Alig egy hónapja jelent meg az Időfutár, Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea regényéből, illetve rádiójátékából készült, magyar fejlesztésű játék. Egy új magyar játék megjelenése mindig öröm, főleg, hogy ha a téma, amiből építkezik, szintén magyar. A játék születéséről és a magyar társasjáték-tervezésről az Időfutár egyik tervezőjével, Tuska Miklóssal beszélgettünk.

Ludens: Hogyan kezdődött a játék fejlesztése? Milyen konkrét elképzelései voltak az íróknak, kiadónak?

Tuska Miklós: Az írókkal kezdetben nem találkoztunk, a Pozsonyi Pagony kiadó keresett fel minket. A cél az volt, hogy készítsünk a regényből társasjátékot. Kaptunk hozzá egy könyvet és néhány alapvető információt a szereplőkről, aztán rápörögtünk a témára, aminek már a címe is ígéretes volt: Időfutár!

Korábban nem hallottunk róla, úgyhogy egyből meglódult a fantáziánk, és lelki szemeink előtt megjelent egy időgép, amivel a játékosok majd utazgathatnak az időben, és hozzák-viszik a híreket, küldeményeket, amikért majd pontokat kaphatnak. Aztán Norbi elkezdte olvasni a könyvet, fejezetenként készültek jegyzetek a fontosabb eseményekről, szereplőkről, és lassan körvonalazódott a sztori, hogy valójában mit is kell megjeleníteni a játékban. Az meg persze egészen más volt, mint a mi első lendülettel összeírt, utópisztikus elemeket tartalmazó elképzeléseink. :)

L: Hogyan vettek részt a regény szerzői a játék tervezésében?

T.M.: Sehogy. Szabad kezet kaptunk a tervezésben. Na persze, amikor már volt működőképes koncepciónk, akkor összeültünk egy bemutatóra, ahol ki is próbáltunk néhány kört a játékból. De mi leginkább a kiadóval egyeztettünk, aki meg a szerzőkkel tartotta a kapcsolatot. Amikor kérdéses részhez értünk, vagy épp ellenőrizni akartuk, hogy az elképzelésünk megfelel-e a regénysorozatbeli történéseknek, akkor azt mindig egyeztettük.

Például kérdéses volt, hogy a választható csapatok közül ki legyen a harmadik fél. Az egyértelmű volt, hogy egyik a Sándor bácsiék csapata lesz, a másik meg a Felemásszemű bandáját jelenti. Kellett azonban találni olyan személyt, aki megjelenik az első kötetben, de nincs kiemelkedő szerepe, viszont a két csapat mellett elképzelhető, hogy ő is sejt és tervez valamit, és a háttérből szintén igényt tarthat a jakobinusok kincsére, lévén, sokat tud róla. Így került a harmadik csapatba Szalontai doktor. Bár az Időfutár társasjáték az első kötetet dolgozza fel, összefüggésükben bizonyos dolgok túlnyúltak rajta, és ehhez mindenképpen egyeztetni kellett a szerzőkkel.

Olyan apróságok is lényegesek voltak, hogy például a tanárnőt Rogyák Marinak vagy Rogyák Máriának írjuk a kártyán. Géza bá’ legyen vagy Géza bácsi, hiszen a tini regényben a diákok egymás között mindkét változatot használták. Illetve mi legyen a Felemásszemű verőlegényeinek a megnevezése, mert nem akarták, hogy ez így szerepeljen a kártyán, viszont kettő is volt belőlük, akik különböző képességgel is bírtak. A tervezést ránk bízták, de a pontosításokra szükség volt.

L: Volt olyan játék, ami inspirációul vagy alapul szolgált a tervezésben?

T.M.: Nem igazán. Ahogy a fejlesztés során körvonalazódtak az akció lehetőségek, és az, hogy a szereplők játéktáblán való együttállása (vagy épp annak hiánya) váltja ki az akciókártyák erősebb hatását, nem ugrott be hasonló mechanizmus. Amikor oda jutottunk, hogy legyenek titkos szerepek is, akkor persze tudtuk, hogy a Bang és az Aranyásók kártyajátékban is vannak titkos szerepek. De nem a titkos szerep a leghangsúlyosabb a játékban, hiszen az csak az Időfutár csapatjáték változatában van. Akciókártyák és akció lehetőségek sok játékban vannak, de nem gondoltunk arra, hogy egy létező játék alapjaira építkezzünk.

A játék, az alapmű és a játékszerzők

L: Mi az, amiben a játék vissza tudja adni a regény hangulatát?

T.M.: A körző utáni hajsza, és az akciókártyák. A körző, ami a regény kulcsfontosságú eleme, a személy kártyák kijátszásával mozgatható, így van egyfajta folyamatos huzavona érte a játékosok között. Mindenki magának akarja megszerezni, az időgép többi alkatrészével együtt, ami egyben a győzelem feltétele is.

A regény hangulatát a szereplőin keresztül vittük a játékba, akik az akciókártyákra kerültek, és a történetbeli szerepüknek megfelelő képességekkel ruháztuk fel őket. A Felemásszemű egy önző alak, így vele elhúzhatunk lapokat másoktól, míg Bujdosónét dementorként emlegetik a diákok, ezért eldobatja a kártyákat. Zsófi a neten keresztül kutatta folyton a megfelelő információt a csapatnak, ezért vele megnézhetjük a pakli felső néhány lapját, míg a képessége erősebb használatával akár mások titkos lapjait vagy titkos szerepkártyáját is kifürkészhetjük.

Természetesen nem csak a főszereplők jelennek meg a játékban, hanem Hanna osztálytársai, tanárai is, no meg a szülei. Jolánka néni a játékban is igazi pletykafészek, Vali néni, aki a regényben hashajtóval állt bosszút a Bujdosónén, aki ettől nem tudta megtartani az órát, a játékban egy akciót elvesz a játékostól. Géza bá megvédi a játékost az ellenfél támadásával szemben, míg Helga, az iskola pszichológusa berendelhet, és egy teljes fordulóra lefoghat egy karaktert a Sigray gimináziumban. Még Kempelen Farkas is előkerül, aki az idő múlásába szólhat bele.

Akciókártyákra kerültek a jelentősebb események és tárgyak is a regényből. A költözéssel például extra lapokhoz juthatunk, a Varázsfuvola előadása alatt senki sem lophat a másiktól, míg a lomtalanítással a már kijátszott lapok közül csemegézhetünk. A játékban is ellopható Sigray Jakab mellszobra, ami természetesen Tibi személyéhez köthető, Sándor bácsi Lujza puskája is elsül, az akváriummal pedig vallatni lehet.

Igyekeztünk minden jelentős dolgot neki megfelelő módon megjeleníteni a játékban, így aki ismeri a regényt, az örömmel találkozik Martinovics leveleivel, Selmecbánya térképével, vagy épp Bujdosóné aktatáskájával. Természetesen az is remekül szórakozhat a játékkal, aki nem ismeri az Időfutár történetét, csak a rajongóknak egyfajta érzelmi többletet adnak a kártyák.

L: Mostanában egyre több magyar fejlesztésű játék jelenik meg és fut be külföldi karriert is. Te hogyan látod a magyar társasjátékok jövőjét?

T.M.: Jó érzés egyre több magyar fejlesztésű társasjátékot látni a boltok polcain, és ennek eléréséhez egyre több segítséget kapnak a fejlesztők is. A MATE oldalán vannak cikkek, hogyan készítsenek demo példányt, vagy mire figyeljenek oda a játékszabály megírásakor, a Társasjátékfejlesztők napja pedig kifejezetten a fejlesztőknek szól, ami jó alkalom a bemutatkozásra. Ott ki is lehet próbálni egymás játékait, ami azért lényeges, mert egy játékfejlesztő egy másik fejlesztőnek legtöbbször körültekintőbb kritikát és hasznosabb javaslatokat adhat a saját tapasztalatai és játékismeretei alapján. Társasjáték klubból is egyre több van, ott pedig könnyebb játékszerető tesztelőket találni a fejlesztés különböző fázisaihoz.

Úgy látom, hogy hazánkban egyre több lehetőséget kapnak a játékfejlesztők (például szeptember végén zárult a JEM magazin társasjáték fejlesztői pályázata), és ha valóban jó az ötlet, akkor az előbb-utóbb kiadásra kerül. Ez persze sosem annyira egyszerű, mint ahogyan hangzik. Egy játék kiadása sok mindentől függ, emellett nagy türelmet és kitartást is igényel, de optimistán tekintek előre. Sok fejlesztővel és elképzeléssel találkoztam, és amiben tudok, szívesen segítek nekik. Csak biztatni tudom őket, hiszen a magyar társasjátékok jövőjét ők alapozzák meg az ötleteikkel.

L: Szerinted itthon lenne még igény hasonló "kész" tematikával foglalkozó játékokra?

T.M.: Miért ne? Ha sokakat érintő témához, sztorihoz nyúlnak, akkor komolyabb érdeklődésre lehet számítani. A játékos könnyebben tud azonosulni egy már ismert, kedvelt szereppel, mint olyan környezetben játszani, amiről jóval kevesebb háttérinformációja van.

Szeretnél még több társasjátékos interjút olvasni?
Kattints és böngészd a Ludens társasjáték interjú sorozatát!