchanted Kingdom), pontosan azt hozza, amit vártunk tőle: új lapok, új taktikák, amik passzolnak az eddig lefektetett alapokhoz és természetesen gyönyörű illusztrációk, amik tovább visznek a játék mesés világába. Seasons rajongók mindenképpen be fogják szerzeni, de aki az alapjátékot nem kedveli (ha vannak ilyenek), az ettől sem fogja. Viszont ha te valamilyen okból kifolyólag kizárólag egy kiegészítőt tudsz megvenni az Évszakokhoz, akkor az az Enchanted Kingdom legyen.
