"Túl öreg vagy, nem értheted" - hallatszik a fiatalabb generáció legfőbb érvelése, amikor egy felnőtt kérdőre meri őket vonni a fidget spinner értelméről. A pörgő kis vacak valódi haszna az én agyamig se tudott eljutni, de én nem elégedtem meg azzal, hogy az életkorom miatt végleg le kell mondanom valaminek a megértéséről. Úgy döntöttem hát, hogy felülök a hype vonatra, veszek egy spinnert, olyan közeli kapcsolatba kerülök vele, amennyire csak lehet és a felnőttek számára is érthető módon megfejtem az értelmét.

A fidget spinnert - nekem csak Fidgy - egy mezei játékboltból hoztam el, a kínálatot ismerve viszonylag kulturált áron. Először elvesztem a játékok dzsungelében (persze, mert ösztönösen a társasos pult felé indulok el...) és már-már azon voltam, hogy ezt égi jelnek veszem és föladom a keresést, amikor megláttam Őt a legegyértelműbb helyen: a pénztár mellett.

Fidgy engem vár

Rögtön tudtam, hogy ő lesz az én hűséges társam, ahogy ott sárgállott a többi gazda után vágyakozó pörgettyű között. Le is csaptam rá, kivittem a boltból, majd percekkel később már a tenyeremen is hordoztam (ha-ha...). Mivel úgy gondoltam, hogy az értelmére csak akkor fogok rájönni, ha használom, aznap egy percre sem tettem le a kezemből. Megállás nélkül forgattam az ujjamon és a tenyeremen, kivéve, ha valami olyan dolgot kellett művelnem, amihez két kéz kellett. Mivel ezért nem voltam hajlandó lemondani arról, hogy a másik kezemmel folyamatosan a telefonomat nyomkodjam, hihetetlenül huszonegyedik századi látványt nyújthattam kívülről.

Azért a 14 pluszos életkori besorolást kicsit túlzónak érzem, főleg, ha ránézünk a konkrét célcsoportra. Na mindegy. Szóval kis sárga izé folyamatosan a kezemben volt, én meg folyamatosan pörgettem. Kis gyakorlás után már tudtam bármelyik ujjamon egyensúlyozni. Hamar megfigyeltem, hogy forgás közben sokkal nehezebb átfordítani a másik oldalára a játékot, mint nyugalmi állapotban (a jelenségért ugyanaz az elv felelős, ami miatt a powerball nevű fitness eszköz is működik).

Egy pohár ital mellett jól esik az ismerkedés

Én alapból úgy próbálkoztam, hogy Fidgyt a középső-, és hüvelykujjaim közé fogtam és mutatóujjal befelé indítottam el. Ezzel lassabb, de irányítottabb pörgést lehet elérni. A másik (és, ahogy megfigyeltem, a standard) módszer a spinner mutató-, és hüvelykujj közé fogása és gyűrűsujjal kifelé elindítása. Ez gyorsabb pörgést idéz elő.

Fidgyvel a villamoson

Hamar nagyra nőtt az arcom, hogy én milyen menő spinnerező vagyok, de ezt szerencsére gyorsan leeresztette az a pár kínos pillanat, amikor a sárga pörgettyű ufóként repült le a tenyeremről. Lehetőleg valami olyan helyre, ahonnan hosszú és fáradságos munka kibányászni és közben sok ember bámulhatja, ahogy szerencsétlenkedek.

Egyébként a fidget spinnert ugyebár a figyelemzavar és a stressz levezetésére találták ki (vagy legalábbis ezt mondják róla). Nos, lehet, hogy a túlhasználat miatt, de én nemhogy nem éreztem tőle magam nyugodtabbnak, még hiányzott is, hogy baszo matassak valamivel, amikor letettem. Asszem ez kiváló út a dohányzásra való rászokásra...

Közös jövőnk megalapozása Fidgyvel a bankban

Ami azt illeti, tényleg be kellett mennem a bankba és itt a kb. fél órás várakozás alatt letesztelhettem a fidget spinner unaloműző erejét. Azt alá kell írnom, hogy ideig-óráig tényleg leköt, ahogy próbálgatod a pörgés sebességét szabályozni, meg egyensúlyozni, de nem haladja meg annak a 3x3-as szókeresős mobiljátéknak a szintjét. Kapcsolatteremtésre egyébként kiváló, mert így beszédbe elegyedhettem egy (szintén sokat várakozó) hölggyel, aki előtt az egész jelenség még ismeretlen volt. Így első kézből tudtam tesztelni egy true felnőtt első reakcióját a fidget spinnerre. Nem hatotta meg, de nem is akadt ki rajta - azért megkérdezte, hogy hol lehet ilyet kapni.

Fidgyvel az esküvőn

Úgy hozta a sors, hogy másnap esküvőre voltunk hivatalosak. Fidgy természetesen velünk tartott. Itt végre megkaphattam azt, amire már egy egész napja vártam: igazi, hús-vér, fidget spinnerező gyerekekkel beszélhettem és megfigyelhettem őket játék közben. Pörgetési technikában amúgy nem sokban maradtam el tőlük. Ők leginkább abban lelték örömüket, hogy mindenféle lehetetlen helyen (orron, homlokon, törékeny poharak között egy kóláskupakon, stb...) egyensúlyozzák a spinnert.

Bár többen is méltatták az én játékom pörgési idejét és súlyozását, én ragaszkodtam ahhoz, hogy az övéket használjuk. Az enyém ugyanis hajlamos néha megakadni és ilyenkor a fizika könyörtelen törvényeinek engedelmeskedve meglódul valamelyik irányba, én meg nem akartam, hogy a fotósnak még több Photoshop munkaórát kelljen beleölnie, hogy a koszorúslány belilult szemét kiretusálja.

A fidget spinner hasznos is tud lenni

Két nap pörgetés és számos emberrel folytatott mélyinterjú után azt hiszem sikerült megfejtenem a fidget spinner lényegét:

Ez egy unaloműző játék.

Konkrétan arra jó, hogy aki éppen unatkozik, az elővegye, pörgessen rajta egyet-kettőt, aztán visszategye. A fent említett gyerekek is pont erre használták. Egyáltalán nem volt állandóan a kezükben a spinner, mint azt a média sugallta. Kb. pont olyan rendszerességgel vették elő és játszottak vele, mint bármelyik másik korszakban élő ugyanolyan kaliberű gyerek egy ugyanolyan kaliberű játékot. Ez a kor tamagocsija, nagyorrú plüsskutyája Farmville-je és minden egyébje, amit azért szoktak elővenni, hogy három percig szórakoztassák vele magukat az emberek. Csak ez pörög.

Egy új szerelem

Sajnos a kapcsolatunk Fidgyvel nem tartott sokáig. Bejött ugyanis a képbe az a bizonyos harmadik. Sokkal vadabb, egyedibb, energikusabb. Darkynak hívják és nagyon aranyos. Azonnal egymásra pörögtünk. Ha te is szeretné megismerkedni vele - vagy mondjuk nyerni egyet belőle - olvasd el ezt a posztot.