Valószínűleg akkor veszítettem a legtöbb olvasót, amikor arról írtam, hogy nekem az Arkham Horror miért nem a kedvenc Cthulhu játékom. A második legtöbb olvasót pedig most fogom elveszíteni. Most ugyanis arról készülök írni, hogy a szokásos régenmindenjobbvolt hozzáállással szembe menve kifejtsem, hogy régen nem minden volt jobb. A társasjátékok például biztosan nem.

Mivel azt vettem észre, hogy már a bevezető is meghaladja egy átlagos, még elolvasható poszt hosszát, úgy döntöttem, hogy összeszorítom a fogamat és jól levágom az egész írásnak úgy a kétharmadát. Elvégre szidalmazásból kevesebb is elég, nem? Szóval ahelyett, hogy részletekbe menően lehordanám a gyerekkoromban kapható dobozos játékokat, álljon itt öt olyan motívum, amit régen szinte kötelezőnek éreztek beépíteni minden társasjátékba - és amitől még ma is a hideg ráz.

A top 5

A játékot csak az kezdheti el, aki hatost dob. - Na ez az, ami szerintem sok emberben hamar megölte a társasjátékozás szeretetét. Teljesen, tökéletesen indokolatlan húzás, ami csak ráerősít az amúgy is túltolt szerencsefaktorra, csak még azt a minimális élvezeti értéket is elveszi pár játékostól. Bár hat dobásból egyszer illik hatost dobni egy kockával, azért a véletlenek nem mindig úgy működnek, ahogy elvárjuk tőlük. Azt nézni hat-hét körön keresztül, hogy a figuránk a kiinduló helyen szobrozik, amíg a többiek már a játék felén túl vannak nem túl felemelő.

Ugyanaz a játék, sok köntösben. - Ha végignéztem egy játékboltban régen, akkor gyakorlatilag ugyanazt a három játékot láttam, csak más illusztrációkkal: Ki nevet a végén, Malomdámabackgammonsakk és Körbemenős-szerencsekártyahúzós. Mindezt különböző képekkel: Maci Laci körbemenős, Kacsamesék dáma, Barátok közt lóverseny(!). És ha ez egy kisgyereknek is szemet szúrt, akkor végtelenül pofátlannak kellett lennie. Azt elismerem, hogy voltak olyan igényes darabok is, mint a Szellemkastély, de ezek is csak körbesétálós játékok voltak, csak szebb kivitelezésben. Pont ezért, kb. a hajamat letettem egy Ramses II-től vagy egy Gigamic játéktól annak idején.

Nulla ráhatás. - Szerintem ezt nem kell magyarázni. Dobok a kockával és valami történik. Ha egy adott mezőre lépek, mindenképpen megtörténik, ami ott le van írva. Következő játékos dob a kockával és valami történik... és akkor voltak olyan játékok, ahol még csak szerencse-mezők vagy egyéb, színesítésre szolgáló elemek sem voltak. Emlékezetes pillanat, hogy ha valakinek ki kellett szaladnia valamiért, addig a többiek előzékenyen dobtak helyette - kérdés, hogy akkor miért is kell személyes jelenlét az ilyen játékokhoz...

Kimaradsz egy körből. - Sportból ismerős lehet, hogy ha valaki a szabályok ellen vét, akkor azt azzal büntetik, hogy nem vehet részt a játékban. Ha valaki rosszul teljesít, annak a büntetése, hogy nem nyer. Társasjátékokban ha valaki rossz helyre lép, akkor lehet az a büntetése, hogy nem vehet részt a játékban. Mintha valami rosszat tett volna. Értem én, hogy a kimaradás célja a lassítás, de olyan sok más módon meg lehet ezt oldani (kerülő út, dobott szám felezése, stb.), nem kell feltétlenül úgy éreznie a szerencsétlen játékosnak, hogy kiállították egy körre.

Szerencse felértékelése. - Emlékszem, hogy a legtöbb körbesétálós játék szabálya azzal ért véget, hogy "az lesz a legügyesebb, aki elsőként ér a célba". "A legokosabb játékos díja, hogy ő kapja meg a gyümölcskosarat". Tudom, tudom, egy gyereknek jól esik hallani, hogy mennyire okos és ügyes, de nem lehetne ezt mondjuk tényleges teljesítményhez kötni? Vagy azt írni a szabályba, hogy "a legszerencsésebb játékos lesz a győztes"? Szívesen beszélnék egyszer erről egy hozzáértő személlyel arról, hogy milyen hatása lehet annak, hogy valakit egy nem létező tulajdonságáért méltatunk.

Konklúzió

Igen, tudom, hogy ezek, amiket itt fönt írtam, főleg a gyerekjátékokra (voltak) jellemzőek. De mint volt gyerek, mélységesen fölháborít, hogy a 14 év alattiakat konzekvensen fogyatékosnak nézték és nézik. Igenis vannak jó játékok minden korosztálynak, csak ezekből kevés jut el az emberekhez. Ezek után őszintén meg tudom érteni azokat, akiknek egy Tantrix, Catan vagy Monopoly maga a stratégiai játékok netovábbja. Elég csak megnézni, mihez tudnak viszonyítani.